Nemrég jelent meg Dana Ullman: A homeopátia forradalma című könyve, a Springmed Kiadó gondozásában. A számos szakirodalmi hivatkozással alátámasztott, komoly tartalom mellett számos érdekességet is kínáló kötetből ezúttal a Klinikai bizonyítékok a homeopátia igazolására című fejezetből közlünk részleteket, a kiadó hozzájárulásával. Az alább olvasható információk csattanós választ adnak azoknak, akik kétségbe vonják, hogy a homeopátia egyáltalán működik, illetve azt állítják, hogy erre vonatkozóan nincsenek klinikai bizonyítékok.

Megdöbbentő, hogy orvosok és újságírók kijelentik, hogy „nincs olyan kutatás”, ami bizonyítaná a homeopátiás gyógyszerek hatékonyságát. Az ilyen nyilatkozatok, amelyek a homeopátiával kapcsolatos félretájékoztatásra törekszenek, a tudományos szakirodalom figyelmen kívül hagyásából vagy a homeopátia elleni előítéletekből fakadnak. Ilyen hozzáállásnak nincs helye az orvostudományról szóló vitákban, és akik azt terjesztik vagy sugallják, hogy a homeopátia „nincs tudományosan alátámasztva”, egyszerűen valótlan dolgot állítanak vagy rosszul tájékozódtak. E fejezet elolvasása során az olvasó véleményt alkothat arról, hogy a homeopátia is alátámasztható tudományosan. Folyamatosan jelennek meg újabb tanulmányok. A legújabb kutatásokról számolnak be az alábbiakban ismertetett források.

Járványos betegségek gyógyítása homeopátiával

Mielőtt a kontrollált és kettős vak klinikai vizsgálatokat bemutatnánk, vegyük sorra, milyen eredményeket mutatnak fel a homeopátiás gyógyszerekkel végzett régebbi kutatások. A homeopátia először ezért vált népszerűvé a XIX. században Európában és az Egyesült Államokban, mert kiderült, hogy a különféle járványos, fertőző betegségekből milyen megdöbbentő sikerrel képes meggyógyítani az embereket. A homeopátiás gyógyítást alkalmazó kórházak halálozási arányszámai a hagyományos orvoslást alkalmazó kórházak halálozási arányának fele és egynyolcada között voltak olyan betegségek esetében, mint a kolera, a skarlát, a tífusz, a sárgaláz, a tüdőgyulladás (Bradford, 1900; Coulter, 1973). Hasonló eredményeket írtak le a homeopátiás orvosok által ellátott elmegyógyintézeteket és börtönöket, illetve a hagyományos orvosok által ellátott intézeteket összehasonlítva (Homeopathy in Public Institutions, 1893).

Nem valószínű, hogy ezek, a fertőző betegségekben szenvedők gyógyításában leírt, minden esetben megegyező és szignifikáns eredmények mindössze a placebohatásnak lettek volna köszönhetőek.

Fontos megjegyezni, hogy az orvostudomány történetében, a kutatásban először a homeopátiás orvosok végeztek placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett és kivitelezett vizsgálatokat. Az orvostudomány történetének a XIX. századi és XX. század eleji részletesebb megismeréséhez dr. Michael Emmans Dean „The Trials of Homeopathy” című művét ajánljuk olvasásra. Ennek a kiváló történeti áttekintésnek a bemutatása és a homeopátiás szerekkel végzett, újabb kori klinikai kutatások átfogó ismertetése a „Homeopathic Family Medicine” című írásomban megtalálható, és e-bookban is hozzáférhető. A homeopátiás gyógyítás terén végzett újabb kori alap- és klinikai kutatást bemutató további források a Samueli Institute honlapján találhatók.

Itt több, korszerű eszközökkel, megfelelően tervezett, tudományos igényű, placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett vizsgálat összefoglalója szerepel.

Influenzaellenes és a torokváladékra gyakorolt hatás

Egy független, orvosokból és kutatókból álló csoport értékelte az 1995 októberét megelőzően készült homeopátiás klinikai kutatásokat (Linde et al., 1997). 186 tanulmányt vizsgáltak, amelyek közül 89 felelt meg a metaanalízisükben előzetesen felállított szempontoknak. Igazolták, hogy a homeopátiás kezelésben részesült betegek a placebót szedő kontrollcsoport tagjainál átlagosan 2,45-szor gyakrabban tapasztaltak kedvező klinikai hatást. A legfontosabb kérdés, amelyet a kutatók feltesznek bármilyen klinikai kutatással kapcsolatban, az, hogy a klinikai kutatási eredményeket független kutatók is meg tudják-e ismételni. Amikor legalább három független vizsgálat mutatta ki egy kezelés hatékonyságát, azt valós eredménynek és hatékonynak kell tekinteni.

