Ha a gyerek gyakran játszik a szabad levegőn, kevesebb az esélye, hogy rövidlátó lesz, mutatták ki az ausztráliai Sydney Miopia Study (Sydney Rövidlátás Kutatócsoport) kutatói. A témában folytatott eddigi legszélesebb körű felmérés, amelyben 1765 hatéves és 2367 tizenkét éves gyerek szemét vizsgálták meg, bizonyította, hogy minél több időt tölt a gyerek a szabadban, annál kisebb a kockázat, hogy rövidlátó lesz, adta hírül a magyar sajtó, a Corriere della Sera című olasz napilapra hivatkozva.

Az okokról nem esik szó

A cikkre világszerte felfigyeltek, hisz szemész szakorvosok egy tudományos csoportja jutott el a következtetéshez: a természethez közelebbi életmód több esélyt ad a gyerekek egészségesebb látásának ápolására.

A bejelentés izgalmas, de az okok keresését illetően még csak nagyon óvatos fejtegetéseket sem olvashatunk...

Egy biztos: egyik ausztráliai szemorvosnak sem „ugrott be”, hogy hajdan volt kollégájuk 100 éve kimutatta, az egészséges nézési szokások, a napfény, a mozgás, a tánc, a sport hatására a tiszta látás megőrizhető, s ha már baj van, akkor sincs baj, mert a szemüvegesség orvosolható segédeszköz nélkül is, a természet segítségével.

Csakhogy dr. Bates az okokat is kutatta. Meg is találta kemény 30 éves munkával. Ráadásul egyedül. S mivel az okok megszűntetésével a betegek visszanyerték tökéletes látásukat, a hipotézis bizonyítékká, az ötlet tudományosan bizonyított és publikált módszerré nemesült.

Nos, örülhetünk, hogy a „centenáriumát ünneplő módszer”, amit inkább halálra fúrtak, mintsem használták volna, majd pedig valósággal elnyelte a föld, most hipp-hopp – igaz, még nagyon halványan – kipattant több tanult kolléga fejéből a földgolyó másik felén.

Sőt külön jó, mert a sok aggódó anyuka és idős korú nénike, bácsika egyaránt örvendezhet. Ajánlani fogják végre az orvosok éppen azt, amit eddig nem ismertek el, sőt tilos volt.

Nyissuk fel a Bates-dossziét

Most talán nyissuk fel dr. Bates porosodó dokumentumait és számoljunk...

Több mint száz cikk, több száz hivatkozás foglalkozik a szemüveg nélküli látásjavítással. Mindez egy vaskosabb könyvben és 11 éven keresztül havonta megjelenő folyóiratban.

Nézzünk bele a tartalomjegyzékbe csak úgy, kapásból. Minden augusztusban, tehát vagy 11-szer az iskola kezdése előtt, a magazin csak az iskolásoknak szólt.

A gyerekekkel foglalkozó látásjavító cikkek száma 88, ami akkor is rengeteg, ha az indexben többször is hivatkozhatnak ugyanarra a cikkre. Tizennégy olyan cikket találtam, amelyik tanárok munkáját mutatja be, ők önállóan végezték a látástréninget tanítványaik körében.

Ezenkívül – figyelmeztet az ausztráliai kutatókra hivatkozó olasz forrás – ügyelni kell arra, hogy a gyerek úgy tanuljon, hogy legalább 10 percenként pihenjen és például nézzen ki az ablakon.

Hát ennél bizony sokkal többet és jobbat olvashattunk a felfedezésről már 1912-ben dr. Batestől, egy amerikai szemészeti szaklapban és fő munkájában, A tökéletes látás visszaszerzése szemüveg nélküli módszerekkel című könyvben, ahol lexikonszerűen összegzi, hányféle módon lehet és kell pihentetni a szemet, miként lehet az egészséges nézési szokásokat visszatanulni, ha valaki újra tökéletesen szeretne látni szemüveg nélkül.

Az iskolákban bizonyítottan működő módszer

A könyv XXVII. fejezete ezt a címet kapta: A rövidlátás és más fénytörési hibák megelőzése az iskolákban: egy működő módszer.

Dr. Bates itt idézi egy korábbi, 1903-ban megkezdett kutatását, amikor 1500 iskolás gyereknél végzett megfigyeléseket New Dakota államban. Rájött, hogy hiába a nagy ablak, az olvasási távolság, sok tanuló ugyanúgy nem tudta elolvasni a kisebb sorokat a teszttáblán, mint a szegények osztályaiban, ahol a kis ablakok miatt jóval szegényesebb volt a világítás.

Viszont ha a rosszul látó gyerek naponta többször beleolvasott a látástesztbe, amely állandóan ki volt függesztve a tábla mellé, kis idő múlva magától megjavult a szeme. Javult a tanulmányi átlag, tehát a látás javulásával több más egészségügyi probléma eltűnt. A jó szeműeknél viszont extra látás alakult ki.

