Mikor a gyerekek elérték a 2,5-3 éves kort, megfigyelték őket anyukáikkal együtt, miközben olyan feladatokat kellett elvégezniük, amelyekhez szükség volt felnőtt segítségre. Végül, mikor a gyerekek elérték az óvodás kort, a kutatók megkérték az édesanyákat és a nevelőket, hogy értékeljék ki a gyerekek esetleges viselkedési problémáit.

Michael F. Lorber, a New York Egyetem szakembere, aki egyben a tanulmány szerzője is volt, arról számolt be, hogy a gyerekek negatív viselkedésének hátterében többnyire rossz szülői magatartás állt, mint például az, hogy az anya negatív érzelmeket sugárzott gyermeke irányába vagy durván bánt vele. A kutatók azt is megfigyelték, hogy az anyák és totyogó korú kisgyerekeik közti konfliktusok később komoly magatartásbeli viselkedéseket okozhatnak, ráadásul mindez egyfajta ördögi körként működik, hiszen azok a gyerekek, akikhez negatívan viszonyult az anyukájuk, agresszívabbak lettek, amitől az anyuka még kevésbé volt elfogadó velük szemben. Ennek következtében a kettejük közti viszony az évek során egyre jobban elmérgesedhetett.

A vizsgálat eredményei elsősorban arra kell szolgáljanak, hogy a megfelelő beavatkozások még időben megtörténhessenek, és ezáltal minél több esetben megelőzhetőek legyenek a gyerekek későbbi viselkedési problémái.