Meddig és milyen gyakran böjtöljünk? Tudjuk már: (legkésőbb) a léböjt harmadik napjáig megtörténnek azok a kedvező fiziológiai változások, amelyek a tisztulás kezdetét jelzik. A befejezés tudati döntés kérdése. Kezdőknek legalább egy hét böjtöt ajánlok – ebből 4-5 az igazán hatékony nap. Egészségeseknek is egy hét a minimum, akárhányadszor böjtölnek. Betegeknek és túlsúlyosaknak a gyógyulásig, illetve a kívánt súly eléréséig javaslom a léböjtöt. Lehet persze böjtölni több alkalommal, szakaszosan közeledve a célhoz. Ilyenkor célszerű orvost is bevonni.

Kövessük a Holdat

A hosszabb léböjtök teljes hetekig tartsanak. Írtam, hogy a teliholdnál célszerű kezdeni a böjtöt, így a hetek követik a Hold ritmusát: az 1. hét végén a fogyó Hold kvadrátban, a 2. hét végén az újhold oppozícióban, a 3. hét végén a növő Hold ismét kvadrátban, míg a 4. hét végén a telihold konjukcióban áll kiindulási helyzetével – indokolja Rüdiger Dahlke az első részben már említett, A tudatos böjtölés című könyvében.

Könnyű belátni, hogy pszichésen nagyon hatékony a teliholdnál kezdett 2 és 6 hetes léböjt (ez két nappal hosszabb a misztikus 40 naposnál), mert ilyenkor a Holddal együtt fogy (a 6 hetes végére is) a súly, a baj, a gond, a megoldandó probléma.

Mivel a léböjt hatása minden szempontból kitart egy fél évig, elegendő egy évben kétszer, tavasszal és ősszel böjtölni, függetlenül a kúra hosszától. Emellett javasolt még minden héten egy gyümölcs- vagy zöldség-nap + egy léböjti nap (a következő nap reggelén egy beöntés) beiktatása: ez biztosítja a folyamatosság fenntartását. Én évek óta így élek.

A léböjt befejezése

A böjt megtöréséről beszélünk befejezés helyett. (Angolul breakfast, a reggeli szó szerint a böjt megtörését jelenti – talán, mert egész éjjel „böjtölt” a most reggelihez ülő.

Nagyon fontos, hogy helyesen törjük meg a léböjtöt – az egész eddigi tevékenységünk sikere múlik ezen. Sőt, ha most nem jól járunk el, még nagyobb baj lehet, mint amekkora volt a böjt kezdetén. Gondoljunk csak azokra a tragikus esetekre, amikor a koncentrációs táborból, lágerből szabadultak élete azért került veszélybe, mert azonnal jól akartak lakni, bepótolni, amit kényszerből elmulasztottak...

A gyomor-bél traktust, a hasnyálmirigyet, a májat csak lassan szabad „átállítani”, meg kell szoktatni velük azt a terhelést, amit az emésztés, a felszívás, átalakítás, elraktározás jelent.

A léböjt megtörése napjának délelőttjén egy édes, érett, puha (magyar) almát javaslok megenni, úgy megrágva, hogy semmi szilárdat ne kelljen nyelni, az érzékeny gyomrúak meg is párolhatják. (Vallomás: még egyszer sem tudtam ilyenkor az egész almát megenni egy ültő helyemben. Bővebben és más műfajban lásd a Breakfast című versemet a http://www.csikyantal.hu/ honlapomon és/vagy a Pszicho-diagnózis versekben című kötetemben.)

Ezen a kritikus napon továbbra is bőven kell folyadékot fogyasztani – és készülni az esti böjti levesre. Ez krumplit, sárgarépát, zellert, petrezselymet és köményt tartalmazzon, a főzés után átpasszírozva, kaporral, bazsalikommal, majoránnával, szerecsendióval ízesítve – de só nélkül (!). Legkésőbb este 6 órakor célszerű nagyon lassan, szinte megrágva megenni a levest (én a felét mindig elteszem másnapra –, mert egyszerűen sok).

A böjt utáni felépítő napok

Alapszabály: a böjt hosszának a fele a felépítési idő. (Tehát miután megcsináltam a 40 napos léböjtömet, majdnem három hétig tartott, amíg visszaállhattam a „normális” étkezésre.) Az egyhetes léböjt így legalább 11 napos tervezett munkát jelent: előtte 1 gyümölcs- (zöldség-) nap, utána 3-4 felépítő nap. Kéthetesnél ez összesen 22, a háromhetesnél pedig 32-33 nap.

Nagyon fontos az emésztőrendszer fokozatos terhelése. Az egész felépítési időszakban kerülni kell a sót. Mihelyt elkezdünk sózni, 1-1,5 kg-mal nehezebbé válunk: a só által megkötött víztől „fújódunk fel”. Addig a zöldségek, zöldfűszerek és a gyümölcsök tartalmazzák a szükséges sót (ezért van, hogy én például mindig csak főzéskor sózok, de akkor minden esetben: a mákos tészta főzővizébe is teszek egy kevés sót).

Hasonlóan fontos, hogy lassan és csak annyit együnk, amennyit kívánunk. A „mindenevők” is könnyű, vegetáriánus koszton éljenek a felépítési idő alatt. Lehet gyakorolni a buddhista elveket: éljünk az „itt és most” szellemében – amikor eszünk, csak együnk. Ne beszélgessünk, ne tervezzük a jövőt – csak a rágásra, az ízekre, a nyelésre, a hatásokra és természetesen a szellemi lényünk belső hangjára figyeljünk (erre mindig)! Legyen a táplálkozás is rituálé a maga megtartandó és megtartó szabályaival. Dahlke azt mondja: olyan lehet ez az étkezési rituálé, mint egy meditáció – egyhegyűvé tehetjük a figyelmünket ilyenkor is. S annál könnyebben tudunk majd meditálni... Íme, a kör bezárul: a böjt segíti a meditációt, az pedig a böjt hosszát is megsúgja.

Összefoglalva: általában a böjtről, konkrétan és részletesen a léböjtről írtam ebben a háromrészes cikkben. Javaslom, hogy most lapozzák majd át az első- és a második részt is, felfrissítendő például, hogy ki böjtöljön és kinek nem szabad; hogy hol és hogyan éljünk ebben az időben stb. Újra javaslom Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölésről című könyvének többszöri elolvasását. Fontossága miatt megismétlem azt a tanácsomat is, hogy az először böjtölő embernek vagy legyen vezetője, vagy legyen kéznél egy ilyen szakember.

Meg fogják látni, tapasztalni: mindig úgy fognak visszaemlékezni az első böjtjükre, hogy nagyon jó döntést hoztak, amikor elhatározták annak megkezdését, és a rendszeres böjt ugyanúgy hozzátartozik majd a testi-lelki-szellemi teendőikhez, mint minden más ismétlődő dolog.

Dr. Csíky Antal
holisztikus integratív terapeuta
munka szakpszichológus
alternatív gyógyító
Tanácsadás