Vagyis: ki az az ember, aki ezektől a problémáktól szenved.
A homeopátiában óriási jelentősége van annak, hogy a kétféle (akut és krónikus – a szerk.) megbetegedést biztonsággal meg tudjuk különböztetni. Ugyanis a két állapot kezelése eltérő gyógyítási stratégiát igényel!

A kétféle állapot megkülönböztetésében, felismerésében leginkább használható ismérvek a következők:

Az akut betegségek

1. Időben korlátozottak – azaz egyértelmű (természetesen nem percre pontosan) a kezdetük és a végük is.
2. A megbetegítő tényezőre a szervezet valamilyen védekező mechanizmussal (láz, reakciók, váladékok: hasmenés, hányás, genny, köpet, izzadság, bőrkiütés...) válaszol. Lényegében a beteg ezeket a reakciókat éli meg betegségként.
3. A betegség kimenetele kétféle lehet: gyógyulás vagy halál. A végső állapot vagy relatíve gyorsan, azaz krízissel, vagy viszonylag lassan, lízissel következik be. A gyógyulás spontán, öngyógyulással is bekövetkezhet. A gyógyulás azt jelenti, hogy a beteg valóban egészséges lesz, tehát a megbetegedést megelőző testi-lelki-szellemi állapotába kerül vissza (restitutio ad integrum).

A betegség jelképesen egy körrel írható le:

Ilyen akut betegségekre – természetesen nem túl gyakran és elhúzódóan, de – szüksége van a szervezetnek. Ezzel tartja „edzésben” magát az immunrendszer!

Az akut betegségek teljes hiánya – például ha valakinek nem voltak gyermekbetegségei vagy évek óta nem volt lázas – arra utalhat, hogy az immunrendszer reaktivitása nem jó (ez egyben a későbbiekben kibontakozó krónikus betegség első jele is lehet).

Akut betegségek gyógyításánál teljes értékű helyi tünetekre építünk. Ha vannak, természetesen figyelembe vesszük az általános, pszichés és mentális tüneteket is, de a megoldás ezek nélkül is megtalálható.

Teljes értékű helyi tünetek

• Etiológia, azaz kiváltó ok, mely lehet fizikai, pszichés és szellemi is. Nem mindig deríthető ki, de törekedni kell rá, figyelve arra is, hogy betegünket megértsük, tünetei tekintetében objektívek legyünk, azokat ne „értelmezzük”, helyzetébe ne „magyarázzunk bele” semmit!
• Lokalizáció, a testnek az a helye, ahol a tünet fellép vagy legerősebben jelentkezik.
• Érzések, főként a fájdalom, illetve tünetek (pl. váladékok) jellege.
• Modalitások: mindazok a természetes hatások, melyek a beteg tüneteit enyhítik-erősítik vagy általános állapotát rontják-javítják.

A gyógyszer kiválasztását segítheti a kísérő tünetek, kisugárzások és az ún. paradox tünetek megfigyelése. Paradoxnak mondjuk azt a tünetet, amely (vagy annak modalitása) a megszokottól, illetve a formális logika szabályaitól eltér. Paradoxnak tekinthető az is, ha hiányzik egy tünet – pl. nincs fájdalom, pedig annak tapasztalataink szerint az adott helyzetben jelen kellene lennie.

A homeopátiás gyógyszer hatásának köszönhetően az akut betegség természetes úton zajlik le, de

• gyorsabban
• enyhébben
• kevesebb szövődménnyel
• gyors felépüléssel (minden szinten)

Az egész ember gyógyul, nem csak a betegsége!

A homeopátiás kezelés kezdetén, az öngyógyító erők mozgósításakor, az éppen meglévő tünetek ennek az „elsődleges gyógyreakciónak” a következtében átmenetileg felerősödhetnek. A gyógyulás folyamata során gyakori, hogy elsőként a beteg közérzete javul, általános tünetei enyhülnek, és a konkrét testi panaszai csak ezt követően csökkennek.

