HPV elleni oltás – még lehet választani

Az utóbbi időben egyre erőteljesebb a HPV elleni oltás beadása mellett korteskedő propaganda. Ez a mozgalom már olyan messzire jutott, hogy minden magyarázkodás nélkül „nemes” egyszerűséggel csak méhnyakrák elleni oltásnak titulálják. A hatóságok nem hogy nem teszik helyre e csúsztatásokat, hanem maguk is ilyen félrevezető propagandával élnek.

A kérdéses oltás a HPV vírus pár genotípusa elleni oltás, nem pedig a méhnyakrák elleni. Mi lehet ez a különös valami, ami mellett még a hatóságok is ilyen eszközökkel kampányolnak?

Méhnyakrák

Ahhoz, hogy kézzelfoghatóbbá váljék a megoldandó probléma, nézzük meg az alábbi két ábrát! (5)
A zöld görbe azt jelöli, hogy 100 000 nőre hány méhnyakrák eset jut, a fekete pedig a haláleseteket jelzi. Százalékban kifejezve 1975-ben 15 regisztrált eset, azaz a hölgyek 0,015%-a, 1990-ben 11 eset, azaz 0,011%, 2012-ben 7 eset, azaz a hölgyek 0,007%-a lett méhnyakrákos az USA-ban.

20150908-hpv-elleni-oltas-meg-lehet-valasztani-01

Az alábbi táblázat és kördiagram azt mutatja be, hogy az USA-ban az összes rákbetegséghez viszonyítva milyen arányú a méhnyakrák: 0,8%. A többi rákbetegséghez viszonyítva a méhnyakrák igen ritka. (5)

20150908-hpv-elleni-oltas-meg-lehet-valasztani-02

HPV vírus

Vizsgáljuk meg a napjainkra igen híressé vált HPV vírust! Olyan vírusról van szó, amely a homo sapiens létezése óta az emberiség „hű” kísérője. Igen stabil vírus, nemigen változott az idők során, nem ugrott át más fajokra, az emberiségnek több mint 100 millió éve ugyanazzal a vírussal van dolga. Minek köszönheti, hogy ilyen stabilan fenn tud maradni?

  • Nem okoz észlelhető problémát, tünetet a gazdaszervezetben.
  • Elkerüli a gazdaszervezet védekezési mechanizmusának nagy részét. Ezt úgy teszi, hogy csupán a hámszöveteken található, véráramba, nyirokáramba nem jut, semmilyen gyulladást nem idéz elő. Egy átlagos fertőző betegséghez mérve nem igazán generál immunválaszt a gazdaszervezetben.

Annak ellenére, hogy az immunrendszerünk elől rejtőzködő vírusról van szó, egy HPV-fertőzött az esetek kb. 90%-ában a fertőzéstől számított egy éven belül teljesen nyomtalanul kigyógyul. Ugyan az adaptív immunrendszert sikeresen elkerüli, a veleszületett immunrendszer leküzdi a HPV-fertőzést.

HPV vírus és a méhnyakrák

A propaganda azt harsogja, hogy a HPV okozza a méhnyakrákot. Alaposan átolvasva a témában lelhető publikációkat, a legfőbb bizonyítékot abban látja a tudomány, hogy a méhnyakrákos betegeknél jelentős hányadban megtalálható a HPV vírus valamelyik változata. Ezen vizsgálatokból összeállították a problémát okozó genotípusok listáját (3): magas kockázatú a 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 68, 73, 82 számú, valószínűsíthetően magas kockázatú a 26, 53, 66 számú és alacsony kockázatú a 6, 11, 40, 42, 43, 44, 54, 61, 70, 72, 81 számú genotípus.

Fontos tudni, hogy nem minden méhnyakrákos szervezetében található meg a HPV vírus, és a HPV-fertőzöttek jelentős többsége nem lesz rákos. Tehát abban a formában, ahogyan a propaganda sugallja, hogy a HPV garantáltan méhnyak rákot okoz, akár hazugságnak is nevezhető.

