A napokban a Petőfi Rádióban is hallottam és újságokban is olvastam, hogy mostanában újabb áltudományos információkat akarnak velünk elhitetni, most a vízivással kapcsolatban. Először a sóval kezdték, hogy ne sózzuk az ételeinket, pedig a vérünk, a magzatvíz és az óceánok sótartalma ugyanaz évmilliók óta. Aztán jött, hogy ne gyógynövényekkel kúráljuk egészségügyi panaszainkat, hanem gyógyszerekkel és más életidegen kemikáliákkal, amelyek a fájdalomcsillapítókkal egyetemben tönkreteszik a májunkat.

A toxikus májgyulladást mérgekkel teli gyógyszerekkel gyógyítják a tiszta víz helyett! Igyunk inkább cukorral, foszforsavval, mesterséges színezékekkel, ízfokozókkal és még ki tudja mi mindennel telített „üdítő” italokat, alkoholt? Most a nyár kezdete előtt sulykolják belénk, hogy ne napozzunk, hanem kenjük magunkat „napvédőkkel”, pedig így nem jut hozzá a bőrünk és a szervezetünk a létfontosságú D-vitaminhoz!

A nefrológusok és a kiszáradás

A vízivás veszélyeivel kapcsolatban a HVG az USA-i Nefrológusok Társaságát nevezi meg forrásként. A nefrológusok a vese belgyógyászatával foglalkoznak, az urológusok pedig a sebészetével. Ha már egy szervet is így szétszednek, akkor nemigen fognak rájönni a betegségeket előidéző, kiváltó okokra, hanem helyettük áltudományos hipotézisekkel, neves szakemberek (jól megfizetik vagy jól megfélemlítik őket) részigazságokat tartalmazó megállapításaival (fent kell tartani a hitelesség látszatát) vezetik félre még a tanultabb rétegeket is.

Mi, emberek is a természet részei vagyunk, s ha megbetegszünk, nem a tüneteket kellene kezelni, hanem a tüneteket kiváltó okot. Szervezetünk átlagos víztartalma 70%. Még a csontoké is kb. 30%. A vérsavónak viszont, amely szervezetünk víztartalmának 7%-át teszi ki, 90%-os a víztartalma. Ha ez csökkenne, akkor mérséklődne a vér viszkozitása is, s a vér besűrűsödne, trombózisveszély alakulna ki.

Szervezetünk nagyon érzékenyen reagál a dehidrációra, azaz a kiszáradásra. Ilyenkor vízvisszatartás lép fel a szervezetben: a szemek, az ajkak, a szájnyálkahártya kiszáradnak, kicserepesednek. Immunrendszerünk így próbálja biztosítani a vér megfelelő viszkozitását, azaz a megfelelő keringést. Ezért veszélyes a krónikus hasmenés, mert azzal annyi vizet veszít a szervezet, hogy bele is lehet halni.

Mi történik, ha valakit bevisz a mentő a kórházba? Szinte az első dolog, amit tesznek vele, az, hogy intravénásan bekötnek egy infúziót, melynek a 99%-a tiszta víz, azaz desztillált víz! Így próbálják elérni, hogy mindenütt meglegyen a szervezetben az adott szerv víztartalma (pl. a veséé 83%) Ha nincs megfelelő vízutánpótlás, akkor kérlelhetetlenül beáll a halál! Vajon ezt akarják elérni az USA nefrológusai azzal, hogy lebeszélnek bennünket a vízivásról?

Azt ugyanis elfelejtik megemlíteni ezek a „tudósok”, hogy ha több vizet viszünk be a szervezetbe, akkor az immunrendszer ismét teszi a dolgát. Úgy szabadul meg a felesleges víztől, hogy izzadni kezdünk, többet járunk pisilni, esetleg hasmenést is produkál a szervezetünk, hogy megszabaduljon a felesleges víztartalomtól.

A vesének egyébként alapvető élettani funkciója a méregtelenítés és a testünk vízháztartásához szükséges víz biztosítása. Ha a kelleténél több vizet viszünk be a szervezetbe, akkor abból le tud adni a vízháztartás-szabályozó rendszerünk, de ha kevesebb folyadékot, azaz vizet fogyasztunk, akkor nincs mit felvennie, s kiszáradás, azaz halál a vége. Nem kell még 8 általánost sem végezni ahhoz, hogy eldönthessük, az a jó, ha van mit szabályozni, azaz van víz a testünkben, vagy az, ha nincs mit szabályozni, mert nincs vízutánpótlás.

Mikor és mitől „dugul el” a vese?

