Ahogy fejlődik a tudomány, úgy tudnak magyarázatot adni olyan jelenségekre, dolgokra, amelyek a teremtés óta léteznek. Ha még nem fedezték fel a jelenséget, de egyes különleges képességekkel bíró személyek már tudósítást adnak róla, akkor azt a „tudomány” tudománytalannak nyilvánítja, tűzzel-vassal, rendeletekkel irtja, és ellenzi a „tudománnyal” ellentétes nézeteket, véleményeket, sőt a személyeket is el próbálja lehetetleníteni – még a XXI. században is!

Ha a hivatalos tudomány már felfedezte, de nem érti egy jelenség működését, akkor ugyanúgy jár el, mint az előzőekben vagy mélyen hallgat a dologról. A lényeget ugyan nem ismeri, de a jelenséget már alkalmazzák – gyakran például a titkosszolgálatok. Ez újabb ok arra, hogy a „tudomány” levegye napirendről a jelenség nyílt kutatását és magyarázatát, mert akkor szélesebb körben ismertté válnának a titkosszolgálati módszerek és eljárások. Felesleges ezt tennie, ugyanis a titkosszolgálati módszerek legtöbbje ismeretes a közvélemény számára is, a titkot inkább az jelenti, hogy ki ellen, mikor, milyen formában alkalmazzák.

Háborúban, sakkban

Itt van a bioenergetika kérdése. A hírszerző szervek már a II. világháborúban is alkalmazták az ókor óta ismert bioenergetikai eljárásokat, annyira, hogy az ellenfél bioenergetikai ismeretekkel rendelkező ügynökeit hasonló képességű ellen-ügynökökkel próbálták semlegesíteni vagy ellehetetleníteni. A harc tehát nemcsak a csatatereken zajlott.

Uri Geller is elismerte, hogy a hidegháborús időszakban őt is felkérték ilyen feladatokra, és végzett is ilyeneket. Sakkvilágbajnokok (Tal, Szpasszkij stb.) elismerik, hogy világbajnoki címmérkőzéseken kétféle technikát is alkalmaznak az ellenfelekkel szemben. Az egyik az, hogy bioenergetikai módszerekkel próbálják megzavarni az ellenfél elméjének működését. A másik módszer az, hogy ha az ellenfelet ilyen módon sem tudják befolyásolni, akkor bioenergetikai módszerekkel megszerzik a sakklépésekkel kapcsolatos agyi információit, azokat közlik a megbízójukkal, aki ezen információk birtokában eredményesebben tud sakkozni az ellenfelével.

Mozgatórugó: a pénz

Mai világunkban is számos csodagyógyító él (Anasztázia, Joao, a brazil, Sai Baba az indiai, vagy a szomszédságunkban a horvát gyógyító), akik rendkívüli képességekkel rendelkeznek. A „tudomány” vizsgálja is tevékenységüket, de vagy nem tudja, vagy nem akarja magyarázni azokat. Dr. Lednyiczky Gábor tagja volt egy nemzetközi kutatócsoportnak, amely műszeres mérésekkel (EEG és egyéb vizsgálatok) igazolta a bioenergia terjedését, megjelenését. A magyar kutató ki is fejlesztett egy biorezonanciás, gyógyító rezgéseket kibocsátó készüléket, amelyet ambuláns formában is lehet alkalmazni. Az eddigi eredmények csak pozitívak.

Itt érdemes megemlíteni dr. Egely György bioenergia szintet mérő, „Egely-kerék” néven ismert műszerét is. A mai orvoslás sem a képzésében, sem az után, a továbbképzésében sem veszi figyelembe a bioenergetikai eljárásokat, holott azokat a keleti gyógyítás hivatalosan is oktatja és eredményesen alkalmazza. Hiába a csodagyógyítóknál a gyógyultak által otthagyott mankóhegyek és kerekesszékek sokasága, a mai orvoslás irányítói homokba dugták a fejüket. Vélhetően őket is a gyógyszeripar fizeti, mint ahogy a képzésüket is a világgazdaság fegyvergyártás melletti második legnagyobb húzóágazata, a gyógyszerlobbi irányítja. A gyógyszerlobbinak pedig nem érdeke elterjeszteni és támogatni azokat az eljárásokat, amelyek a betegek gyógyszer nélküli kezelését vagy gyógyítását szolgálják.