Akut testi betegségek esetén alacsony-közepes potenciát választunk (az anyagot az anyag tudja „megszólítani”), naponta többszöri bevétellel. Használhatjuk a bevált indikációk szerinti, viszonylag gyorsan, könnyen elsajátított ismereteket.

Ha jó homeopátiás gyógyszert választottunk, akkor annak hatása 24, maximum 48 órán belül egyértelműen észrevehető. Ha nincs javulás, akkor másik gyógyszerre kell áttérni az aktuális helyzet elemzését követően. Ha a tünetek enyhülnek, akkor a választott szert azonos potenciában, ritkábban kell adni. Ha a javulás egyértelmű, de lassú, akkor a potencia esetleg emelhető. Ha a beteg általános állapota javul, de a tünetek megváltoznak, akkor a régi gyógyszert abba kell hagyni, és várakozás után, ha szükséges, akkor a megváltozott helyzethez illő új szert kell választanunk.

A krónikus betegségek

A krónikus betegség sokkal „alattomosabb”. Kialakulása mindig a szervezet dekompenzációjának jele, magától soha nem gyógyulhat meg, egyre mélyebbre ássa magát a szervezetbe, az élet szempontjából egyre fontosabb szerveket támad meg. Nyugvó, tünetszegény periódusok közötti heveny (akut) fellángolások sorozatából áll. A köztes nyugalmi (látens) periódusok az egészség benyomását, az akut fellángolások (subok) akut betegségek sorozatának látszatát kelthetik. Ha az akut fellángolásokat csak akut betegségként kezeljük, akkor legfeljebb átmeneti tünetmentesség érhető el, gyógyulás biztosan nem. Ha figyelmesek vagyunk, akkor a nyugalmi, tünetszegény periódusokban is tetten érhető a krónikus betegség. A beteg általános állapota, erőnléte, kedélyállapota, szellemi teljesítménye rosszabb, és biztosan megtalálhatók az egészségestől eltérő fizikai állapot – néha valóban csak enyhe – tünetei is.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a krónikus betegségek magukra hagyva:

1. „gyógyíthatatlanok”, öngyógyulás nem lehetséges
2.  akut subokban haladnak előre
   – látens periódusokkal
3. periféria – centrum
   – kevésbé fontos szerv – fontos szerv
4. lokális tünetek elnyomása
   – progresszió, a kór elmélyülése

A betegség jelképesen egy vonallal írható le:

A spontán gyógyulás csak látszólagos! Csak a tünetek totalitásában gondolkodhatunk. Soha nem a betegséget, hanem a beteget kell kezelni.

A krónikus betegségeknél alkati kezelésre van szükség. Az alkati kezeléshez választott homeopátiás szer bevétele után a folyamat megfordul(hat). Ha nincsenek maradandó anatómiai károsodások, akkor nemcsak tünetmentessé válásra, hanem valódi gyógyulásra van lehetőség. A gyógyulás az ún. Hering-szabály szerint fog bekövetkezni. Constantin Hering ismerte fel, hogy a krónikus beteg számára helyesen választott homeopátiás gyógyszer hatására a gyógyulás bizonyos törvényszerűségek szerint megy végbe.

Hering-féle szabály

A krónikus betegség

• időben visszafelé
• a szervezet belsejétől - a felszíne felé
• a létfontosságútól - a kevésbé fontos szervek felé
• felülről - lefelé haladva gyógyul.

A homeopátiás gyógyszer kiválasztásához szükséges információkat a beteg részletes kikérdezésével és alapos fizikális vizsgálatával nyerjük. Ha a beteg és a homeopata is „ügyes”, rengeteg tünet gyűlik össze, melyek között rendet kell teremtenünk, fontossági sorrendet kell felállítanunk:

• Hahnemann Organonjának 153.§-a alapján a feltűnő, szokatlan, sajátságos, egyedi tünetek
• pszichés, mentális tünetek
• általános (testi generális) tünetek
• kiváltó ok (etiológiai)
• kísérő tünet
• lokális tünet

A krónikus betegségek kezelése kizárólag jól képzett, a klasszikus homeopátiában jártas homeopata kezébe való.

Dr. Molnár Mariann
gyermekgyógyász, homeopata