A legtöbb esetben adaptívak a válaszok és kedvező hatásúak. Segítenek az agynak megbirkózni a stresszel, és a megfelelő viselkedési reakciót kialakítani. De ha az agyat komoly stressz éri, kiszabadul az ellenőrzés alól, pufferoló kapacitása kimerül, és az idegsejtek a hippokampuszban – az agynak a tanulásért és a memóriáért felelős területén – nem tudnak hatékonyan kommunikálni más sejtekkel és a betegség jeleit mutatják.

„Az egyik stratégia, amit az agysejtek különösen szívesen alkalmaznak a stresszel való megbirkózásban, az a dendrit tüskék* alakjának megváltozása.” (A dendrit tüskék a milliméter 1/1000 részének megfelelő nagyságú nyúlványok. Vannak hosszú, vékony tüskék: mobilak, kíváncsiak, folyamatosan változtatják alakjukat és ´társalgásukat´ partnerükkel, segítenek új dolgokat tanulni. Amikor a tüskék tanulnak, megváltoznak: gomba alakúak, stabilak, ´otthonülők´ lesznek.)

Dr. Pawlak szerint a gomba alakú tüskék segítenek abban, hogy emlékezzünk arra, amit egyszer megtanultunk. Csakhogy ez nem mindig jó. Az erős stresszhatást kiváltó eseményeket jobb volna gyorsan elfelejteni, különben szorongásos rendellenesség alakulhat ki. Agyunk folyamatosan csatázik, hogy a vékony és a gomba alakú tüskék között helyes arányt alakítson ki – más szóval: mire emlékezzen, és mit felejtsen el.”

„Azonosítottunk egy fehérjét, amelyet az agy termel a stresszre azért, hogy csökkentse a gomba alakú tüskék számát. Ez a fehérje a lipocalin-2. Normálisan nem termelődik, de a termelése drámaian megnő, ha a hippokampuszban stressz áll elő. Amikor sejtkultúrában használtuk, az érett, gomba alakú neuronok kezdték elveszíteni memória-tüskéiket. Az agy tehát lipocalin-2-t termel azért, hogy megvédjen bennünket a ´túl sok aggódástól´, és segítsen megküzdeni az élet nehézségeivel.”