Egy egyszerű példával érzékeltethető a kérdés. Az, hogy a legtöbb tűznél látható tűzoltóautó, az nem azt jelenti, hogy a tűzoltók krónikus gyújtogatók…

A hatóságok ezzel tisztában vannak, annak ellenére, hogy a HPV-kampány során ez nem így tűnik. Becsületükre legyen mondva, nyomatékosan figyelmeztetnek, hogy a HPV elleni oltás beadása után is ugyanolyan gondosan el kell járni a rákszűrésre, mint előtte, illetve egyéb méhnyakrákot okozó tényezőket is felsorolnak, mint dohányzás, hosszú távon szedett fogamzásgátló tabletta, HIV-fertőzés, három- vagy több gyermek szülése, szexpartnerek gyakori cserélgetése. (8)

A rákszűrés hatékonysága ismert: 70%-kal csökkenti a méhnyakrákban elhunytak számát. (Forrás: Foundation for women’s cancer.) Ez azt is jelenti, hogy jelentősen csökkenti azok számát is, akik a rák stádiumáig eljutnak a sejtelváltozások útján, hiszen jóval hamarabb felfigyelnek a problémára, mielőtt az rákos elváltozássá fejlődhetne. Azaz a rákos esetek számát is jelentősen csökkenti. Szerencsére így a HPV oltások ösztönzése közben indirekt módon a rákszűrésre is felhívják a figyelmet. Ez örömteli „mellékhatás”. Természetesen nagy lesz a kísértés, hogy az így még tudatosabb rákszűrésre járásból eredő javulást is a HPV elleni oltás számlájára írják – különösen a rákszűrés tekintetében ma még elmaradott országokban.

Megemlítem, hogy egy japán kutatás tanúsága szerint megfelelő mennyiségű D-vitamin fogyasztásával a méhnyakrák kockázata 36%-kal csökkenthető. (4) Ijesztően egyszerű és olcsó…

HPV elleni oltás

Az egész arról szól, hogy minél többen oltassák be magukat a HPV elleni oltással. Mi ellen véd ez az oltás? A HPV vírus ellen. Tekintve, hogy a HPV 100-120 genotípusa ismert, az oltás mindegyik ellen védeni hivatott? Jelenleg két oltás van forgalomban. A Gardasil (itthon Silgard néven), amely a HPV 6, 11,16, 18-as számú variánsai ellen hivatott védeni, illetve a Cervarix (ez az, amit a magyar állam ingyen biztosít), amely csupán a 16, 18 variánsok ellen nyújt védelmet.

Nézzük meg a HPV-fertőzések adatait az USA-ban! Ott az összes HPV-fertőzés a vizsgált 14-59 éves korosztály 42,5%-a volt. A vizsgált csoportban a hölgyek 8,8%-a a 6, 11, 16, 18-as számú genotípussal fertőzött, azaz a HPV-fertőzöttek 20%-a azzal fertőzött, ami ellen a Gardasilt bevetik. A Cervarix csupán a ténylegesen magas kockázatúnak gondolt 16, 18-as típusok ellen hivatott védelmet nyújtani. E két variáns előfordulási aránya a vizsgált csoport 6,6%-a, amely a fertőzöttek 15,5%-a (2). Fontos tudni, hogy a HPV variánsok összetétele földrajzi helyszínenként eltérő. Pl. Dél-Európában a 18-as genotípus az öt leggyakoribb között sem szerepel. Ugyanakkor ezt a két vakcinát használják az egész világon, anélkül, hogy sokat vizsgálnák vagy aggódnának a helyi adottságok miatt. A használt két vakcinával – a veszélyes genotípusokat tekintve – csupán a 16, 18 számú HPV vírusok ellen remélhető a védelem.

HPV oltás-paradoxon

A HPV vírus jellemzésekor megismertük, hogy ez a vírus elkerüli az adaptív immunrendszert, hiszen sem a véráramban, sem a nyirokrendszerben nem fordul elő. Mit próbálnak elérni az oltással? Azt, hogy az immunrendszer immunválaszként a vérben mérhető ellenanyagot termeljen. Ott próbálunk védelmet kialakítani, ahol a HPV vírusnak esze ágában sincs előfordulni…

Az orvostudományban jól ismert, hogy egy gyermek és egy felnőtt immunrendszere között hatalmas különbség van. A beoltandónak megjelölt korosztály egyre fiatalabb (manapság már 9-11 évesek), holott a klinikai vizsgálatokat idősebb korú, 15-25 éveseken végezték. Ezért az oltás a mostani korosztályon történő alkalmazása nem több, mint élesben elvégzett kísérlet! Még azt sem tudjuk, meddig véd az oltás, azt csupán modellkalkulációkból becslik. A szakemberek pedig olyan fiatalokat oltanak, akik mire szexuálisan aktív korba kerülnek, illetve a méhnyakrák előfordulásának korosztályába lépnek, talán már nem is lesznek védettek az oltás által. Tudni nem tudjuk, de lehetséges.

Tekintve, hogy a több mint 100 genotípusból a 15 veszélyesnek minősített közül csupán kettő ellen oltanak, ami a HPV-fertőzések 15%-a ellen nyújthat csak védelmet (ha nyújt), az eredeti problémát tekintve mennyire tekinthető biztos védelemnek az oltás? S a kérdés felvetése után tovább gondolva felmerül, hogy mi történik majd, ha az oltással esetleg megváltoztatjuk a „harcmezőt”, s a pneumococcus kapcsán már megtapasztalt átrendeződés történik a genotípusok között, és olyan HPV-variánsok szaporodnak el, amelyek ellen nem hivatott védeni az oltás? Akkor majd indul az újabb reklámhadjárat az újabb variánsokat tartalmazó legújabb csodaoltás mellett kampányolva? Nem beszélve arról, hogy a HPV 100 millió éve az emberiség mikrobiológiai flórájának része. Mi történik, ha az oltás esetleg visszaszorítja a HPV-t? Mi foglalja el majd a helyét? Egy másik veszélytelen mikroorganizmus, amit esetleg már ismerünk, vagy egy olyan, ami sokkal veszélyesebb kórokozó, mint amilyennek a HPV-t próbálják beállítani, ráadásul jelenleg még teljesen ismeretlen? Mindezt úgy kockáztatjuk, hogy a HPV esetleg nem is konkrét oka a méhnyakráknak?

HPV oltás mellékhatásai

Az oltások mellékhatásairól, ahogyan azt a tudományos világ, illetve a hatóságok kezelik, egy hosszú, általánosan lesújtó értekezést lehetne írni. De maradjunk csak a HPV oltásnál! Rendszeresen felröppennek hírek idegrendszeri károsodásról (motorikus idegrendszer, Guillain-Barré szindróma), különös, megmagyarázhatatlan bajokról, meddőségről a HPV oltás beadása után. Ha csak azt nézzük, hogy az oltásban adjuvánsként használt alumínium toxikus és neurotoxikus tulajdonságai jól ismertek, ezek a visszatérő, legtöbbször idegrendszert érintő vagy terhességgel kapcsolatos problémák HPV elleni oltással való kapcsolatának alapos vizsgálata messzemenően indokolt volna.

Egyes országokban felfüggesztették a HPV oltást, vagy megszűnt hivatalosan ajánlott lenni (skót, angol, német, spanyol, francia, japán egészségügyi hatóságok intézkedései). A kutatók, fejlesztők, hatóságok illetékesei részéről a gyanított mellékhatások tekintetében a hivatalos reakció mindig az, hogy az adott tünet a HPV oltással nem hozható összefüggésbe. Egészen pontosan a hozzáállás a következő: „nem tudjuk, mi az oka, de a HPV oltás biztos nem”. Hogyan vegyük ezt komolyan? Nekem úgy tűnik, mint a probléma pimasz lesöprése. Egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak azonban ezek a megrázó esetek. Legutóbb a dán televízióban készült egy riport a HPV oltás mellékhatásairól. Érdemes megnézni ide kattintva. (A filmlejátszó alján levő CC gomb megnyomásával megjelenik a magyar feliratozás). A jellemző hivatalos hozzáállás is jól megfigyelhető a hatóságok részéről. Szintén gondolatébresztő ez az amerikai összeállítás

HPV elleni oltás?

Az USA-ban, ahonnan a HPV oltás és mozgalom elindult diadalútjára, a méhnyakrák előfordulása már a HPV oltások hajnalán is a női lakosság 0,011%-a volt. A méhnyakrák jelenleg az összes rákos megbetegedés 0,8%-a. Természetesen nem akarom elbagatellizálni a problémát, de lássuk be, a jelenleg már jól működő rákszűrés mellett ez messze nem a legnagyobb egészségügyi probléma a fejlett világban. Ha összevetjük a megjelölt és kezelni kívánt probléma súlyát az ismeretlen – avagy a szőnyeg alá söpört – kockázatokkal, felmerül a kérdés: akár a maximálisan elérhető eredményt tekintve is (hogy védettek leszünk a 16 és a 18-as variáns ellen), a HPV elleni oltás megéri a kockázatot?

Sallay Endre

Források (utalásként a szövegben a szám zárójelben):

http://www.translational-medicine.com/content/pdf/1479-5876-8-105.pdf
http://www.cdc.gov/std/stats10/other.htm
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12571259
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20197786?dopt=Citation
http://seer.cancer.gov/statfacts/html/cervix.html
http://www.cdc.gov/std/stats10/other.htm
https://nccd.cdc.gov/uscs/cancersbyageandrace.aspx?
http://www.cdc.gov/cancer/cervical/basic_info/risk_factors.htm

Egy oltóorvos kérdései

A szerző HPV oltás kapcsán felmerült kétségei irodalmi hivatkozásokkal együtt elgondolkodtatóak. Mint oltó iskolaorvos napok óta próbálom a szülők kérdéseit megválaszolni. Tényleg minimális mellékhatások előfordulása? Meddig fogja a gyereket védeni az oltás? Számos olyan kérdés, amire nincs egyértelmű, biztos válasz. Amiben viszont biztos vagyok, valamiért hihetetlenül kevés felkészülési és gondolkodási időt kaptak a szülők, hiszen mindössze 7 munkanap áll rendelkezésükre, feltéve, ha az első tanítási napon megkapták a „csomagot” és az aláírandó iratot, hogy eldöntsék, kérik-e az oltást.

A tájékoztató anyagból hiányzik az esetleges komolyabb mellékhatások lehetősége – ez minden oltásnál fennáll –, és hiányzik annak ismertetése, hogy nem kötelező oltás lévén, kártérítés az államot nem terheli. Még az oltóanyag betegtájékoztatóját sem mellékeljük a csomagban.

Tavaly az általam oltott 28 kislány szülei közül hárman(10%) gondolták, hogy a második részoltást nem kérik, kellett egy kicsit küzdeniük, hogy az aláírásukat visszavonják, mert az aláírandó szöveg megfogalmazása is kötelezi a második oltásra.

Ha adott egy nem kötelező védőoltás, a szülő joggal elvárja a teljeskörű tájékoztatást – és időt arra, hogy mérlegeljen.

A döntés sokkal nehezebb, ha az érem két oldalát vizsgáljuk, de jelenleg csak az egyik oldalt mutatjuk meg a szülőknek. Sallay Endre írása ennek a másik oldalnak a feltárására törekszik, nagyon helyesen.

Amennyiben valaki még többre kíváncsi az érem másik oldaláról, látogasson el a Kötelező helyett választható mozgalom honlapjára és a Nebácsvirág Egyesület  felületen is fontos információkhoz lehet jutni.

Természetesen minden információ, így ezek is mérlegelés tárgyát képezik, száz százalékosan jó döntés jelenleg még nem születhet ebben a témában, de egy mindenre kiterjedő tájékozódás közelebb vihet hozzá.

dr. Sebő Zsuzsanna
gyermekgyógyász