A gyógyszerlobbi olyan hatásosan képezteti az orvosokat a saját céljai elérésére (csak nem valamelyik bioenergetikai módszerrel hat rájuk?), hogy azok, amikor életükben először találkoznak a keleti orvoslás által évezredek óta tanított eljárásokkal, összezavarodnak. Ilyen „megvazavarodási” élményét írja le eddig megjelent könyveiben dr. Colgan vagy dr. Lenkei Gábor a vitaminok alkalmazásával kapcsolatban – nevezetesen: miért csupán a gyógyszerlobbi által hivatalossá tett dózisokat merik, tudják ajánlani az orvosok.

Münchenben tanszék, itthon tilos

A radiesztézia tudománya szintén több ezer éves, a mai hivatalos magyar tudomány ezt sem ismeri el. A radiesztéziával foglalkozó szakemberek tudják, hogy a bioenergetikai eljárások mindegyike egyben radiesztéziai is. Tudta ezt egykoron, 1947-ben, egy magyar egészségügyi minisztériumi tisztségviselő, dr. Hernádi Mihály is. Ő volt az első a világon, aki rendszerbe foglalta az egyes, egészségre káros földsugárzásokat. Tanulmányt is készített erről, amelyet benyújtott munkáltatójának, az Egészségügyi Minisztériumnak. Ott nem lelkesedtek a tanulmányért, ezért dr. Hernádit kiebrudalták a minisztériumból, és Veszprém megyében kapott körorvosi állást.

A tanulmányt itthon elsüllyesztették, de valahogy nyugatra került. Ott egy német Hartmann nevű mérnök egy kicsit átírta, és sajátjaként nyújtotta be a német hatóságoknak. Azóta Hartmann-hálónak hívják a földsugázások rendszerének egyik, mindenütt jelen lévő geopatikus sugárzását. Mennyivel büszkébbek lehetnénk mi, magyarok, ha Hernádi-hálóként vált volna ismertté a rendszer! Megköszönhetjük az 1947-es fafejű egészségpolitikusoknak...

A történet azonban itt még nem ér véget. Hartmann mérnök úr ugyanis a saját hazájában elérte, hogy Münchenben, az egyetemen már 1949-ben, azaz 60 évvel ezelőtt létrehozhatott egy radiesztéziai tanszéket. Ma már – állítólag – nincsenek távolságok, de úgy látszik, hogy a Budapest-München közötti 650 km ma mégis fényévnyinek tűnik a magyar „tudományos” élet képviselői számára.

Mit művel a kristályokkal, ember?

Ha ma, 2009-ben Magyarországon elmegyünk bármelyik egyetem fizika tanszékére, és ott megkérdezzük a tanárokat, hogy mondjanak valamit a radiesztéziáról, akkor csak néznek ránk, bioenergetikusokra, mert azt sem tudják, mi a radiesztézia. Eszik-e vagy isszák? Talán lóbetegség?

Jómagam 1999-ben voltam a pécsi Janus Pannonius Egyetemen, és az ottani Fizika Tanszék előtt elhelyezett kristályos ásványok energiáit méregettem, amikor kijött a tanszékről egy docens és kérdőre vont, hogy mit csinálok a kristályokkal. Amikor elmondtam neki, hogy radiesztéziai és bioenergetikai méréseket végzek velük, először úgy nézett rám, mint ha az űrből jöttem volna, később elmebeli képességeimre célozgatott. (Utóbbi kétségeit eloszlattam igazolványom felmutatásával, akkor ugyanis rendőr alezredesként dolgoztam a rendőrség oktatási központjában).

Felkínáltam, hogy kiállítok neki egy „szegénységi bizonyítvány”-t, mert ha éppen az arra illetékes tudományág jeles oktatója nem ismeri az évezredes múltból eredő jövő tudományát, akkor ezen a tudományterületen bizony nagy szegénység van a tudós fejekben. Mondanom sem kell, hogy ezután alig tudtam „lerázni”, annyira felkeltette az érdeklődését az általam pár szóval ismertetett bioenergetika (már akkor megvolt az ETI-nél szerzett bioenergetikusi képesítésem), mivel megértette, hogy az úgynevezett finom energiákkal és biológiai elektromágneses hullámokkal kapcsolatos ismeretei a 0-val egyenlők.