Abban van valami igazság, hogy ha nem tiszta vizet iszunk, akkor a vese mint fő vízkiválasztó szerv, „eldugulhat”. Ilyenkor a testünkben felgyülemlő, kiválaszthatatlan víz valóban halált okozhat, ha eléri a tüdőt vagy a szívet. Ha valakinek leállnak a veséi, akkor 3 naponként művese kezelésnek vetik alá, s a dialízissel megszabadulnak a vérben keringő káros anyagoktól, anyagcsere-folyamataink szerves bomlástermékeitől. A dialízises beteg számára valóban veszélyt jelent a vízivás, mert ha több vizet iszik, akkor előbb lehet szüksége dialízisre, ezt viszont technikailag nem tudják megoldani a művese állomások, mert minden percük több napra előre be van ütemezve, tehát soron kívül nemigen tudnak fogadni betegeket.

Sajnos ma már sem a csapvizeink, sem az ásványvizeink nem megfelelő tisztaságúak, az ásott kutak vizének tisztaságáról pedig jobb ha nem is beszélünk, mert a talajvizek annyira szennyezettek. A vallásos zsidók évezredek óta vagy tiszta esővizet, vagy még tisztább, desztillált vizet isznak. Ezekkel nem szennyezik a szervezetüket, ezért bátran fogyaszthatnak akár napi 5 litert is, főleg a nyári, melegebb napokban. A mérnökök felfedezték a reverz (fordított) ozmózisos víztisztítást, ahol a szűrőkön csak a vízmolekulák mennek át, az annál nagyobb szennyező anyagok nem (egy átlagos pohár vízben ma 130 ezer ilyen szennyező anyag van!), tehát az ilyen vizet is szívesen fogadja be a szervezetünk. Az USA-ban, Chicagóban az egész város központilag előállított, reverz ozmózisos eljárással szűrt és tisztított vizet iszik.

Három év dialízis után tiszta víztől indult meg újra a veseműködés

Ha tehát valaki a szennyezett vizekből visz be a szervezetébe, akkor előbb-utóbb (több évig is eltarthat ez a folyamat) eldugulnak a veséi, ha viszont nem visz be elegendő vizet, akkor napokon belül kiszárad és meghal. 2007-ben a legsikeresebb gyógyításom egy 85 éves bácsi esete volt, akinek már 3 éve leálltak a veséi és háromnaponta hozták-vitték dialízisre, azaz művese kezelésre.

Tanácsomra elkezdett reverz ozmózisos eljárással szűrt, azaz tiszta vizet inni. Először kevesebbet ivott, mert félt, hogy hamarabb be kell őt vinni a dialízis kezelésre, de a tiszta víztől már másfél hét után elkezdtek tisztulni a veséi és ismét volt vizeletcsepegése. Másfél hónap múlva pedig már egy liter bevitt folyadékból 8 dl-t kipisilt. Az orvosok csodáról beszéltek, amiért egy 85 éves, 3 éve leállt veséjű embernek ismét működni kezdtek a veséi. Nem nagyon akarták elhinni a csodát, ezért további másfél hónapig kapta a dialízis kezelést, csak már egyre ritkábban kellett ezt megtenni.

Végül a tiszta víz ivásának megkezdése után három hónappal úgy döntöttek, hogy leállnak a dialízissel. A bácsi most már 86 éves, és azóta sem kellett dialízisre hordani, mert tökéletesen működnek a veséi. A bőségesen fogyasztott tiszta víznek tehát érvényesült a tisztító hatása. Ha a tiszta víz helyett ugyanannyi csapvizet vagy ásványvizet ivott volna meg, akkor ma már nem élne.

Igyunk bátran, de csak tisztát!

Lehet, hogy az USA-beli Nefrológusok Társasága is a nem tiszta vizek ivásától óvja az embereket... Vagy a HVG cikkírója és szerkesztői nagyfokú hozzá nem értésről tettek tanúbizonyságot, amikor félreértelmezték a társaság kutatási eredményeit, és riogatják a vízivó embereket. A cikk írójának szándékos információferdítését nem merem feltételezni, bár a pakliban ez is benne van!

A tiszta víz áldásos hatását mindenki ismeri. Mindenki tudja, hogy egy vödörnyi piszkos vízzel nem lehet tisztára mosni egy folyosó kövezetét, míg két vödör tiszta vízzel igen. Még az autónk motorjába is tiszta és elegendő hűtővíz kell, mert ha nem tiszta és nem elegendő, akkor besülnek a dugattyúk és tönkremegy a motor.

A tiszta vízből tehát igyunk bátran, akár a szükségletünket meghaladó mennyiségen felül is, viszont a nem tiszta vizekből még keveset se fogyasszunk, ha egészségesek szeretnénk lenni.

Weixl-Várhegyi László
mérnök, radiesztéta, bioenergetikus,
fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó és -terapeuta, természetgyógyász,
a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja.
Tanácsadás