A korán felismert vastag- és végbélrákos esetek döntő többsége gyógyítható volna. A magas halálozási szám többek között annak a számlájára írható, hogy – általános és rendszeres szűrés hiányában – az esetek jelentős részét csak súlyos stádiumban sikerül diagnosztizálni, amikor gyakran már áttétek is keletkeztek. Magyarországon jelenleg a teljes tünetmentes lakosságot még nem szűrik ezekre a betegségekre.

A számok azt mutatják, hogy nálunk átlagosan kétóránként hal meg valaki vastag- vagy végbélrákban. Akiket szűrnek, azokat is leginkább csak székletminta laboratóriumi vizsgálata alapján vizsgálják, ami csak arra alkalmas, hogy a bélben már vérző elváltozásokat kimutassa. Az orvosok szerint a kezdődő béldaganatok kiszűrésére a végbélen keresztül végzett endoszkópos vizsgálat a legalkalmasabb. Ezt azonban egyrészt a betegek idegenkedése, másrészt a nem mindenhol rendelkezésre álló eszköz vagy a vizsgálati idő hiánya miatt ritkában, inkább csupán a kórházakban alkalmazzák. Emellett ez a módszer nagy, még egészséges tömegek szűrésére nem alkalmas.

Teszt a középkori kínzás helyett

Létezik ennél korszerűbb, gyorsabb és a beteget kevésbé igénybevevő tesztmódszer is, amely már Magyarországon is elérhető. Az enzimes béldaganat-szűrés a korai stádiumú, még nem vérző daganatokat is 85%-os biztonsággal ismeri fel, így a betegség kezelése még időben elkezdhető, a beteg megmenthető. Az új teszt ára csaknem 10 ezer forint, a társadalombiztosító egyelőre nem finanszírozza.

Április végén a parlament Egészségügyi Bizottsága is tárgyalta a hazai vastagbélszűrések problémáját. Dr. Vojnik Mária, az egészségügyi tárca szakállamtitkára ott elmondta, hogy véleménye szerint azok a szűrővizsgálatok működnek jól Magyarországon, amelyekbe a háziorvosokat is bevonják. Ez a tendencia más országok korszerű egészségügyi rendszereiben is igazolható.

Régen a háziorvos belenyúlt...

Sok országban a háziorvosok díjazását az adott terület népegészségügyi mutatóihoz igazítják, de legalábbis az a tény, hogy egy adott praxisban milyenek a halandósági és megbetegedési mutatók, jelentősen befolyásolja a háziorvos bevételét.

Régebben a praxisban dolgozó orvosok számára kötelezően előírt beavatkozás volt a beteg a rektális digitális vizsgálatának elvégzése, vagyis a páciens végbélen keresztül, ujjal történő vizsgálata. Ezzel a daganatos elváltozások jelentős részét diagnosztizálhatták.

„Úgy tűnik, hogy ez a vizsgálat kikopik az orvoslásból, és helyette most immuntesztekről meg kolonoszkópiáról, video-endoszkópiáról és mindenféle high-tech módszerekről beszélünk. Alig-alig van orvos, aki belenyúl a beteg fenekébe, és ujjal elérhető magasságban, tapasztalata alapján megpróbál ilyen irányban tájékozódni. Szerintem erről is beszélni kellene, és a háziorvost is fel kellene arra készíteni, hogy a rektális digitális vizsgálatot elvégezze a betegeknél, de legalább azoknál, akik valamiféle panasszal hozzá fordulnak. Nagyon szorgalmaznám tehát az alapellátás bevonását ebbe a tevékenységbe. Szükséges volna az orvosokat érdekeltté tenni a szűrésre való mozgósításban is” – javasolta az államtitkár.

Költségcsökkentés vagy a betegek érdeke a cél?

Dr. Horváth Zsoltnak, a bizottság egyik tagjának az volt a véleménye, hogy „a problémát valamennyien ismerjük, minden egészségpolitikus és a minisztérium is tisztában van azzal, hogy ha szűrővizsgálatokat végzünk, akkor attól függ, hogy megéri-e csinálni, hogy mi a célunk. Ha az egészségnyereség és az egészségben eltöltött életévek növelése a cél, akkor ez mindenképpen megtérül, és hosszú távon a társadalombiztosítás számára megtakarításokat is eredményez. Ha viszont a cél a jelenlegi költségek csökkentése, akkor a szűrővizsgálatok értelemszerűen nem alkalmasak költségmegtakarításra.”

A szűrővizsgálatok átmeneti időszakon belül kétségtelenül költségnövekedést okoznak. Ma úgy tűnik, hogy minden területen a költségek csökkentésének irányba megyünk – mondta dr. Horváth Zsolt –, és „nem a tárca figyelmét szeretném felhívni, hanem inkább a támogatásunkat adni ahhoz, hogy ilyen irányú költségcsökkentéseket ki tudjanak védeni, és a programot érdemben végig tudják vinni, mert hosszú távon ez az érdeke a költségvetésnek és a betegeknek is.”

A szégyenérzet legyőzése életet menthet

Dr. Kökény Mihály, a bizottság elnöke a tagok figyelmét arra hívta fel, hogy a vastag- és végbélszűrések bevezetésénél is számolni kell majd a lakosság többségének szégyenérzetével és szorongásával, éppen úgy, mint a nőgyógyászati szűréseknél. Éppen ezért fontos volna egy megfelelő minőségű médiakampány elindítása, amely megismertetné a lakosságot a betegség kockázataival, a szűrés mibenlétével és azzal a ténnyel, hogy a szűrővizsgálat életeket menthet meg. Ennek érdekében mind a szaktárcának, mind az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak sürgősen ki kellene dolgoznia a szűrést népszerűsítő programot és megkezdeni az országos kampányt. A felvilágosító munka szerves részének kellene lennie annak elősegítése, hogy sikerüljön legyőzni a lakosság idegenkedését a vizsgálattól.

Dr. Kovács Attila, az országos tisztifőorvos helyettese ismertette a bizottság tagjaival annak a vizsgálatnak az eredményét, amely azt elemezte, hogy Magyarországon melyik szűrési módszer bevezetése volna a legelfogadhatóbb. Elmondta, hogy egészségügyi és közgazdasági hatástanulmányokat is végeztek, illetve megvizsgálták a nemzetközi szűrési gyakorlatot is. Magyarországon a minták centralizált laborban elvégzendő vizsgálata (MagStream) mellett döntöttek, amelyet Szlovéniában is sikerrel alkalmaznak. Egy vizsgálat költsége mintegy négy euró...

Lóránth Ida