Három, egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoport vizsgálta az egyik homeopátiás szernek (Oscillococcinum, Anas barbariae 200 CK) az influenzaszerű tüneteket enyhítő hatását (Ferley et al., 1989; Casanova és Gerard, 1992; Papp et al., 1998). Mindhárom vizsgálatra jellemző, hogy nagyszámú beteggel végezték (487, 300 és 372), sokcentrumú, placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett (a három közül kettő randomizált kísérlet) volt. Mindhárom vizsgálat statisztikailag szignifikáns eredményt mutatott fel az influenza homeopátiás kezelésében.

Jelentős, a homeopátiás gyógymóddal kapcsolatos vizsgálatot végeztek a Bécsi Egyetem Egyetemi Klinikáján krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD-betegségben) szenvedők körében. A COPD-betegség összefoglaló elnevezés, amelyet egy légzőszervi betegségcsoportra, vagyis krónikus hörghurut és tüdőtágulat együttesére használnak. A COPD a negyedik leggyakoribb halálozási ok az Egyesült Államokban.

Randomizált, placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett vizsgálat a makacs, letapadó torokváladékra kifejtett hatás mérésére irányult, a Kalium bichromicum 30 CH homeopátiás gyógyszerrel, mégpedig a kritikus állapotú, korábban dohányzó és COPD-betegségben szenvedő betegek körében (Frass et al., 2005). A tanulmányban bemutatott vizsgálatban ötven beteg kapott Kalium bichromicum 30 CH golyócskákat (1. csoport) vagy placebót (2. csoport). Naponta kétszer, 12 órás szünetekkel kapták az előírt adagot a kísérletben részt vevők. A megfigyelt szempontok voltak: a trachealis (garat) váladék mennyisége a vizsgálat kezdő napjától számított második napon, az intenzív osztályon eltöltött napok száma és az elzáródást okozó nyák extubációval történő sikeres eltávolítása. A trachealis váladék mennyisége szignifikánsan kisebb volt a homeopátiás gyógyszert szedő betegeknél (P≤0,0001). Ezzel párhuzamosan az extubációra is szignifikánsan hamarabb kerülhetett sor (P≤0,0001), illetve a kórházban eltöltött napok száma is szignifikánsan alacsonyabb volt (4,2 nap a homeopátiával kezelteknél, és 7,4 nap a placebót szedőknél a makacs, letapadó torokváladékra kifejtett hatásának mérésére).

Szénanátha, asztma, hasmenéses gyerekek

Egy másik tudományos igényű, színvonalas klinikai vizsgálatot vezetett le egy kutatócsoport a Glasgow-i Egyetemen és a Glasgow-i Homeopátiás Kórházban. Négy vizsgálatot végeztek el a légúti allergiában szenvedő betegek körében (szénanátha, asztma, szezonális, allergiás eredetű rhinitis) (Taylor et al., 2000). 253 beteget kezeltek, és 28%-os javulást mutattak ki a homeopátiás kezelésben részesülő betegeknél, míg a placebót szedő kontrollcsoportnál mindössze 3%-os javulást tapasztaltak (P = 0,0007).

A szénanáthára irányuló vizsgálatban a betegek többféle, mégpedig a szénanátha tüneteit kiváltó virágokból készült homeopátiás szert kaptak, míg a többi vizsgálat során a kutatók hagyományos allergiaszűrést végeztek el, hogy kimutassák, hogy az egyes betegek pontosan mire allergiásak. Ezt követően írták fel az allergiát kiváltó anyagból (az esetek többségében házipor-atka volt) készült homeopátiás szert 30 CH potenciában (10-30 hígítású, dinamizált homeopátiás gyógyszer). A kutatók a módszert „homeopátiás immunoterápiának” nevezték el, és a vizsgálatok során kimutatták, hogy vagy a homeopátiás szerek hatnak, vagy a klinikai allergiatesztek nem működnek.