A példa annyira megragadta a városka (Grand Forks) tanulmányi elöljáróját, hogy minden iskolában bevezették a látástesztek olvasgatását. Az eredmények nem maradtak el. A 8 évig megismételt megfigyelések alatt a rövidlátás tartósan 1% alá süllyedt.

A módszert New Yorkban is bevezették néhány iskolában még 1911-12-ben, kb. 10 ezer tanuló vett részvételével. Közülük mintegy 3000 tanuló szeme nem volt tökéletes, de kevesebb mint egy év alatt 1000 újra tökéletesen látott. Sok hihetetlenül gyors, pár perc alatt bekövetkezett gyógyulást is regisztráltak, miközben a tanárok maguk is megtanulták, hogyan gyógyíthatják saját szemüket.

Magyarországi eredmények

A projekt megelőzési hatását kipróbáltuk hazánkban is1997-1999-ben. Azt vizsgáltuk, vajon működik-e a dolog a mai túlterhelt szemeknél is. Igen, működik. A programot a két szaktárca támogatásával térítésmentesen vehették igénybe főleg a Nyírségben, és egyetlen új szemüveget nem kellett felírni azokban az osztályokban, ahol volt idő a napi 2-3 perces megelőző munkára.

Remélem, nem kell újabb 30 évet várni, hogy a most felfedezett spanyolviasz is tökéletesen működjön – bizakodhat az ember, ha belegondol a cikk mondanivalójába.

Bár ki tudja? Magyarországon, a nagyvilághoz hasonlóan, az egészséges látás visszaszerzésének természetes útja hivatalosan nem létezik. Csak a szemüveg és a kés az „előrehaladott kor és a genetika” által okozott látásproblémák megoldásának egyetlen mankója, mondják a szemészek. Tehát ne örvendezzünk idő előtt, a jég még sokáig nem törik meg.

Ugyanakkor az optimistábbaknak talán most is bejön, ha optimisták. Elvégre egy tudós orvos csoport jelentett be valamit. Lehet, hogy hamarosan összeérnek a szálak, és az orvosi rendelőben eldönthetjük: hogy szemüveggel vagy anélkül akarunk újra élesen látni.

Szemüvegesség a rossz nézési szokások miatt

Lehet, hogy az iskolák is észbe kapnak és átgondolják a logikusnak tűnő, de eleddig semmilyen eredményt nem hozó 30 cm-es olvasási távolságot, az előirt fényerőt, merthogy eleddig nem járt eredménnyel, és egyre több a szemüveg. (A korabeli rajzon látható, hogy egy német optikus fejtartót is kitalált, az olvasási távolság megtartására.) Az igazság viszont éppen az, amit az amerikai szemorvos állapított meg. A szemüvegességet ebben a korban túlnyomóan a rossz nézési szokások, az ismeretlen tananyag hatására fellépő bámulás okozza minden 4. diáknál, tehát a távolság, a fény, a napszemüveg felesleges, és a genetikai felelősséget jóval szűkebbre illene szabni.

Már-már naivságnak tűnik, de Batesnek volt még egy nagyon hasznos meglátása, ami álom maradt szintén. Azt írja: meg kellene értetni a tanügyi felelősökkel, az iskolaorvosokkal, hogy az első osztályokban alkalmazott könyvekben a nagybetűs nyomtatás helyett kicsi, sőt mini betűket kéne használni, mert az óriási betűk kimondottan rontják a látást (!). Kicsik esetén a szem mindig a legélesebb látás makulányi helyét – a macula centralist – stimulálja. (Hogy a mini betűk mennyire javítják a látást, arról már sokat írtunk a Natúrszigeten.)

Bates műve magyarul?

Valószínűleg a sydney-i ajánlás még édeskevés lesz a régi/új elfogadására, bevezetésére nemcsak az olaszoknál, hanem nálunk is. Álom egyelőre az is, hogy magyarul megjelenjen Bates könyve, viszont a módszer egyre népszerűbb. A magyar természetgyógyászat hivatalosan elismert ágazata a látástréning, csak kevesen hisznek benne addig, amíg az orvosok tudománytalannak tartják. Pedig minden orvos megismerheti, sok az ismeretterjesztő cikk is róla. Aztán itt vannak az előadások, a tréningek. Ezekről el nem mehettek a résztvevők addig, amíg saját szemükön nem érezték azonnal, hogy mankó nélkül is lehet látást javítani.

Talán van már annyi múltja a látástréningnek hazánkban, hogy akár minden Kedves Olvasó nyomást gyakorolhatna az illetékesekre. Nem kellene hagyni, hogy újabb 30, 15 vagy akár 3 év elteljen anélkül, hogy történjen valami.

Most, hogy elolvasták az újabb információt, pihentessék a szemüket. Vegyék le a szemüveget, sőt a napszemüveget is, és tréningezzenek. Köszönöm!

Vén Péter
szemtréner