A lisztérzékenység vagy coeliakia (cöliákia) egy felszívódási zavar, amely egy gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab) fogyasztása nyomán kialakuló, immunológiai alapú bélnyálkahártya elváltozás. Sajnos nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A lisztérzékenység hosszú időn át lappanghat, kései felismerése azonban súlyos felszívódási zavarhoz és tápanyaghiányhoz vezethet.

A lisztérzékeny beteg állapotán javít ugyan a diéta, de a valódi kiváltó okot nem szünteti meg. Célzott, az alternatív gyógyítás körébe tartozó diagnosztikai módszerek segíthetnek mind az okok felderítésében, mind a gyógyításban.

Azért választottam ezt a figyelemfelhívó címet, mert szeretném felhívni a figyelmet a téma fontosságára és bemutatni azt, hogy az egyetemi orvoslás sok esetben nem tud megtenni mindent a betegség kezelésében. Alternatív módszerekkel annál több is elérhető, mint hogy – a tünetmentesség érdekében – egy életre diétára kötelezzük a betegeket.

A kenyér és a finompékáruk táplálkozásunk fontos alapanyagai. Vannak azonban olyan gyermekek és felnőttek, akiknél a búza és más gabonafélék fogyasztása súlyos szövődmények kialakulásához vezethet. A lisztérzékenység a gyermekek 6-7 százalékánál jelentkezik. Számtalan kellemetlen tünetet okozhat, mire a betegség felismerésre kerül. Megelőzésében döntő szerepet játszik a liszttartalmú ételek megfelelő időpontban történő bevezetése.

Sokáig hittük, hogy a kenyér akkor jó, ha szép fehér. Azután azt, hogy a teljes kiőrlésű liszt az igazi. Most ahhoz kell hozzászoknunk, hogy nem eszünk kenyeret? Talán nem, de érdemes alaposan átböngészni az ételek címkéit, és kerülni azokat, amelyek glutént tartalmaznak.

A lisztérzékenység öröklődő betegség, amely – ki hinné – Magyarországon legalább minden 100. embert érint. Az enyhe tünetek „csak” kellemetlenek, de súlyosabb esetben veszélyes szövődmények is felléphetnek. Diétával segíthetünk magunkon, sőt a nyaralásról sem kell lemondani.