A tészta valójában a mediterrán étrend egyik fő összetevője volt sokáig, melyet az egyik legegészségesebb étrendként tartottak számon. Mi történt, ami miatt így leesett a renoméja? Az egyik legfőbb ok egy félreértés, miszerint a tészta alapja – a kenyérhez hasonlóan – a búza, holott valójában a tésztának durumbúzából kell készülnie. A másik ok pedig, hogy nem megfelelő módon fogyasztjuk. Legtöbbször a tésztát túlfőzzük, és nyakon öntjük valamilyen hízlaló, sós szósszal, amitől menten kevésbé lesz egészséges.

A tészta története egészen a római időkig nyúli vissza, ám mint jellegzetes olasz étel, a 12. században nyerte el hírnevét. A nápolyi térségben hamarosan rájöttek, hogyan lehet nagy mennyiségben szárított tésztát gyártani, melynek révén hosszan tárolhatóvá vált, és a nagyobb tengeri utakra is magukkal vihették a hajózók. Az elkövetkező 800 év során a tészta jellege nem sokat változott, míg az Újvilágból meg nem érkezett a paradicsom, többnyire olívaolajjal, fokhagymával vagy helyi zöldségekkel fogyasztották.

Ami miatt a tészta egészségesnek számít, az az alacsony glikémiás index, ami azt jelöli, milyen gyorsan szívódik fel a benne található glükóz a véráramba. Hollandiában emellett azt is kimutatták, hogy azok a terhes nők, akik tésztaközpontú mediterrán diétán éltek, egészségesebb utódokat hoztak világra, az Egyesült Államokban pedig azt figyelték meg, hogy a tészta és saláta kombinációja kevesebb kalóriával is nagyobb telítettségérzést ad a fogyasztójának.

Amint azt Francesco Pantò, a pármai Barilla Group gyártórészlegének igazgatója kifejtette, a tésztát csak annyira szabad megfőzni, hogy a belseje még kemény maradjon, és nem szabad mindenféle gyári szósszal elrontani, sem hússal vagy sajttal telepakolni. Emellett a mértékletes fogyasztásra is oda kell figyelni, az olaszok ugyanis jóval kisebb adagokat esznek egyszerre a tésztából, mint az amerikaiak.