Az 1946-ban született definíciója szerint „Az egészség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.”

A WHO koppenhágai megfogalmazása 1984-ben már más szempontokat is felvetett:

• Az egészség a mindennapi élethez szükséges erőforrás, és nem életcél.
• Biztosítja az egyéni és társadalmi létfeltételeket és a fizikai teljesítőképességet, továbbá hangsúlyozza az egyén felelősségét is.

Új szemlélet az egészségtudományban annak elismerése, hogy az egészséget az ember viselkedése befolyásolja, így az egészségmegőrzésben a megelőző és az egészségfejlesztő tényező jelentős szerepet kap – ma még sajnos többnyire csak kellene hogy kapjon.

Szocio-ökológiai modell

Az 1997-es Jakartai Nyilatkozat szerint: Az egészséget a külső környezeti tényezők (external-environmental factors), az egyéni, viselkedési tényezők (personal, behaviour factors), valamint személyes tényezők (host factors) együtthatásaként lehet meghatározni.

• Társadalmi tényezők
• Fizikai környezet
• Magatartás, egyéni, genetikai, tapasztalati, ismereti jellemzők határozzák meg az egyén egészségi állapotát.

Hat kölcsönös dimenzió

Insel és Roth „betegség – egészség kontinuum” elmélete szerint „Az egészségfogalom 6 kölcsönös dimenzióra épít, amelynek ki kell teljesednie ahhoz, hogy az egyén elérje a jóllét magas szintjét.”

E hat dimenzió:

• intellektuális
• érzelmi
• társadalmi
• környezeti
• szellemi (spirituális)
• fizikai jóllét

Ezek együttes jelenléte, egyensúlya biztosítja minden egyes ember számára a harmonikus, örömteli, aktív élet elérését, de ezenkívül személyes ismeretekre és egészségmegőrző tevékenységre is szükség van.

Az egészség semmiképpen sem statikus állapot. Állandó dinamikus változások eredőjeként jön létre, tartható fenn és fejleszthető. (Forgács Iván)

Az orvosi gyakorlatban sohasem az egészséget, hanem mindig a betegséget diagnosztizáljuk, ami a normál értékektől való eltérések mérésén alapul. Minél pontosabb méréseken alapul a Gauss-görbe, annál pontosabb a diagnózis. A „normális”, illetve a „kóros” értékek meghatározása függhet a társadalmi érdekektől, az orvosi technológia szintjétől, a gyógyíthatóságtól, de elsősorban az orvosok döntésétől.(Forgács Iván)

Holisztikus szemlélet

David Seedhouse meghatározása: Az egészség optimális állapota egyenlő azon feltételek összességével, amelyek megléte esetén az egyén kibontakoztathatja a számára adott lehetőségek összességét.

Ez a meghatározás lehetőséget ad arra, hogy egyénileg mást és mást tartsunk egészségnek, de szükséges a feltételek figyelembevétele is. (A feltételek közé tartozik, hogy az egyén megfelelő táplálékhoz jusson, az időjárás viszontagságaitól védve legyen, hogy hozzáférjen minden olyan információhoz, amelynek hatása van az életére, hogy megértse: közösségi lényként csak addig mehet a kibontakozással, amíg azzal másokat ugyanebben nem gátol.)

Az ökológiai definíció szerint: „Az egészség az emberi szervezet és a környezet dinamikus – a változásokhoz állandóan alkalmazkodó – egyensúlyi állapota, amely lehetővé teszi az ember harmonikus testi, lelki, szellemi fejlődését, hosszú, aktív életét.”

A holisztikus megközelítés szerint az egészség általános meghatározói és dimenziói, fizikai állapot, lelki, szociális és spirituális biztonság – ökológiai-epidemiológiai interakcióban vannak a genetikus, környezeti és egyéni tényezőkkel. (Vergeer F, Leeuwe J)

A homeopátiás megközelítés bemutatása előtt álljon itt két jogosan nagyhírű orvos gondolata az egészség-betegség kérdéséről. Ők nem voltak homeopaták, de szemléletük teljesen megfelelt a homeopátia elveinek. Szerették volna, ha mindez az orvoslás egészére igazzá válik.

Két híres orvos felfogása

Albert Schweitzer: „Ez állítólag szakmai titok, én mégis elmondom Önöknek. Mi, orvosok semmit sem tehetünk, csupán segítjük és bátorítjuk azt az orvost, aki Önökben lakik.”

James Paget: „Ahogyan két személy egészségesen nem teljesen egyforma, úgy betegség idején sem azonosak, ezért egyetlen diagnózis sem teljes és pontos, amíg nem foglalja magába a beteg személyes jellemzőit, testi és lelki alkatát.”

Homeopata megközelítés

A homeopaták megközelítése a holisztikus felfogáshoz áll legközelebb. Betegünk számára a megfelelő homeopátiás gyógyszert csak akkor találhatjuk meg, ha testi, lelki, mentális alapállapotát és betegségének tüneteit egyaránt megismerjük. Figyelembe vesszük ezenkívül azokat a külső fizikai és lelki hatásokat, melyek őt születése, sőt fogantatása előtt érték, valamint családi előtörténetét is.

