Élő állat, nem játék!

Csak azért, hogy gyermekünknek legyen új játéka, ne vigyünk haza élő kisállatot. Egy élő állat nem játékszer! Egy élő állatot nem csak két hétig kell agyonszeretgetni, babusgatni, hanem élete végéig gondoskodni kell róla, minél jobb életfeltételeket biztosítani számára. Az örökbefogadás esetén a gondozónak fizetünk az ellátásért, és gyakran meglátogathatjuk élőhelyén az állatot. Így a jószágoknak biztosan jobb sorsuk lesz: szakszerű gondozásban részesülnek, és nem kerülnek az utcára az ünnepek után, magukra hagyva.

 Magára hagyni egy védtelen állatot kegyetlen és felelőtlen cselekedet, mégis gyakori eset, sajnos, főként a tavaszi ünnepek környékén. A magukra hagyott kisállatok sorsa pedig többnyire szomorú: élelem, fedél és szeretet nélkül hamar elpusztulnak vagy a forgalmas úton elüti őket egy autó, esetleg kutyák vagy ragadozók pusztítják el őket. Valamivel „szerencsésebbek” azok a jószágok, melyeket gazdáik feláldoznak és vacsorát, ebédet főznek-sütnek belőlük. Más esetekben a szülőkre marad az állat ellátásának feladata, mert a csemete hamar elunja a gondoskodást. Mielőtt tehát megajándékoznánk a gyermeket, gondoljuk végig, valóban tudunk-e az állatról megfelelően gondoskodni, biztosítani tudjuk-e a megfelelő táplálékot, mozgást, környezetet, vagy csak sínylődni fog nálunk. Ha keveset vagyunk otthon, nincs kertünk, kicsi a lakás, válasszunk más alternatívát.

Az örökbefogadással megelőzhető az állatok szenvedése, és a gondozónak is segítünk anyagilag  az ellátásban. Európa más országaiban azonban már nemcsak állatkerti állatokat, hanem csibét, nyuszit, báránykát is lehet örökbe fogadni vagy  simogatni. De akár borjat, kecskét, csacsit, vagy bármilyen nagyobb haszonállatot is, amelyek végképp nem valók lakásba. Manapság sok nehéz helyzetben lévő gazda bezárja a gazdaságot, vagy legalábbis felmerül benne a gondolat. Az örökbefogadás „intézménye” azonban, a pénzügyi támogatáson keresztül, segíthet fenntartani egy kisebb biogazdaságot.

Egyre többen szeretnék legelő állatok tejét inni és kapirgáló csirkék tojását, vagy bio juhsajtot, kecske sajtot enni, ám egy bio módon nevelt állat felnevelése a gazdák elmondása szerint kétszer-háromszor hosszabb időbe telik, mintha táp takarmányon tartanák, ketrecben, karámban, hogy gyorsan hízzon és menjen a vágóhídra, vagy több tejet, tojást „termeljen”. Bár a nagyüzemi állattartásban néhány hónap alatt „vágható” lesz a sanyarú sorsú haszonállat és így „profitot” termel, sajnos az ilyen állat húsa, tojása, teje sokkal gyengébb minőségű. Egyre többen fordulnak el ezektől a termékektől részben az állatok életminősége (kevés hely, csonkítások, rossz táplálék, a szeretet, törődés teljes hiánya) és a tápok megkérdőjelezhető minősége és hatásai miatt. A bio állattartás több pénzt, törődést, figyelmet igényel. Ha szeretnénk részesülni a hasznából, jó, ha bármilyen módon hozzájárunk, anyagilag és törődéssel, a jó minőségű étel előteremtéséhez. Az örökbefogadással vagy bértartással kompenzálhatjuk a többletkiadásokat,  és jó kapcsolatot tarthatunk a gazdákkal is, hozzájárulunk a fenntartható gazdálkodáshoz. Egy szeretetben, jólétben nevelt állat pedig minden szempontból jobb minőségű élelmet biztosít nekünk, embereknek.

Akkor is, ha vega!

Aki vegetáriánus, ugyanúgy segíthet a gazdákon, mint húsevő társai, bár tejért, tojásért tartott haszonállattok jobb életkörülményinek biztosítására is biztosan szívesen áldoz, főleg, ha éppen azért nem eszik húst, hogy miatta ne öljék meg az állatot. Biztosan szívesebben fogyaszt ön is bio mézet, lekvárt, sajtot, tejet, kenyeret. Akár önkéntes munkával is segíthet a gazdáknak, ha pénzzel nem is tud hozzájárulni a gazdaság fenntartásához. Már hazánkban is elindult egy mozgalom, amely éppen az idénymunkák ellátásában: kapálásban, gyomlálásban, metszésben, betakarításban segít a biogazdáknak. Egy önkéntes, részben egyetemistákból álló csapat például havi rendszerességgel ellátogat a gömörszőlősi fenntartható gazdaságba.

(Forrás: Fogadj örökbe kiscsibét!, olaszból fordította G. Á., Gömörszőlősi Kaláka-wellness tábor, Fauna.hu)