A tengeri halakat eddig az egyik legegészségesebb táplálékunknak hittük. Kiderült azonban, hogy ha alaposabban megvizsgáljuk, a tengeri halak valójában a bennük felhalmozódó, egyre növekvő higanytartalom miatt komoly veszélyforrást jelenthetnek az emberi szervezet számára.

Mitől magas álló- és folyóvizeink higanytartalma?

Meglepő és riasztó tény, hogy 1990 óta közel 30%-kal nőtt a tonhalakban és az egyéb óceáni halakban található higanyszennyezettség mennyisége. A növekedés közvetlen kiváltó oka Kína gyors iparosodása, hatalmas szennyezőanyag-kibocsátása. Amennyiben Kína nem változtat a magatartásán, 2050-ig további 50%-os növekedés várható a higanyszennyezés mennyiségében. Kína növekvő ipari tevékenysége azért veszélyes, mert a higanyt a szénerőművek kéményei bocsátják ki a levegőbe, de származhat a különböző bányászati tevékenységek szennyezéséből is.

Az Egyesült Államok szintén nagymértékben hozzájárul a mérgezéshez, ugyanis ipara évente 40 tonna higanyszennyezést bocsát ki. A higany a szennyezett levegőből eső formájában az álló- és folyóvizeinkben csapódik le. A vízben egy baktérium hatására az emberi szervezet számára veszélyes vegyületté alakul át, ennek a neve: metil-higany. A metil-higany a vízből könnyen a halak szervezetébe jut, és leginkább a tápláléklánc felsőbb fokán lévőkében halmozódhat fel.

Higany a halakban: veszélyforrás Önnek és családjának

A tonhal az egyik legveszélyesebb hal az emberi szervezet számára, mutat rá dr. Mercola, ismert amerikai orvos-szakíró. Egyes kifejlett példányok akár 200 kilót is nyomhatnak, ezekből a nagyobb méretű tonhalakból kerülnek ki a leginkább higanyfertőzött tengeri halak. A tonhal igen népszerű a halfajták közül, konzerv formájában és a szusiban egyaránt, de ezek magas metil-higany tartalmuk miatt veszélyesek lehetnek szervezetünk számára.

Ha a terhesség alatt a várandós anyuka túl sok halat fogyaszt vagy erősen szennyezett halból eszik, akkor a higanymérgezés veszélyének teheti ki a fejlődő magzatot. A mérgező metil-higany a méhlepényen áthatolva kárt okozhat a magzat idegrendszerében, akár agykárosodás is bekövetkezhet. A higany már kisebb dózisban is zavart okozhat a gyermekek fejlődésében, újszülött csecsemőkben: csökkentheti a koncentrálóképességet, a nyelvérzéket, a térbeli látóképességet, a memóriát és a koordinációs képességet, vagy egyéb tanulási nehézségekhez vezethet.

Ezek a kockázatok meglepően gyakoriak. Egy 2005-ös tanulmány kimutatta, hogy minden 17. termékeny nő szervezetében kimutatható olyan mennyiségű higany (több mint 5,8 mikrogramm/liter), ami már ártalmas lehet a fejlődő magzatnak. Becslések szerint a metil-higany mérgezés miatt az Egyesült Államokban évente közel 60 ezer gyermek van kitéve a méhben esetleg kialakuló neurológiai rendellenességeknek.

Ártalmas halak, figyelmeztető tünetek

Tehát a várandós, szoptatós anyukáknak vagy gyermeket tervező nőknek arra is figyelniük kell, hogy milyen halat fogyasztanak. Néhány halféle különösen ártalmas. Ezek közül az érintett nőknek mindenképpen kerülniük kell a következőket: tonhal szelet, konzerv tonhal, tengeri süllő, osztriga, kardhal, lepényhal, csuka, süllő, cápa.

A rendszeres halfogyasztók szervezetében egyértelműen magasabb arányban mutatható ki a metil-higany fölhalmozódása, mint azokéban, akik nem fogyasztanak halakat. Ha elfogadjuk, hogy a metil-higany mérgezés komoly károsodásokat okozhat az emberi szervezetben, akkor ez igencsak aggasztó tény. A higany különösen a központi idegrendszerre ártalmas, így pszichológiai, neurológia és immunrendszeri problémákat okozhat, mint például:

• a bőr zsibbadó érzését (paresztézia)
• szívritmuszavart, szívizomgyulladást
• remegést (tremor)
• álmatlanságot
• ingerlékenységet, személyiségzavarokat, depressziót
• fejfájást
• gyengeséget
• homályos látást
• csökkent szellemi éberséget
• bizonytalan járást.

Hogyan pótoljuk a halakból származó, szervezetünk számára hasznos tápanyagokat? Maga a tény, hogy a 21. században szinte az összes hal szennyezett, nem jelenti azt, hogy szervezetünknek nincs szüksége az ómega-3 zsírsavakra. Ezt a fontos tápanyagot azonban pótolhatjuk magas minőségű krill- vagy halolajjal (krill: apró tengeri rákfajok gyűjtőneve – a ford.), ahelyett, hogy kockára tennénk egészségünket a higannyal szennyezett halakkal. A kisebb halak – mint a szardella vagy a szardínia – fogyasztása kevésbé jelenthet veszélyt, mivel azok kisebb méretük miatt kevésbé szennyezettek.

(Forrás: The Daily Green, May 6, 2009; Global Biogeochemical Cycles, May 1, 2009; Your Tuna is Getting More Toxic; angolból fordította: Hunyadi Edit)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről