Kevésbé valószínű, hogy a középiskolás diákok alkohollal vagy a drogokkal kísérletezzenek, ha jó a kapcsolatuk tanáraikkal – derült ki egy új tanulmányból. Amikor egy gyerek belép a tinédzserkorba, természetes, hogy nyitottabbá válik a világ felé, és szeretne minél több új tapasztalatot szerezni. Sokszor azonban ez a nyitottság vakmerő és veszélyes tettekhez vezethet, miközben a szülők otthon csak remélhetik, hogy csemetéjüket semmi baj sem éri.

Az Egyesült Államok kormányzati felmérései szerint nagyobb eséllyel isznak és vezetnek azok a tinik, akik szüleiktől is ezt látják. A Kábítószerügyi és Mentális Egészségügyi Ellátási Igazgatóság (SAMHSA) felmérése szerint a szülők vezetési szokásai nagyban hatnak a gyerekeikre.

A legújabb felmérések szerint az okos gyerekek nagyobb eséllyel próbálják ki a tiltott drogokat fiatal felnőttként, mint kevésbé intelligens társaik. A szakértők az 1970-es, 8000 önkéntes részvételével készült British Cohort Study adatait használták fel. A résztvevők intelligenciahányadosát 5 és 10 éves korban mérték fel, 16 és 30 éves korukban pedig drogfogyasztási szokásaikról (marihuána, kokain, LSD és heroin) kellett számot adniuk az önkénteseknek.

Hazánkban is betiltják a kati vagy macska, miau-miau névre hallgató drogot, melynek hatóanyaga a mefedron. A nyár „sláger” drogja korábban legálisan volt kapható növényvédő szerként, de szerencsére a kormány drogügyi tanácsadó testülete úgy döntött, Magyarországon is betiltja az igen veszélyes szert.

Napjainkban szinte bárki vagy bármi iránt kialakulhat függőség az arra hajlamos emberekben. Felsorolással így nem is próbálkozom. Példálózom inkább. Függhet valaki személyeken, lényeken (így a kutyáján) kívül – a közismert nikotin, koffein, alkohol, gyógyszer vagy kábítószer mellett – például a munkától.

2005 végén jelent meg Szendi Gábor klinikai szakpszichológus Depresszióipar című könyve, amellyel – pestiesen szólva – jól belecsapott a lecsóba. A szerző ugyanis könyvében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a depressziót a gyógyszergyárak tették népbetegséggé, és az orvosok ma már minden tizedik embert depresszió diagnózisával gyógyszeresen kezelnek. Mivel Szendi Gábor tudományos vizsgálatok százait tanulmányozta át és elemezte – könyvében csak az irodalomjegyzék 33 oldalt foglal el –, azt kell mondanunk, hogy ezúttal mindenképpen többről van szó, mint a szerző magánvéleményéről. Ahogy dr. Buda Béla, az utószót író jeles pszichiáter megfogalmazta: „A könyv a depresszióval és annak gyógyszeres gyógyításával kapcsolatos dilemmákat szemléletesen tárja az olvasó elé. Ehhez nehéz hozzátenni valamit, de nehéz megcáfolni a főbb állításokat is.”

Kábítószer-fogyasztásban 30 ország között „csak” a középmezőnyben jut nekünk hely! Ebben a rangsorban ugyan biztosan senki sem törekszik az élre. Akkor sem örülhetnénk, ha utolsók lennénk, mert ugye kokainból, heroinból, kannabiszból vagy ecstasyból az is túl sok volna.

Az Észak-amerikai Radiológusok Szövetsége szerint, amely nemrég tartotta éves konferenciáját, már kis mennyiségű Extasy (tudományos nevén: MDMA) alkalmazása is negatív hatást gyakorol az agyra. Ezt az állítást komputertomográfos vizsgálatokkal támasztották alá.

Újabb gyógyszerbotrány körvonalazódik Amerikában, miután kiderült, hogy az egyik, egyre növekvő számban rendelt fájdalomcsillapító gyógyszer túladagolása mind gyakrabban fordul elő, halálos kimenetellel. Az FDA ennek ellenére nem tiltotta meg a gyógyszer forgalmazását.

A legújabb vizsgálatok alapján marihuána fogyasztása nyomán nagyobb a kockázata a súlyos pszichiátriai betegségek, elsősorban a pszichózis vagy a skizofrénia kifejlődésének. Igaz, a kutatók hozzáteszik, elsősorban akkor helytálló ez az összefüggés, ha genetikailag sérülékeny tizenévesekről van szó. A British Medical Journal (BMJ) cikke szerint a marihuána fogyasztása a pszichózissal diagnosztizált betegek 10%-ánál mutatható ki kórelőzményként. A PLOS Medicine című szakfolyóiratban pedig egy ausztráliai szakértő kifejtette, hogy a genetikailag sérülékeny tinédzsereknél a heti egy alkalomnál gyakrabban előforduló marihuánafogyasztás „nagyobb pszichóziskockázatot jelent”.