A stressz hízáshoz vezet, a kövérség pedig újabb stresszforrás. Új kutatás foglalkozott ezzel az ördögi körrel. Az étrend és a mozgásszegény életmód önmagukban nem magyarázzák, miért öltött járványos méreteket az elhízás. A norvég Stavangeri Egyetem humán biológusa, Brynjar Foss szerint a stressz a sok közrejátszó tényező egyike.

A svéd Uppsala Egyetem tudósainak vizsgálatai szerint az éhségérzet kialakulásáért felelős agyi régió érzékenyebben reagál az élelmiszerek képére alváshiány esetén. A Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism című szaklapban ismertetett kutatási eredmények alapján világosan látszik, hogy a rendszertelen alvási szokások hogyan járulhatnak hozzá a túlsúly kialakulásához.

„Annyit ettem, hogy mindjárt kipukkad a hasam.” Biztosan mindenki hallotta már ezt a mondatot a karácsonyi nagy lakomák végén. De vajon mennyit kell ennünk ahhoz, hogy szó szerint kidurranjon a hasunk, és egyáltalán lehetséges ez? „A válasz talán meglepően hangzik, de a gyomor valóban megrepedhet, ha túl sokat eszünk. Lehetséges, de nagyon ritka jelenség” – mondta Dr. Rachel Vreeman, az Indianai Orvosi Egyetem gyermekorvos docense.

Akár gyerekről, akár felnőttről van szó, előfordul, hogy még akkor is tömik magukba az ételt, ha egyáltalán nem éhesek, ez pedig súlygyarapodáshoz és elhízáshoz vezethet. Jelenleg a szakemberek általában étrendi napló vezetését és intenzív testmozgást írnak elő ennek kezelésére. A gyerekek esetében azonban ezek a viselkedésterápiás módszerek nem működnek hosszú távon, állította Kerri Boutelle, a Kalifornia Egyetem pszichiáter és gyermekgyógyász adjunktusa, aki munkatársaival együtt új programokat fejleszt ki a túlevés kezelésére.

Ugye tapasztalta már, hogy hiába étkezik ugyanúgy, mint az év többi szakában, télen mégis könnyebben felcsúszik egy-két kiló? Utánajártunk, melyek a téli elhízás okai.

Nem csak az számít, hogy mit eszünk és mikor, úgy tűnik, hogy az sem mindegy, milyen tempóban fogyasztjuk el az ételt. Aki ugyanis túl gyorsan eszik, több kalóriát fogyaszt. A Rhode Island Egyetem két új kutatása szerint valóban összefüggés van az étel gyors elfogyasztása és a testsúly között. A vizsgálatokból ugyanis kiderült, a férfiak alapvetően gyorsabban esznek, mint a nők, valamint az is, hogy a finomított gabonákat rövidebb idő alatt fogyasztjuk el, mint a teljes kiőrlésűeket.

A kutatások szerint a hasi „zsírkötény” elősegíti a petefészekrák terjedését. Az esetek 80 százalékában a rák a diagnosztizálás idejére átterjedt erre a zsírkötényre, más néven a csepleszre. A Nature Medicine szaklapban megjelent kutatásból az derül ki, hogy amint a petefészekrák eléri a csepleszt, elterjed a testrészen. A brit kutatók szerint a kutatás eredményei segítenek a petefészekrák, a brit nők körében az ötödik leggyakoribb daganattípus alaposabb megismerésében.

Egy új fejlesztés, az úgynevezett beültetett gyomor pacemaker segítségével a kórosan elhízott páciensek agyában jóllakottság érzését lehet kelteni. Az új módszer alkalmazásával gyomorszűkítő műtét nélkül lehet átszoktatni az elhízott embereket a normál adag ételek fogyasztására. Az Abiliti névre keresztelt, hitelkártya méretű implantátum érzékeli, amikor a páciens ételt vesz magához, és ezzel egyidejűleg az elfogyasztott étel mennyiségétől függetlenül egy olyan üzenetet küld az agyba, amitől kialakul jóllakottság érzése.

Azok a tinik, akik naponta 8 óránál kevesebbet alszanak, hamar felszedhetnek magukra néhány plusz kilót. Az alváshiány következtében ugyanis nem csak fáradtabbak lesznek a fiatalok, hanem többet is esznek. „Az alvás táplálék az agynak. Amikor a tinik nem alszanak eleget, elszundíthatnak az órákon, stresszesebbnek tűnnek és annak is érzik magukat, gyakran betegek, és ráadásul több kalóriát is fogyasztanak, mint akik legalább napi nyolc órát pihennek éjszaka” – magyarázta Lata Casturi, a kutatás vezetője.

Egy felmérés szerint a férfiak hajlamosak akár öt centiméterrel is alábecsülni saját derékbőségüket, sőt tízből kilencen azt is beismerték, fogalmuk sincs, hogyan kell megmérni magukat. Egy átlagos férfi nagyjából 90 centiméteresre becsüli saját derékméretét, vagyis öt centivel kisebbnek, mint amekkora a valós átlag.