Kedves Naturszigetiek !
Örülök,hogy kisded munkámat fölvették a honlapjukra.
Most,január 20-án megjelent Maya blogján a folytatás,
az ékes,édes apanyelvünk(2).Olvassák el,és ha megnyerte tetszésüket,vegyék fel a honlapjukra.Üdvözettel:Bencze Imre

Jövő nyáron el szeretnék menni a Szent Jakab útra, úgy érzem ez egy nagyon nagy kihívás lesz a számomra, és azt mondják hogy az ember lelkiekben is megváltozik egy ilyen út során...biztosan be fogok számolni az útról ha visszatértem:)

Mi is el szeretnénk majd menni egyszer erre az útra. Annyira kíváncsi vagyok hogy mennyire bírnám ki ezt a 30 napot. A másik dolog ami még engem is nagyon vonz a sok látnivaló, az hogy olyan helyeket jársz be ahol egy utazási irodával nem biztos. Sokat olvastam már a témáról, késznek érzem magam én az útra, de még anyagi okai vannak annak hogy nem megyünk! Sajnos:(

Nálunk ugyan ez a helyzet, egyszer majd csak sikerül oda eljutni, még gyűjtögetünk rá...! Olyan beszámolót fogok belőle írni, elhatároztam hogy naplót fogok majd vezetni róla:)

Szép kezdeményezés ez a topik!
Én azt tudnám hozzátenni, hogy tulajdonképpen a legfontosabb mindig az, hogy hogyan állunk a dolgokhoz - a pozitív hozzáállás kisugárzik és másokból is pozitív reakciókat vált ki. Ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor jól is érezzük magunkat, tehát én azt mondom, csak optimistán, a gondok meg maradjanak másra!

Én próbálok minden reggel "pozitívan" elindulni, vagy úgy kezdeni a napot, de kimegyek az utcára, és csak a fájdalmat és a torzságot látom az emberek arcán, így küzdenem kell, hogy saját magam pozitív maradjak, nem hogy másoknak még jó tanácsot adjak.
Mindenki olyan szomorú és ingerült és depis ebben az országban. Vagy csak az évszak teszi ezt?