Oltás a patikában?
Olvasom a híradásokban a tervet, a ragyogó ötletet, miszerint a közeljövőben a gyógyszertárakban is felvehető lesz az influenza elleni védőoltás, azaz a gyógyszerészek oltják be a pácienseket. Mindezt a „szakma teljes egyetértésével”, írja az egyik internetes lap. Sajnos ez idáig nem sikerült olyan kollégával beszélnem, aki ezzel szakmailag egyetértene, de nem olvastam az infektológusok, az illetékes Szakmai Kollégium, a Védőoltási Tanácsadó, a Fakosz, a HGYE képviselőinek egyetértő nyilatkozatát sem.
A tervezett intézkedés súlyosan és több szempontból is törvény- és rendeletsértő. Szabálysértő, mert védőoltást csak orvos adhat (1), szabálysértő, mert a védőoltást csak olyan oltóhelyen(2) lehet beadni, ahol rendelkezésre áll a kötelező minimális felszerelés, nevezetesen fektetésre alkalmas ágy, sürgősségi táska (3). A terv szabálytalan, mert az oltott beteg dokumentációjába be kellene kerülnie minden vele kapcsolatos történésnek, így a felvett védőoltásnak is (4). Szabálytalan, mert az esetleges későbbi, nem várt oltással kapcsolatos események, nevezzük bátran oltási szövődménynek, nem követhetőek, így aztán nem is jelenthető (5). De megkérdőjelezhető az eljárás annak okán is, hogy a gyógyszerész nem ismeri a beteg múltját, betegségeit és az aktuális egészségügyi állapotát sem.
Persze a cél érdekében mindenre van megoldás, hiszen a „védőoltást csak orvos adhat, vagy orvosi felügyelettel asszisztens” rendelkezést könnyű módosítani, csak be kell írni a rendeletbe az orvos szó mögé, „és gyógyszerész”-t, megjelenik a közlöny, és kész.
A többi nehézség is könnyen elhárítható. A gyógyszertárak kialakítanak egy négyszemközti beszélgetésre alkalmas helyiséget, természetesen ággyal és sürgősségi táskával felszerelve, no meg kézmosási lehetőséggel.
Előfordulhat, hogy mentesítést kapnak a kötelező minimál felszerelés beszerzése alól, és akkor már látom magam előtt a jelenetet, amint a betegek vetkőznek a gyógyszertárak várakozóhelyiségében, az időközben felszerelt fogasokra akasztják kabátjaikat, csomagjaikat, a gyógyszerészek pedig oltanak és oltanak és oltanak. Természetesen mindezek előtt felveszik az anamnézist, hiszen a kontraindikáció esetleges fennállását másképpen nem lehet mérlegelni. Ezt követően a beteget megvizsgálják, mert ugye tudjuk, hogy akut betegségben védőoltás nem adható. Ha ezeken felelősséggel túl vannak, aláíratnak egy beleegyező nyilatkozatot, ahogy azt a nem kötelező védőoltások beadása előtt szokás. Ha mindezzel végeztek, jöhet az oltás. Munkájuk ezzel még nem ért véget, mert dokumentálniuk kell a beadott oltást, értesíteni kell a beteg háziorvosát (ahogy azt egy házi gyermekorvosnak is tennie kell, ha területen kívüli gyermeket olt – három példányos nyomtatvány, kettő postázandó, egy marad).
Már csak a beteg nyomon követése – az oltás utáni néhány héten át – marad hátra, hiszen az oltást követő nem kívánt események, esetleges szövődmények jelentendők, kivizsgálandók. Előfordul, hogy a beteg nem jön vissza a gyógyszertárba, akkor bizony a gyógyszerész köteles otthonában meglátogatni az általa oltott pácienst.
Mindezek a nehézségek eltörpülnek a tervezett intézkedés előnyeihez képest.
Ezután nem kell hatalmas pusztító járvánnyal fenyegetni, majd szégyenkezni a szórványosan előforduló (valóban igazolt) influenza megbetegedések miatt. Továbbra sem lesz fontos, hogy mennyi az igazoltan influenzában elhunyt betegek száma, hiszen ezt a korábbi években sem mérték fel, miközben ez igen fontos járványügyi tényező lenne (lett volna).
