A kisgyermekek ösztönlények. Meglátnak egy kedves állatot, könnyen beleszeretnek és legszívesebben azonnal hazavinnék őt. Tipikus példa erre a húsvéti nyuszi vagy a kóbor macska és a kóbor kutya esete. Az állatok azonban sok veszélyt rejtenek, ezért nem árt gyermekünket már kiskorában megtanítani arra, hogy hogyan viszonyuljon felelősségteljesen hozzájuk.

Már nálunk is egyre több reklám és hirdetés szorgalmazza, hogy kedvenceinket – a kutyust és a cicust is lepjük meg valamivel Karácsonyra. Négylábú kedvenceink bár magát a tárgyat – kaparógfa, párna, műcsont és játékok – talán értékelik, de nem igazán kötik semmihez. Sokkal fontosabb, hogy figyeljünk oda rájuk az ünnepek alatt és a nagy készülődés során is.

Az állatok felelősségre, gondoskodásra tanítják a gyermekeket, sok örömet és szeretetet adnak az egész családnak. Azért, hogy jobban megérthessük, mi válthatja ki a kutyában a harapási reakciót és felkészülhessünk annak elkerülésére, érdemes egy kicsit jobban elmerülnünk a kutyalélektanban.

Sokszor váratlanul érkezik a rossz hír: allergiás tüneteinket házikedvencünk okozza. Nem az elajándékozás az egyetlen megoldás. Vannak módszerek, amelyekkel elkerülhetjük, hogy meg kelljen válnunk egymástól.

Aki egyből tüsszentőrohamot kap, amint túl közel kerül háziállatához, lehet, hogy állatallergiában szenved. Mit lehet ilyenkor csinálni? Elajándékozni az állatot? Nem feltétlenül. Léteznek olyan módszerek, melyekkel allergia mellett együtt élhetünk egy állattal.