Most, hogy harmadik éve fogok tollat látástréning ügyben itt, a Natúrszigeten, és nagyjából körbejártam a szemüveg nélkül akár teljes gyógyulást hozó, 100 éves természetes módszert, talán az a legkézenfekvőbb, ha összefoglalom a lényeget, a problémákat, figyelembe véve a gyakran feltett kérdéseket is. Felhasználom azokat a megkereséseket is, amelyekre a tanácsadás rovatban adtam választ, valamint közzéteszem a szemtorna területén szerzett, közel harminc éves gyakorlat tapasztalatait.

Lehet, hogy itt-ott én is rabjául estem a klisészerű gondolkodásnak, a speciális szakszöveg fordítási nehézségeinek, de a gyógyuló, a meggyógyult esetek az mondatják, hogy sok mindent talán helyesen olvastam ki a dr. Bates „kódjaiból”. Sokan így nevezik ma is azt a „zagyvaságfelhőt”, amit 30 éves kutatómunkával és sok ezer, teljesen meggyógyult eset alapján foglalt rendszerbe az amerikai szemtudós. Tudom és hiszem, hogy ez a gúnyolódás teljesen méltánytalan. Remélem, a tapasztalat, a hit, az eredeti Bates-dokumentumok folyamatos tanulmányozása azért megtartott a jó úton, és olvasóim a lehető leghűbben kapták meg – Magyarországon először – a szemtréning rendszerének lényegét.

Nyitott szemmel álmodni

Amikor először konzultálok valakivel, igyekszem demonstrálni, hogy nem a szemünk lát rosszul és jól, hanem a tudatunk, mert a látás 90% -a az agyunk műve. Az egész tehát afféle illúzió, valami „nyitott szemes álmodásféle”. A gyerekek azonnal értik a csíziót, mert hogy álmukban igen tisztán látnak, amihez ébren szemüveget kell felvenniük.

Hát akkor miért nem sikerül a „tiszta” kép, ha felébredünk, miért homályosul el minden, ha kinyitjuk a szemünket? – kérdezgetik állandóan.

Dr. Bates úgy érvel, hogy azért nem tudunk tisztán látni szemüveg nélkül, mert tudatunk egyre kevésbé van összeköttetésben a látással. De lehet, hogy a gyenge emlékezőtehetség a gond. Általában annál gyengébb, minél magasabb a dioptria, minél erősebb a szürke hályog, a kancsalság foka stb. A tökéletesen látó szem nyitva is „bekapcsolva tartja” az emlékképet, azaz nem szűnik meg emlékezni, miközben néz valamit.

Az egész tréning arról szól, hogy miként érhetnénk el újra nyitott szemmel az egyre élesebb kép „álmodását”.

Pici, éles villanások

Ehhez az „álmodáshoz” éppúgy szükséges a látástraktus teljesen feszültségmentes volta, mint a vizualizációs kép tökéletes megléte egész nap, sőt álmainkban is – csak akkor másképpen kontrollálva.

Mert hogy nem a szem lát homályosan, hanem az agyban lesz egyre rosszabb a látott kép feldolgozása! Ha a páciens képes 5-10 percig behunyt szemmel ellenni úgy, hogy emlékképein mereng, és ezzel pihenteti a szemét, majd később persze látástesztekkel is teszi ugyanezt, akkor szinte kizárt dolog, hogy ne lássa sokkal tisztábban a tesztnek odatett látásvizsgáló táblát, vagy bármi mást. A csoda ugyan csak töredék pillanatig tart, utána visszagörcsöl a szem, de ezzel a nagyon pici, éles felvillanással kezdődik minden – hogy aztán kitartó gyakorlással egyre több és hosszabb bevillanásokat eredményezzen.

Felejtse el, hogy van szeme!

A tréningezők teljesen értetlenül állnak a feladatok előtt akkor is, ha azt kérem, hogy ne akarjanak olvasni, ha teszteken, szövegen gyakorolnak, mert az nem annyira tartozik a látáshoz. Csak nézegessék a betűket, mintha házak, vagy éppen fák volnának, és felejtsék el, hogy van szemük. A lineáris logikai klisék azonban szinte rabul ejtik őket. A rossz szokástól nem egykönnyen tágítanak.

A tudatalattiban annyira benne van a frász, hogy szinte emberfeletti munkát igényel a titok megértetése. Márpedig ha akarnak olvasni, és ehhez a szemüket is „bevetik”, szinte kizárt, hogy tovább jussanak a fejlődésben. A látás ugyanis csak a legteljesebb relaxált állapotban működik helyesen, amit viszont már maga a szemüvegviselés sem biztosíthat.

Teljesen meg kellene feledkezni a szemről, és olvasás közben a szövegsoroknak is inkább a fehér részeit kellene „értelmezni” – a szóközt, a bekezdések fehér részeit, a sorközöket, a betűkben lévő fehér részeket – ahol nincs mit nézni, és ezért nem is görcsölhet a szem. A feszültség, a rossz látás oka, nem az előrehaladott kor vagy az öröklöttség – állítja számtalanszor dr. Bates amerikai szemorvos.

A szem laza hintáztatása

Itt vannak azután a mozgások, amelyeket az emberek általában összevissza értelmeznek. Nem akarattal, hanem valamiféle „másképpen értés” miatt. Nehezen tudom megértetni, hogyan követi a szem és a fej a nézése tárgyát: az olvasott sort, a tájat stb. Ilyenkor minden a szem és a fej mozgásával ellentétes irányban látszik eltolódni. Ha ezt sikerül elfogadtatni, akkor nagy lépést tettünk a hibás látású ember önbizalmának erősítésében. Szinte azonnal beindul egy jobb, tisztább nézési periódus. A páciens tekintete végre nem fixál egy pontra, nem bámul kidülledt szemekkel, nem „akarja” látni a tárgyakat, betűket, hanem a szeme lazán hintázgat.

Persze nem csak a könyv sorain vízszintesen, hanem a házon, a hegycsúcson, bármin. Ha olvasunk, akkor éppen vízszintesen tolódik el a kép az ellenkező irányba, ha mást nézünk, akkor más irányokban is. (Ennek megfelelően, ha felfelé kezdünk nézni, a kép látszólag lefelé, ha pedig lefelé irányul a tekintet, akkor felfelé csúszik minden.) Akkor is mindig gondoljunk erre, ha egy egészen kicsi részletet szemlélgetünk egy képen, vagy épp a legkisebb betűt a látásteszten.

(Folytatjuk)

Vén Péter
szemtréner

Szemwellness Budapesten 12 éves kortól április 25-én, szombaton, 10-től 16 óráig. További információ: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , tel.: (1) 216-1976.