Juergen Veeck és a Maastrichti Egyetem munkatársai 45, elsődleges emlőrákban szenvedő hölgy esetén vizsgálták az ízületi gyulladásban alkalmazott celekoxib daganatellenes hatását. A szer célpontja a COX-2-nek nevezett enzim, mely a gyulladásért és a fájdalomért felelős. Korábbi vizsgálatok szerint a COX-2 gátlása változásokat idéz elő a sejtosztódás és a programozott sejthalál folyamatában, valamint a sejtközötti tér szabályozásában.

A holland munkacsoport olyan betegeket tanulmányozott, akiknél kilátásba helyezték a daganat sebészi úton történő eltávolítását. Véletlenszerűen dőlt el, hogy mely betegek részesülnek 400 mg celekoxib kezelésben 2-3 héten keresztül, az eredményeket kezelésmentes, vagy placebós betegekhez hasonlították. A kutatók szövetmintából elemezték a gének kifejeződését a felvétel előtt, illetve azután, ezután kimutatták a sejtszaporodásban és a programozott sejthalálban beálló változásokat.

A kezelést követően a kontrollhoz képest mintegy 1109 gén kifejeződése fokozott, míg 556 esetben csökkenés volt tapasztalható. Az érintett gének főként a sejtosztódás, a sejtciklus, a programozott sejthalál folyamatában, a sejtközötti tér szabályozásában, és a gyulladásos immunválaszban játszanak fontos szerepet.

A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy vizsgálatuk bevezető jellegű, a kezelés olyan rövid ideig tartott, hogy még nem lehet következtetni a tumorméret, vagy a szövettani differenciáltsági fok változásaira.

(Forrás: medipress.hu)