Az előnyökhöz tartozik annak a követelésnek az okafogyottá válása, hogy a háziorvosokat a nem kötelező védőoltások beadásáért juttatás illetné meg, hiszen a finanszírozási szerződésükben nem szerepel ezen tevékenység.
A háziorvosok is jól járnak, mert az oltáshoz szükséges tárgyi feltételeket az amúgy is szegényes praxispénzükből nem kell biztosítani, és a téli hónapok megnövekedett betegforgalma talán nem növekszik a védőoltásra várakozókkal.
Eközben jól jár az oltóanyaggyártó- és forgalmazó cég, hiszen a bevétel növekedésére lehet számítani.
A betegek is jól járnak, mert egy orvosi látogatástól megszabadulnak, miközben az orvosok szankcionálva vannak, ha nincs meg a rendszeres orvos-beteg találkozó.
A gyógyszerészek is jól járnak, mert „nő a gyógyszertárak presztízse”, és a forgalom – legalábbis ezt nyilatkozta a Magyar Gyógyszerészi Kamara egyik vezetője. De vajon végiggondolta-e, hogy milyen teljesítendő feltételekkel, milyen potenciális veszélyekkel jár a tervezett intézkedés? A Kamara vezetői, mint érdekvédelmi szervezet képviselői, mérlegelték-e, hogy a várható forgalomnövekedés (és haszon) érdekében milyen felelősséggel terhelné meg a tagjait? Gondolom, a gyógyszerészeknek van felelősségbiztosításuk, egy egészségügyi beavatkozást követő, nem várt eseményre. Ha nincsen, bizony meg kell kötniük.
Visszatérve a „szakma teljes egyetértésére”: bizonyára rövidesen megjelenik a témában illetékes szakmai képviselők (infektológusok, védőoltási szakemberek, alapellátók szakmai képviseletei) írásbeli véleménye is. Ekkor már csak egy egészségügyi jogász véleménye kell, aztán indulhat az oltási kampány, akár a gyógyszertárakban is.
Dr. Sebő Zsuzsanna
gyermekgyógyász
Tanácsadás
1., 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet, 4. • (1) Védőoltást – kivéve az 5. • (10) bekezdésében foglaltakat – csak orvos végezhet.
2., oltóhely: legalább a rendelő vagy a tanácsadó egyéb jogszabályokban meghatározott általános szakmai minimumfeltételeivel rendelkező helyiség, különösen a háziorvosi, házi gyermekorvosi és iskolaorvosi rendelő, tanácsadó, foglalkozás-egészségügyi szolgálat rendelője, nemzetközi oltóhely, megyei klinikai védőoltási tanácsadó;
3., 21/2012. (IV. 4.) NEFMI rendelete, egyes egészségügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról
Megbetegedési veszély elhárítása esetén a kötelező védőoltások alkalmazásánál az egészségügyi államigazgatási szerv engedélyével oltóhelyen kívül is végezhető védőoltás, amennyiben az oltásra kijelölt helyen rendelkezésre áll a
a) beteg fektetésére alkalmas bútorzat,
b) védőoltást végző egészségügyi dolgozó számára a kézmosási, illetve fertőtlenítési lehetőség, valamint az oltandó
bőrfelület fertőtlenítési lehetősége,
c) veszélyes hulladék kezeléséhez szükséges tárgyi feltétel.
4., 21/2012. (IV. 4.) NEFMI rendelet: Az elvégzett védőoltásokról nyilvántartást kell vezetni. Az oltások megtörténtéről az oltottat egyéni dokumentációval kell ellátni és azt az Egészségügyi Könyv Védőoltási adatlapjára kell bejegyezni.
5., 21/2012. (IV. 4.) NEFMI rendelet A védőoltást követő nemkívánatos eseményeket, beleértve az oltási reakciókat (mellékhatásokat) és oltási baleseteket
a)az oltó-, illetve észlelő orvos a kistérségi népegészségügyi intézetnek és egyidejűleg a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Országos Gyógyszerészeti Intézet Főigazgatóságának,
b) a kistérségi népegészségügyi intézet a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervnek,
c) a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv az OEK-nak
haladéktalanul jelenti.
