Tavasz, húsvét, megújulás. Ilyenkor esedékes a tavaszi nagytakarítás, a nagy selejtezések, a téli holmik elrakása. Világosabb színű textíliákkal, vékonyabb függönyökkel a lakásnak is tavaszias hangulatot kölcsönzünk. A nagy felfrissülésből a bejárati ajtó sem maradhat ki. A farsangi, tél végi ajtódíszt tavasziasabb dekoráció váltja fel.

Mindannyiunkat arra nevelnek, hogy tökéletességre törekedjünk. Kezdődik az iskolában, ahol csak a legjobb jegy jó. Aztán ott vannak a női magazinok, amelyek szerint csak a hibátlan bőr megfelelő. Meg a reklámok, amelyek azt sugallják, hogy a padlón egy porszem sem lehet. Napjaink társadalmában a tökéletesség a norma, és minden, ami annál kevesebb csak átlagos.

A hosszú télnek lassan a végére érünk. Igaz, reggelente még előfordul, hogy az ablakon kinézve ismét fehérbe burkolt világ fogad bennünket, és a meteorológusok sem bíztatnak gyorsan érkező meleggel, de a napok már érezhetően hosszabbodnak, és reggelente már világosban ébredünk.

A nyaklánc nőies. A nyaklánc feldobja az öltözékünket. Változatosságot biztosít. Jól öltözötté tesz. A nyaklánc a női lét szerves velejárója. Még azok sem bírnak ellenállni neki, akik kifejezetten csak különleges alkalmakra ékszerezik fel magukat. Minden nő háztartásában ott lapulnak a nyakláncok – dobozban, fiókban, szekrény mélyén.

A karnevált többé-kevésbe a világ minden részén megünneplik. Az egyik legismertebb utcai karnevál Velencében van, ahova nagy előszeretettel látogatnak el a turisták, és ahonnan szinte senki nem tér haza úgy, hogy ne lenne egy karneváli álarc a csomagjában. A farsangi álarcok hozzátartoznak a karnevál ünnepéhez.

Karácsony az ajándékozás ideje. Meg a nagy lakomáké. Meg a kötelező vagy önként vállalt rokonlátogatásoké. Vagy inkább a szereteté, az egymás felé fordulásé, a közös élményeké? Egész évben rohanunk, nem sok időnk jut közvetlen szeretteinkre. Használjuk ki ezt a pár napot, és ajándékozzunk egymásnak időt, odafigyelést, együttlétet.

Egyre több óvodában és iskolában tartanak Luca-napi vásárokat. Van, ahol a bevétel az adott intézmény kasszájába kerül és dekorációk, ajándékok formájában teszi majd szebbé a gyerekek napjait, és van, ahol a kicsik gazdálkodhatnak a saját bevételeikből. Egy azonban többnyire közös: a szülők ilyenkor mindig törhetik a fejüket, vajon az idén mit készítsenek együtt a gyerekekkel a vásárra.

A városban, ahol élek, évek óta díszbe borulnak az utcák így, karácsony táján. Millió pici lámpa csillog a fák ágai között, fényzuhatag omlik le néhány épületről. Kikerülnek az utcák fölé a karácsonyi csillagok, fenyőágak, stilizált gyertyák. Tavaly óta már városi adventi koszorúnk is van. A gyertyagyújtás és hozzá egy kis bensőséges hangulatú műsor minden héten másik egyház gondozásában történik, s mindegyik egyformán szép és megható. A város mellett díszbe öltözik a lelkünk is.

Semmi kétség, közeledik a karácsony. Az internetes weboldalakon okos kis programok lelkes visszaszámlálást végeznek (némelyik akár már január elseje óta is), a boltokban már hetekkel ezelőtt megjelentek az első karácsonyi díszek és a szaloncukor, az utcák díszkivilágításba borultak, tegnap lehullott az első hó. Öltöztessük hát díszbe a lelkünket és az otthonunkat is.

Megjött az ősz, egyenlőre még ugyan csak színesedik általa a kert, de amikor majd lehullanak az utolsó levelek is, bizony hiányozni fognak az élénk zöldek, pirosak, sárgák. Esős, ködös délutánokon, amikor semmi sem csábít kinti sétára, készítsünk vidám kerti díszeket, melyek feldobják a kopár ágak szürke egyhangúságát.