Ezért olyan hosszú és részletes egy homeopátiás anamnézis felvétele. És ezért mondhatjuk, hogy a homeopátiás gyógyszer megtalálása csak a beteg és gyógyítója közös, kemény munkájának eredménye lehet. Gyógyultnak is csak akkor tekintjük a beteget, ha egyaránt jól van testi, lelki, mentális és energetikai szinten. A tünetek megszűnése, hiánya nem egyenlő az egészséggel!!!

A homeopaták egészség-megközelítésének van még egy igen fontos összetevője, nevezetesen az, hogy az egészség állapotát dinamikus egyensúlynak tekintik. Tehát az egészség olyan állapot, mely kisebb-nagyobb külső hatásokra megbillenhet, de a szervezet természetes önregeneráló folyamatainak hatására spontán helyreáll. Az enyhe betegségek sokkal inkább barátaink, mint ellenségeink, mivel ezek edzések, gyakorlatozások a szervezet számára, mintegy a betegségek leküzdésének tanulási folyamatai.

A szervezet észlelhető védekező mechanizmusai (láz, váladékok megjelenése, hasmenés, izzadás...) fontosak és hasznosak is egyben. Ezek elnyomása hiba, ami látszólag és csak rövid távon segít a betegnek, hosszú távon azonban gyorsan vagy lassan, de ellehetetleníti a szervezet önerőből történő gyógyulását. Emiatt – előbb vagy utóbb, de törvényszerűen – krónikus betegség alakul ki. A homeopátiás gondolkodás szerint felvethető, hogy az ilyen, a tünetek elnyomását eredményező módszerek egyáltalán gyógyításnak tekinthetők-e?

Mikor tekinthető sikeresnek a homeopátiás alkati kezelés?

A Right Livelihood-díjas kortárs görög homeopata, G. Vithoulkas szerint „Az egészség fizikai szinten fájdalommentes állapot, amely jó közérzetet biztosít, emocionális szinten vágy- és indulatmentesség, mely derűhöz, nyugalomhoz, békességhez és kreatív állapothoz vezet, mentális szinten megszabadulás az önzéstől, ami jóságot eredményez”.

Ez a definíció napjainkban még sajnos kissé illuzórikusnak tűnik, viszont az egészség egy olyan megfogalmazása, amely nem csak az egyén jóllétét, hanem azon keresztül az emberiség fejlődését, „gyógyulását” is célozza.

Egy biztos: homeopátiás alkati kezeléssel az embereket – szerencsére – nem lehet másra kicserélni (ez nem emberi kompetencia). Viszont egy alkati kezelés sikeresnek és befejezettnek akkor tekinthető, ha a beteg minden tekintetben jól érzi magát, kreativitása, problémamegoldó képessége is megnő. Ez azért rendkívül fontos, mert a homeopata a beteget tudja kezelni, az őt körülvevő lelki és fizikai tényezőket azonban rendszerint nem. Tehát a páciens abba a környezetbe kerül vissza, amely őt több-kevesebb idő alatt megbetegítette. Ha a homeopátiás (és egyéb) kezelés eredményeként a páciens gyógyul, akkor ugyanazok a hatások már sokkal kevésbé lesznek ártalmasak számára, illetve képessé válik arra, hogy változtasson az életfeltételein.

Ez az oka annak, hogy a homeopátiás alkati kezelés gyakran a páciens akár éveken, évtizedeken át tartó „kísérését” jelenti. Ha a páciens időben észleli az egészség megingását, akkor még a súlyos betegségtünetek kialakulása előtt meg tudjuk támogatni a szervezetet önregeneráló munkájában. Ez az oka annak, hogy a homeopátiás alkati kezeléssel párhuzamosan pl. méregtelenítésre, táplálkozási, életvezetési tanácsadásra, pszichoterápiára, célzott mozgásterápiára stb. is szükség lehet. Kétfajta kezelés egyszerre soha ne induljon, mert akkor nagyon nehéz, esetleg lehetetlen értelmezni a történéseket, tehát azt, hogy a megindult változások melyik kezelés hatására következtek be.

Krónikus betegség homeopátiás kezelése elején az első anamnézis-felvétel ideje természetesen egyben terápiás beszélgetés is lehet. Ez önmagában is könnyíthet a beteg feszültségein, de a homeopata nem pszichológus, a két tevékenység nem mosható össze. És fontos, hogy a homeopátia eredményességének hátterében sem a pszichoterápiás hatás áll, hiszen csecsemők, állatok, szövetkultúrák esetében ez a hatásmechanizmus biztosan kizárható, viszont a homeopátiás gyógyszerek hatékonysága sokszorosan, tudományos alapossággal igazolt ezeknél az eseteknél is.

Dr. Molnár Mariann
gyermekgyógyász, homeopata

(Folytatjuk)