Vajon tényleg minden ilyen gyerek hiperaktív? Nem árt jó előre tisztázni: hiperaktivitás alatt olyan fokozott és túlzott mozgásos aktivitást értünk, amely a gyermek fejlettségének nem megfelelő, vagyis életkorának elvárt viselkedéses kontrolljait nem tudja működtetni. Kisgyermekkorban a testi és lelki fejlődés egyik alapfeltétele a mozgás, hiszen felfedezni, kipróbálni, megismerni csak aktív cselekvéseken keresztül tud egy kisgyermek. A fokozott mozgásigény és az erre való késztetés tehát normális fejlődési sajátosság. A hiperaktivitás jellemző tünetei viszont már csecsemőkorban is észlelhetőek. A vezető tünet az alvászavar - a baba nehezen és keveset alszik. Emellett esetleg sokat sír, nehezen vagy nem alakul ki nála a napi rutin. A pszichomotoros fejlődés is más, szokatlan az üteme és a menete: a gyermek gyorsan, nem szokványos sorrendben fejlődik, kimaradnak vagy felcserélődnek nála fejlődési szakaszok (pl. kimarad a mászás, járáskor már rögtön fut). Néha megkésett a beszédfejlődés is, de emellett mégis ügyes kommunikációs képesség jellemző rájuk. 2-3 évesen már látványos az átlagtól eltérő mozgásos aktivitás és a nehezen kezelhető dacosság.

Nehezen alkalmazkodik

A hiperaktív gyermekeknél már az óvódában alkalmazkodási nehézségek jelentkeznek, mivel a kudarcot nehezen tűrik, és ettől agresszívvá válhatnak. Heves érzelmi és indulati reakcióik vannak. A nagycsoportra - mivel ez az év iskolaelőkészítőként is működik - nagyjából nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermeknek nehezére esik az egyhelyben maradás a feladatmegoldás idejére - ez később az iskolában komoly nehézségeket okozhat. A hiperaktív gyermek nagyon nagy terhet ró a családra, többet és máshogyan kell foglalkozni vele - ez idővel nyilvánvalóvá válik a környezet számára.

Olvassa tovább a cikket!