A kör bezárul

Ez sajnos ma is igaz, még a Tudományos Akadémiára is, ugyanis onnan indult el az a folyamat, hogy az 1997 óta a hivatalos egészségügy által előírt képzési és vizsgafeltételeknek eleget tevő bioenergetikusok kenyerét elvegyék. A bioenergetikának a hivatalos gyógyítási eljárások közé való felvétele óta pedig számos eredménye van.

Amikor ma egy orvos kollégával beszélgetek a bioenergetikáról, akkor az is úgy néz rám, mint az említett pécsi docens. Amikor elmondom neki, hogy hiszen közös minisztériumunk, közös felügyeletünk van, és ezek ellenőrzik, hogy a bioenergetikai képzés, a vizsgáztatás, valamint a bioenergetikusként való működés megfeleljen az előírásoknak, akkor elgondolkodva kérdezik: erről ők miért nem tudnak. Én azt szoktam válaszolni, azért, mert az arra illetékesek nem akarják, hogy tudjanak róla. Hátha megváltozna ugyanis az orvosok receptfelírási gyakorlata. Ez pedig válságot idézne elő a gyógyszergyártásban.

A döntéshozók célja, logikája

Hiába vannak megfelelő jogszabályok a hivatalos egészségügyi tevékenység végzésére, a természetes gyógyítások témakörében az arra illetékesek sajnos nem ismerik a bioenergetikai eljárásokat és módszereket. Ezt használják ki azok, a magukat gyógyítónak, léleklátónak, fény-gyógyítónak, energia-gyógyítónak stb. nevezők, akik vagy a képzettségüknél, vagy a képességüknél fogva nem képesek megszerezni a hivatalos, államilag előírt képesítéseket, szakvizsgákat (egészségügyi, természetgyógyászati modulok, plusz a szakvizsga).

Az egészségügyi ellenőrzésben dolgozók ilyen irányú jogi ismeretek hiányában képtelenek eredményesen fellépni az úgynevezett álgyógyítókkal szemben, ezért inkább meg akarják tiltani a hivatalos képesítésekkel rendelkezők tevékenységét is! Olyan ez, mint ha bevonnák a 20 évvel ezelőtt szerzett vezetői engedélyeket, azzal az indoklással, hogy akik még akkor szereztek jogosítványt, azok nem képesek vezetni a mai korszerű autókat, hiába van a hátuk mögött több millió, balesetmentesen levezetett kilométer.

Ehelyett inkább a vezetői engedéllyel nem rendelkező gépjárművezetőket kellene szigorúbban ellenőrizni és megtiltani nekik a vezetést. Ugyanígy kellene megtiltani az álgyógyítók mindennemű „egészségügyi” vagy más elnevezéssel illetett gyógyító tevékenységét. Ha a bioenergetikát kiveszik a gyógyító eljárások közül, ezzel csak az álgyógyítóknak kedvez az egészségügy, holott pontosan ellenkező célt szeretnének elérni. Azt, hogy ne tudjanak működni Gyurcsok-féle vallásalapító csodagyógyítók.

Számít-e a betegek érdeke?

Ideje lenne elgondolkodniuk az egészségügy irányítóinak, nehogy a fürdővízzel kiöntsék a gyereket is! Vagy talán az a cél, hogy ezután majd egy másik természetgyógyászati módszert tesznek lapátra, ahol nem tudják úgy érvényesíteni a gyógyszerlobbi elképzeléseit? Ezzel azonban még több ellenséget szereznek maguknak, mert a beteg emberek többsége azt mondja: őt nem érdekli, hivatalos-e valami vagy sem. A lényeg az, hogy meggyógyuljanak, mégpedig úgy, hogy a gyógyulásnak minél kevesebb mellékhatása legyen. A gyógyszeripar ezt nem tudja garantálni. Ezzel szemben a természetgyógyászat – amelynek egyik ága a bionergetika – igen. A rendeletalkotók most ezt a lehetőséget akarják elvenni a beteg, szenvedő emberektől.

Weixl-Várhegyi László
mérnök, radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta,
életmód- és táplálkozási tanácsadó- és terapeuta, természetgyógyász,
a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja
Tanácsadás