Az étkezésről

Ha a tápanyagok magunkhoz vételéről esik szó, akkor tulajdonképpen az étkezésről beszélünk. A legtöbbször feltett kérdések ezzel kapcsolatban:

MIT, MIKOR, HOGYAN? Az egyik legfontosabb kérdés, a hogyan? Ha valaki úgy dönt, hogy nem akar változtatni az étkezésének összetételén, akkor is tehet valamit egészségéért, ha a hogyanon változtat.

A HOGYAN elemekhez tartozik: az élelem rágása; az élelem hőmérséklete; az étkezések légköre.

A rágás szerepe: aprítás, nyállal elkeverés. Ide tartoznak még a fogak, fogíny, szájüreg, nyelv.

Aprítás, nyállal elkeverés

Az alapos rágás azt jelenti, hogy minden falatot 30-szor megrágunk, és nyállal alaposan elkeverjük. Tehát nyugodtan, lassan együnk.

A nyál az első emésztőnedv, amivel a táplálék érintkezik. A nyálmirigyek termelik, és kivezető csövükön keresztül a szájüregbe ürítik. A nyál legnagyobb része víz, enyhén lúgos. Feladata síkossá tenni a falatot, megkezdeni a keményítő bontását, elősegíteni a nyelést, a szájüreget tisztán tartani (baktériumgátló hatás).

A szénhidrátemésztésnek már a szájban el kell kezdődnie, különben zavarokat szenved az emésztés. A nyál enzimjeinek időt kell biztosítani, és elérést a falat egyre kisebbre aprított részeihez is a jó anyagcseréhez.

Ha a szénhidrát bontása nem fejeződik be, a savas közegű gyomor után már csak a lúgos vékonybélben lesz újra lehetőség a bontást folytatni, és közben nemkívánatos erjedés következhet be. Ennek a következménye például a puffadás, kellemetlen gázképződés.

A keményítő cukorrá hasad, és – ha lassan rágunk, és van ideje – a száj erein keresztül felszívódik a vérbe, nő a vércukorszint. Ennek fontossága a jóllakottság-érzés kialakulásában van. Ha megnőtt a megfelelő mértékig a vércukorszint, leáll az evéskényszer, jóllakottnak érezzük magunkat. Ha mohón, gyorsan eszünk, akkor ez nem következik be, és elhízáshoz vezethet.

A legközelebbi evés-leállítás az agyban a gyomor telítettségével valósulhat meg. Ez amolyan vészfék. Mivel a gyomor tágul, egyre nagyobb ételmennyiségnél következik be a gyomor feszülése által keltett evés-leállító vészjelzés.

A tápcsatornába került felesleges élelemmennyiséget nem dolgozzuk fel, emésztési rendellenességet, pangást, túlsúlyt, lerakódásokat okoz.

A rágással munkára buzdítjuk, masszírozzuk a nyálmirigyeinket, a fogínyünket. A szájban lévő érzékelők „megtelefonálják” a táplálék összetételét a gyomornak, hasnyálmirigynek, és mire a szállítmány megérkezik, már szakszerűen összeállított emésztőnedvek állnak rendelkezésre. Ha nem adtunk rá elég időt, akkor a találomra összeállított emésztőnedvek elégtelen emésztéshez, végül önmérgezéshez vezethetnek. Akár kevés van valamelyik emésztőnedvből, akár több, mint kellene, problémát fog okozni.

Fogak, fogíny

A fogak vérellátását növeljük a rágással, rágáskor az erek „belepumpálják” a vért a fog belsejébe, ezáltal csökken a fogszuvasodás, a fogromlás veszélye.

A fogíny is masszírozódik a rágás folyamán, amivel nemcsak a nyálmirigyek termelését serkentjük, hanem a fogínygyulladást is megelőzzük, mivel a pangást rágással megszüntetjük. Ha nem használjuk az ínyünket, a vér pangani fog benne, és fogmosáskor vérezni fog. Ilyenkor kezdjük el masszírozni a fogínyünket, és kezdjünk el rágcsálni. Hamarosan rendbe jöhet.

A fogíny gyulladása azért is káros, mert a gyulladt fogíny és a fog között megtelepszenek a kórokozók, amelyek felgyorsítják a fogak romlását is. A gyulladás megszűnte után sorvad az íny, így a gyökérnyak is a felszínre kerül, érzékeny lesz.

Mindegyik fogunk egyik belső szervünk energetikájával reflex-kapcsolatban van. A fog betegsége a szerv ártalmára lehet, illetve a szerv megbetegedése jelezhet a fogunknál. Előfordulhat, hogy nehezen kezelhető fogbetegségnél az adott foghoz tartozó belső szerv (meridián) energiaproblémája áll a háttérben. Az adott szerv kezelése a meridiánon keresztül a fog gyógyulásához vezethet.

Szájüreg, nyelv

Rágás alkalmával a fogíny, a szájüreg, a nyelv is dolgozik, masszírozódik. A nyelv reflexzónáinak, valamint a szájüregben lévő akupunktúrás pontoknak a „masszírozása” szintén egész szervezetünk egészségéhez hozzájárul.

A rágás szerepe tehát összegezve: az alapos rágás nélkülözhetetlen a jó emésztéshez, serkenti a nyálképződést, segíti az emésztőnedvek összeállítását, óvja fogaink, fogínyünk, szájüregünk egészségét, meggátolja az elhízást, sőt a reflex-kapcsolatok révén az egész szervezet egészségére hatással van.

Az élelem hőmérséklete

Az ételek hőmérséklete is fontos tényező. Enzimjeink, emésztőnedveink csak optimális hőmérsékleten működnek jól. A hőmérsékleti optimumtól eltérve termelődésük, működésük csökken vagy leáll, ami emésztési zavarokat, hurutokat, felszívódási nehézségeket okozhat, valamint a bélben rekedt emésztetlen anyagok, bomlástermékek rothadni vagy erjedni kezdenek, mérgezik a szervezetet. Például forró ételek vagy fagylalt fogyasztása nem ajánlott.

Ha a nyál forró hatásnak volt kitéve, megszűnik a keményítő emésztőképessége, még abban az esetben is, ha utána lehűtjük. Kerüljük a forró és jéghideg ételeket.

Ezenkívül a nagy hőmérsékletkülönbség a fogzománcot is megrepesztheti, amin keresztül a fogromlás megindulhat.

Az étkezés légköre

A nyugodt légkör, a terített asztal, a gusztusos tálalás, mécses vagy gyertya gyújtása stb. úgyszintén azt szolgálják, hogy az emésztőnedvek termelése már a hangulattól, az illatoktól, a látványtól beinduljon, és jól ki tudják fejteni hatásukat. Nem véletlenül mondják, hogy az emésztés a szemnél kezdődik, azaz a látványtól már „összefut a szánkban a nyál”.

Az ideges, „gombócba” szorult gyomor nem tud rendesen dolgozni. A gyomor működését befolyásolja az aggódás, a töprengés. (Az aggódás öregít, a nevében is benne van, aggaszt valami, aggódok.) A máj és az epehólyag működésére a harag, a düh van rossz hatással. Vastagbelünk működése a szomorúságra, pesszimizmusra reagál rosszul. A vizeletkiválasztást – vese- és hólyagműködést – a félelem és az ijedtség béníthatja meg.

Táplálkozzunk úgy, mintha imádkoznánk. Kísérletek igazolták, hogy az asztali áldás szokása nem véletlenül alakult ki, jó hatású az egészségünkre. Pozitív hatású, ha végiggondoljuk, kiknek köszönhetjük, hogy étel van a tányérunkon, és milyen folyamaton át került az oda. Kezdve a talaj előkészítésétől, a termelőn át, a háziasszony munkájáig. Hálával és köszönettel gondolhatjuk ezt végig.

A jó hangulat már az étel készítésekor is fontos. Ha az anya szeretteire gondolva, mosolyogva készíti az ebédet, annak a spirituális energiatartalma sokkal nagyobb lesz, mint az üzemi konyhák feszült légkörében, bosszús konyhai dolgozók által készített ételé, hisz nekik közömbös, hogy ki fogyasztja el a főztjüket.

Kísérletek azt is kimutatták: nem is az számít igazán, hogy mit eszünk, hanem a lelki tényezőink, az életmódunk, a stresszeink befolyásolják, mely tápanyagokat hogyan emésztünk, azokból mit építünk be a saját szervezetünkbe, és milyen betegségeknek ágyazunk meg a testünkben, lelkünkben.

Temesvári Gabilla

A könyvismertetés folytatásában a „mikor”-ról és a „mit”-ről lesz szó.

(Forrás a szerző blogja)

(Folytatjuk)