A tényleges veszély sokkal nagyobb, mint a hivatalos adatok mutatják, s ez abból adódik, hogy a kutatók a gyógyszerek mellékhatásainak egy sokkal összetettebb, az eddigieknél pontosabb mérési módját fejlesztették ki. A hivatalos adatok a mellékhatások mértékét kb. 3%-osra teszik, ám a kutatók ezt túl alacsony értéknek tartják. Méréseik szerint a kórházba került gyerekek 11%-a szenved a gyógyszerek káros mellékhatásaitól, és ami ennél is aggasztóbb: az esetek 22%-a elkerülhető volna.

A kutatási eredményeket alapul véve az Amerikai Egészségügyi Bizottság új irányelveket fogalmazott meg a gyerekek kórházi kezelését illetően. Ez többek között magában foglalja, hogy a gyógyszerek csomagolását meg kell újítani, hogy a gyerekek ne kapjanak felnőtteknek szánt gyógyszereket, illetve gyógyszereket felnőtt adagolásban, továbbá hogy olyan gyógyszereket kell alkalmazni a gyerekek gyógykezelése során, amelyeket kifejezetten számukra fejlesztettek ki.

Lelki sérülések

Hogy gyermekünk a testi bajokon túl ne szerezzen a kórházban lelki sérüléseket is, ha mód van rá, készítsük fel a kórházi tartózkodásra. Míg mi, felnőttek belátjuk a kórházi kezelés szükségességét, addig a gyerekek (kb. 5 éves korukig) nem képesek összefüggést feltételezni a betegség és a kórház között. Idősebb gyermekek megértik ugyan, miért kerülnek kórházba, ennek ellenére nehezen viselik a szülőktől való elválást. Gyakran előfordul, hogy kórházba kerüléskor hagyják el először a biztonságot jelentő családi fészket.

Minél kisebb egy gyerek, annál nagyobb szüksége van szülei közelségére. Egy kórházba került gyermek számára az a legfontosabb, hogy ne hagyják egyedül. A szülőknek vagy a közeli hozzátartozóknak a lehető legtöbb időt kell vele tölteniük. Számos kórházban van már lehetőség arra, hogy a szülők részt vegyenek gyermekük ellátásában, illetve a gyermekükkel töltsék az éjszakát. Ha a gyerek beteg és kórházba kerül, a szülők éljenek a betegápolási szabadság lehetőségével és maradjanak gyermekük mellett.

Milyen támogatást adhat a szülő?

A gyerekeknek éppen a kórházban van fokozottan szükségük a stabilitás érzésére. A legnagyobb biztonságot az jelenti számukra, ha velük vagyunk. Ha ezt nem tudjuk egész nap megoldani, akkor segítenek az otthonra emlékeztető tárgyak: a kedvenc plüssállatka, családi fényképek, mesekönyvek vagy a szülők egy-egy személyes tárgya (például az anya sálja). A kórházi tartózkodás során nemcsak az egyedül maradás félelme nyomasztja a gyerekeket, hanem az is, hogy sok ismeretlen emberrel találkoznak.

Az orvosi gyakorlat is megfélemlítően hat: olyasmi történik vele, amit nem ismer, és aminek az értelmét nem képes felfogni. Ezért rendkívül fontos, hogy elmagyarázzuk a gyereknek, mi miért történik vele és körülötte.

Nem előnyös az orvossal a gyermek előtt beszélni betegségének apró részleteiről, olyanokról, amelyeket ő nem ért meg. Emiatt kirekesztettnek érezheti magát. Tanácsos inkább magát a gyereket is bevonni a beszélgetésbe. A félelmetes vagy akként megélt dolgokat pedig beszéljük meg négyszemközt az orvossal. Mindazonáltal nem szabad elhallgatni, hogy mi fog vele történni. Ha például tudjuk, hogy egy vizsgálat fájdalmat okozhat, ne állítsuk az ellenkezőjét, különben a gyermek elveszíti belénk vetett bizalmát, amelyre viszont most nagyon is szüksége lenne. Ha gyermeke tiltakozik a vizsgálatok ellen, semmiképpen se szidja össze. Magyarázza meg neki pontosan, mi fog vele történni, és miért van erre szükség.

Játsszon vele vagy meséljen!

A gyermekeknek rengeteg idő áll rendelkezésükre a kórházban. A betegség és a fájdalmak ellenére szép dolgokra is lehet és kellene használni ezt az időt. A játékok és a könyvek segítenek a gyerekeknek feldolgozni meghatározó élményeiket. Játsszon gyermekével vagy egyszerűen meséljen neki! A kórházban még a nagyobb gyerekek is szívesen fogadják a felolvasást. Meséljen a családi mindennapokról is, hogy a gyerek érezhesse, ő is részese a család életének.

Nemcsak a szülők és a testvérek jelenlétére lehet számítani, a barátok és a rokonok is meglátogathatják a kis beteget, természetesen csak akkor, ha a gyerek állapota ezt lehetővé teszi, és nem egyszerre jelennek meg. Ha a gyereknek hosszabb ideig a kórházban kell maradnia, célszerű kialakítani egy „látogatási tervet”. Érdeklődjük meg a kórházi személyzettől, hogy kisebb gyerekek vagy az iskolatársak bemehetnek-e látogatásra.

A szülőktől való elválás gyakran nagyon nehezen megy, ezért a tényleges távozás előtt néhány perccel közöljék a szülők, hogy menniük kell. Mindenképpen maradjanak még egy kis ideig, ha a gyermek szomorú és sír. Mondják meg, mikor jönnek el hozzá újra, és természetesen tartsák is meg az ígéretüket. Ha a gyerek tudja, hogy a szülei újra meglátogatják, már ez a tény is vigaszt jelenthet számára.

Félelem és bizonytalanság, idő és odafigyelés

A szülőktől való elválás és a szokatlan környezet többnyire félelmet és bizonytalanságot vált ki a gyerekekben. A kis betegeknek alá kell vetniük magukat a kórházi ritmusnak: korábban kell lefeküdniük vagy más időpontokban kell étkezniük. Az ágynyugalom korlátozza a mozgásszabadságukat. Könnyen türelmetlenné és nyugtalanná válnak, gyakran éreznek fájdalmat. Új benyomásaikat lassan dolgozzák fel.

Ha a gyerek újra egészséges és már otthon van, időt és odafigyelést igényel. A kórházi tartózkodás mély nyomokat hagy, és a gyerekeknek vissza kell szokniuk az otthoni környezetbe. Hosszabb kórházi tartózkodás után nemritkán stagnálás vagy éppen visszaesés tapasztalható a gyerekek fejlődésében. Néha szokatlan magatartásbeli megnyilvánulásokra is számíthatnak a szülők, például alvászavarokra, bepisilésre vagy túlzott mértékű félelemre. Ne csapjunk nagy felhajtást ezek körül, a szeretet és az idő majd újra megerősítik a gyermeket.

(Forrás: Children in Hospital: 11 per cent will have a drug reaction, Kind im Krankenhaus, angolból és németből fordította Mészáros Csilla)