Belgiumban, az Országos Tudományos Kutatási Alap szervezésében, dr. Bernard projektvezető irányításával a közelmúltban fejeződött be egy vizsgálat, amely a csecsemők és kisgyermekek rendszeres uszodai edzésének a tüdőre és a légzőszervekre gyakorolt káros hatásait elemezte. Az összegyűjtött adatok alapján megállapították: az uszodák vizének fertőtlenítő anyagai jelentős mértékben növelik a gyermekkori allergiás és légzőszervi betegségek megjelenésének a kockázatát.

Tüdőt veszélyeztető klórvegyületek

Vizsgálták a fedett uszodák levegőjét szennyező, irritáló gázok, aeroszolok mennyiségét és azok hatását a csecsemők és a 3 évnél fiatalabb kisgyermekek szervezetére. A vizsgálatban 341, 10-13 éves iskolás gyermek vett részt, akik közül 43-an csecsemőúszás-programban vettek részt. Megállapították, hogy az úszást csecsemőkorban elkezdőknél a kilélegzett nitrogén-monoxid, illetve vérükben az aeroallergén-specifikus szérum immunglobulin mennyiségében nincs különbség, viszont náluk jelentősen kevesebb volt bizonyos szérum sejtfehérjék mennyisége, amelyek káros hatással voltak a tüdőkapacitásra. Emiatt náluk jóval nagyobb volt az asztma, illetve a rendszeresen és makacsul visszatérő hörghurut kockázata. Az ártalmas hatásokat egyéb, a fedett uszodák levegőjében lévő káros anyagok is fokozzák.

A vizsgálatok során a kutatók megállapították, hogy az általuk meglátogatott fedett uszodák medencéinek vizét erősen klórozzák. Fertőtlenítésre nátrium- vagy kalcium-hipokloritot, klórgázt, vagy egyéb klórtartalmú vegyületeket használnak. Általános tapasztalat, hogy az uszodák üzemeltetői a fertőtlenítőszer megjelöléseként egyszerűen csak a „klórozott víz” feliratot alkalmazzák, holott az általuk használt vegyszerek nagyon különbözőek, és oxidatív hatásuk sem egyforma.

E vegyszerek alkalmazásánál egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy azoknak, amelyeknek erőteljesebb az oxidatív hatásuk, lényegesen nagyobb a kockázatuk, mert reakcióba lépnek az úszókról a vízbe kerülő verejték, nyál, esetleg vizelet hipokloridjával, és olyan nitrogénvegyületekké alakulnak, amelyek irritálhatják a bőrt, a szemet, illetve a légutakat is.

A kicsiknek árt a fedett uszoda

E káros anyagok közül a monokloramin és a dikloramin nem oldódik fel a vízben, így kevésbé káros, ám a trikloramin, nitrogén trikloriddá alakulva, gáznemű anyaggá változik, amelyet az úszók belélegeznek. Az uniós normák szerint a fedett úszómedencék klórtartalma 300-800 mcg/m3 között változhat. Az uszodák üzemeltetői általában a felső értéket, a magasabb koncentrációt részesítik előnyben, így folyamatosan és erősen szennyezik a zárt tér levegőjét.

Növeli a kockázatot, hogy a hipoklórsav és az egyéb ártalmas klórvegyületek molekuláinak nagy része közvetlenül a medence feletti légrétegben található, vagyis úszás közben belélegezzük ezeket. Az uszodák fertőtlenítésére használt klórvegyületek toxikus hatása már régen közismert. Számos vizsgálat bizonyította, hogy felnőtteknél is átmeneti vagy krónikus tüdőkárosodást okozhatnak. Az ilyen légzésfunkció problémák szerencsére általában pár hét alatt megszűnnek, ám a fejletlen, gyenge immunrendszerű csecsemőket vagy a 3 év alatti kisgyermekeket nagyobb veszélyek fenyegetik.

Annál is inkább igaz ez, mert ebben a korai időszakban még erőteljesen fejlődik a tüdő, a légzőszervek. Bár konkrét, részleteket feltáró és széles körben végzett vizsgálat a világon még sehol sem készült arról, hogy a fedett uszodák klóros levegője mennyiben árt a csecsemők és a kisgyermekek légzőrendszerének, azt részvizsgálatok adatai bizonyítják, hogy a korai úszásoktatáson részt vett gyerekek között később, 6-12 éves koruk táján sokkal nagyobb számban találhatók meg az asztmás, allergiás betegek.

A kutatók egyértelműen leszögezik, hogy 6-8 éves kor előtt semmiképpen nem lenne szabad fedett uszodákban oktatni a gyerekeket. Éppen úgy, mint ahogy meleg vizes medencékben sem lenne szabad fürödniük, hiszen azokat még erőteljesebben klórozzák, és ott nagyobb a fertőzésveszély is.

Többen vannak, mint gondolnánk

A fenti megállapításokat olvasva felmerülhet az a kérdés, vajon hány gyereket érinthetnek az említett kockázatok, hiszen viszonylag kevesen lehetnek azok, akiket a szülei már csecsemőkorban levisznek az uszodába. Mivel hazai adatok erre vonatkozóan nincsenek, érdemes az USA egészségügyi statisztikájának számait figyelembe venni. Eszerint évente körülbelül 5-10 millió csecsemőt és kisgyermeket íratnak be úszásoktatásra. A tanulmány szerzői szerint ez az arány az iparilag fejlett országokban hasonlóan jellemző lehet, vagyis korántsem olyan elenyésző létszámú gyermeket érinthet a probléma, mint azt feltételeznénk.

Az említett belga tanulmány egyrészt tíz brüsszeli általános iskola tanulóit vizsgálta, másrészt a városban található, gyerekek által látogatott fedett uszodák vízminőségét elemezte. Az utóbbiról megállapították, hogy a medencék vizének trikloramin tartalma átlagosan 325 mikrogramm volt köbméterenként, vagyis ugyanolyan értékeket mértek, mint az 1990-es években, amikor a mostani iskolások vettek részt csecsemőúszás-oktatáson.

A vér- és egyéb vizsgálatok azt bizonyították, hogy ezeknél a gyermekeknél az azt megelőző egy évben jóval gyakrabban jelentek meg a különféle légzőszervi problémák, az akut bronchitisz, illetve a szénanátha, az asztma. Azt is megállapították, hogy a csecsemőúszásban résztvevő gyerekek más adatai (családi fogékonyság, etnikai hovatartozás, testtömegindex stb.) megegyeztek a kontrollcsoport adataival. Születési súlyuk, szociális körülményeik sem mutatkoztak befolyásoló tényezőknek. Még az sem volt mérhetően befolyásoló tényező, hogy magzat- vagy csecsemőkorukban passzív dohányosként érte-e őket a szülők dohányfüstje vagy sem.

Egyértelmű különbséget csupán a klórozott uszodavízzel való rendszeres érintkezés mutatott. A vizsgálat eredményei tehát nyilvánvalóan azt mutatják, hogy a csecsemőkorban úszni tanuló gyerekek évekkel később sokkal fogékonyabbak lesznek a különféle légzőszervi és allergiás betegségekre.

Lóránth Ida