Négy különböző vizsgálat, amely rangos orvosi szaklapokban jelent meg, bizonyítja, hogy a gyógyszergyártok továbbra is erőteljes befolyást gyakorolnak az orvosokra. A gyógyszeripar még tovább fokozza a nyomást, hogy befolyásolja az orvosok receptíró tevékenységét, gyakrabban küldi el hozzájuk az orvoslátogatókat, több ajándékot ad, és „megfelelő” receptek kiállításáért úgynevezett konzultációs díjat ajánl fel.

A témáról olyan rangos szaklapok közöltek elemzést, mint a New England Journal of Medicine, a PLoS Medicine, valamint a Journal of General Internal Medicine című lap.

A New England Journal of Medicine elemzése

A New England Journal of Medicine-ben közzétett tanulmányból kiderül:

• Az orvosok 94%-a valamilyen formában kapcsolatot tart fenn a gyógyszeriparral.
• 80%-uk általában elfogad ingyenes élelmiszer ajándékokat és gyógyszermintákat.
• A doktorok egyharmadát jutalmazza a gyógyszeripar azzal, hogy különböző szakmai találkozókra, illetve szakmai továbbképzésekre hívja meg őket.
• 28%-uk anyagi ellenszolgáltatást kap, amiért konzultációkon, előadásokon vesz részt, vagy mert meggyőzi a pácienseit arról, hogy vegyenek részt klinikai gyógyszerkísérletekben.
• Az orvosok és az orvoslátogatók közötti kapcsolatok intenzitása a 2000-ben mért havi 4,4 alkalommal tett látogatásról jelentősen megnőtt a következők szerint:
• havi 16 alkalommal kardiológusok,
• 9-10 alkalommal havonta belgyógyászok,
• havi 8 alkalommal gyermekgyógyászok,
• havonta négyszer sebészek esetében jönnek létre találkozások a gyógyszerügynökökkel.

Az egyetlen csoport, amelynek tagjaival ritkábban találkoznak az orvoslátogatók, mint korábban, az aneszteziológusoké, akiknek havonta csupán két alkalommal van szerencséjük gyógyszerügynök látogatását fogadni.

Nem csak az orvosok felelnek a kialakult helyzetért

Ezek az eladási taktikák jól működnek. A PLoS Medicine című szakfolyóiratban közölt tanulmány kimutatta: az orvoslátogatók által felkeresett 97 doktor közül csaknem minden másodikat sikerült meggyőzni arról, hogy gyakrabban írják fel a Gabapentin nevű, szélütés (stroke) elleni gyógyszert. Sok esetben egyébként a gyógyszerügynökök szorgalmazták, hogy a Gabapentint az orvosok ne az engedélyező hatóság által jóváhagyott módon, hanem más célra, úgynevezett off-label alkalmazásban is felírják.

A Journal of General Internal Medicine szaklapban közölt tanulmány szerint az orvosok tudnak ugyan az érdekek lehetséges ütközéséről, de továbbra is úgy tartják, hogy az orvoslátogatókkal fenntartott kapcsolatuk értékes és megfelelő. A tanulmány szerzői szerint ez azt bizonyítja, hogy az ilyenfajta találkozásokat szabályozó, jelenlegi etikai normák és iránymutatások nem megfelelőek.

Dr. Mercola, ismert amerikai orvos-szakértő rámutat, hogy a kialakult helyzetért nem kizárólag az orvosok felelnek. A gyógyszergyártók ugyanis rendkívül kifinomult módon képzik ki az orvoslátogatókat, és bevetik a különleges pszichológiai hadviselés teljes eszköztárát a doktorok megdolgozására – miközben ennek az érintettek többnyire nincsenek tudatában.

Az orvosok általában úgy vélik, hogy immunisak a meggyőzési módszerekkel szemben, és az orvoslátogatók táplálják is ezt a mindkét fél számára hasznos illúziójukat.

A leghatékonyabb agymosási technikák

A New England Journal of Medicine hasábjain megjelent tanulmányból, amelyet az Eli Lilly gyógyszergyár volt képviselője, Shahram Ahari együtt írt Adriane Fugh-Berman fiziológia és biofizika kutatóval, kiderül: a gyógyszerügynököket olyan módon képzik ki, hogy a világ leghatékonyabb agymosási technikáit is megismertetik velük. Képessé válnak arra, hogy a velük kapcsolatban álló orvosok leggyengébb, pszichológiailag legsebezhetőbb pontjait megtalálják, és így érjék el eladási céljaikat.

Tudjuk: a gyógyszergyárak évente több mint 20 milliárd dollárt költenek arra, hogy előmozdítsák a gyógyszerfelírás ügyét az Egyesült Államokban. Ezekkel a módszerekkel el tudják érni, hogy az orvosok minél több olyan gyógyszert írjanak fel, amelyek magas profitot hoznak a gyógyszergyáraknak – esetleg háttérbe szorítva a hatékonyabb és kevésbé veszélyes készítményeket.

Végső soron az emberek ezért kétszer is magas árat fizetnek: először azzal, hogy a zsebükbe mélyebben kell belenyúlniuk, másodszor pedig azzal, hogy a felírt gyógyszerekkel esetleg veszélyeztetik az egészségüket ahelyett, hogy olcsóbb és kevésbé ártalmas szereket szednének.

Elemzik az orvosok receptírási szokásait

Mindezzel azonban nem ér véget a manipulációk sorozata. Léteznek olyan, egészségügyi információkra szakosodott szervezetek, amelyek megvásárolják a gyógyszertáraktól a beváltott receptekre vonatkozó adatokat, majd újból értékesítik őket. Így a gyógyszergyárak nyomon követhetik eladási stratégiájuk eredményeit, hiszen megismerhetik minden egyes „célba vett” orvos receptírási szokásait. Az információkból a gyártók számára az is kiderül, hogy az adott orvos páciensei közül hányan kapnak egy bizonyos gyógyszert, illetve hány alkalommal írják fel a betegeknek a konkurencia gyógyszerét. Egyértelművé válik ezekből az adatokból, hogy az általuk favorizált gyógyszer valóban előnyt élvez-e a szóban forgó orvos receptfelírási szokásaiban. Mindezek alapján a gyártók hatékonyabban állíthatják össze követendő eladási stratégiájukat.

1990 és 2004 között a receptre felírt gyógyszerek forgalma az ötszörösére (!) nőtt az Egyesült Államokban, és elérte a 188,5 milliárd dollárt, miközben az orvoslátogatók száma 38 ezerről 100 ezerre gyarapodott. Így az arány is megváltozott: ma már minden egyes – nevezzük nevén – gyógyszerügynökre 2,5 orvos jut, akiket megdolgozhat. Így aztán lassan eljutunk oda, hogy minden egyes orvosnak meglesz a személyre szóló „nagy testvére” (Big Brother).

Dr. Mercola hangsúlyozza: az az elképzelés, hogy az orvoslátogatók valamiféle értékes, információban gazdag szolgáltatást nyújtanak az orvosok számára, teljes mértékben téves. Csupán a gyógyszergyárak találták ki és terjesztik ezt, hogy hatalmas profithoz vezető tevékenységüket tovább folytathassák.

Felhasznált források:
The New England Journal of Medicine April 26, 2007; 356:1742-1750 (Free Full Text Report)
PLoS Medicine April, 2007; 4(4):e150 (Free Full Text Report)
PLoS Medicine April, 2007; 4(4):e134 (Free Full Text Report)
Journal of General Internal Medicine February, 2007; 22(2): 184-190 (Free Full Text Report)
Washington Post April 28, 2007
Mercola.com