Tudományos folyóiratokban megjelent három tanulmány a hasmenéses gyerekek körében végzett vizsgálat eredményét publikálta (Jacobs et al., 2003). A három vizsgálatban részt vett 242 gyermek eredményének metaanalízise kimutatta, hogy a homeopátiás kezelésben részesült gyerekeknél szignifikánsan, jelentősen csökkent a hasmenés időtartama, a placebót kapott gyermekekhez képest (P = 0,008, ami 92,2%-os esélyt jelez arra nézve, hogy a pozitív eredmény nem csupán a véletlen műve). A WHO állásfoglalása szerint a hasmenés az egyik legelterjedtebb, súlyos egészségügyi probléma, mivel évente több millió gyermek hal meg a hasmenés okozta kiszáradás következtében. Lehet, hogy egyszer majd még eljön az az idő, amikor rossz gyakorlatnak fogják tartani, hogy a homeopátia nem volt része a gyermekkori hasmenés standard kezelésének.

Szokatlan az a vizsgálat, aminek során ötvenhárom, fibromyalgiás betegnél vizsgálták a homeopátiás gyógyszerek hatását (a fibromyalgia egy olyan, nemrégiben definiált tünetegyüttes, amely vázizomfájdalmakkal, levertséggel, fáradtsággal és álmatlansággal jár) (Bell et al., 2004). A homeopátiával kezelt résztvevők személyre szabottan kaptak homeopátiás szert és szignifikánsan magasabb számban voltak közöttük azok, akik a fájdalmak csökkenéséről, az életminőségük és az általános közérzetük javulásáról, kisebb depressziós hajlamról számoltak be, mint akik ugyanolyan homeopátiás konzultáción vettek ugyan részt, de placebót kaptak. „A kezelésből következő segítség” a homeopátiás betegeknél szignifikánsabban magasabb volt, mint azoknál, akik placebót kaptak (P=0,004).

A homeopátiától változik az agy elektromos aktivitása is

Ami rendkívüli módon érdekes ebben a tanulmányban, a kutatóknak az a tapasztalata, hogy a homeopátiás kezelésben részesülő betegeknek megváltozott az EEG-jük is (az agy elektromos aktivitásának követését lehetővé tevő vizsgálat). A homeopátiás kezelésben részesülőknek nemcsak a fizikai tüneteik javultak, hanem kimutathatóan megváltozott az agyi elektromos tevékenységük is. A klinikai hatás értékéről ez a bizonyíték és a homeopátiás szer objektív fiziológiai hatása krónikus megbetegedésben szenvedőknél, meggyőző bizonyítékot ad arról, hogy ezek a nanodózisok képesek megfigyelhető, követhető hatás elérésére.

Az előbb vázolt tényeket fel kellene használni annak igazolására, hogy a homeopátiás gyógyszereknek tényleg vannak terápiás hatásaik, viszont azt is bizonyítják, hogy ezek a nanodózisok szignifikáns biológiai aktivitást képesek kiváltani. Áttörést jelentő kísérletet végzett dr. Madeleine Ennis vegyészprofesszor, aki régebben homeopátiaellenes volt, mára viszont elismeri, hogy ezek a gyógyszerek is jelentős hatást képesek elérni (Belon et al., 2004).

Négy, egymástól független, egyetemi kutatólaboratóriumban 3674 kísérletből álló vizsgálatot végeztek el az Avogadro-szám alatti hígításban elkészült hisztaminoldatokkal (ez alatt azt értjük, hogy olyan koncentrációban dolgoztak, amelyben minden valószínűség szerint egyetlen molekula sem maradt a kiindulási anyagból, tehát 15-19-szer, 1:100 arányban elvégzett hígításról, a kiindulási anyag 100-15 és 100-19 koncentrációjáról van szó). A kutatók kimutatták, hogy a hisztaminoldatok gátolják a bazofil fehérvérsejtek aktivitását. Az eredmények lényegében szignifikánsak voltak (P≤0,0001). A teszt során alkalmazott oldatokat független laboratóriumok állították elő, a résztvevőkkel nem közöltek semmit a tesztoldatok tartalmára nézve (vak kísérlet), és az adatok elemzését olyan statisztikus végezte el, aki a vizsgálatsorozat egyetlen más szakaszában sem vett részt.

A világ egyik legelismertebb tudományos folyóirata, a New Scientist rendszeresen beszámol honlapján a homeopátiáról, valamint neves fizikusok, vegyészek, orvosok, biológusok és más kutatók által végzett homeopátiás kutatásokról. A New Scientistben megjelenő cikkeknek nem mindegyike támasztja alá a homeopátia működését, de az idáig megjelent tanulmányok többsége pozitív megállapításokat közölt a homeopátiáról. (További részletek találhatók a New Scientist honlapján.)

Dana Ullman

***

A könyv kapható a könyvesboltokban, és megrendelhető közvetlenül a kiadótól is, kedvezményes áron.

(Folytatjuk)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről