Melyik szülő ne látná örömmel, ha gyermeke szívesen tanul? Melyik tanárnak ne okozna örömet, ha diákjai odafigyelnek rá, és óráin lelkesen vágynak szerepelni? A lehetőség voltaképpen adott, de...

Egy szeptember eleji hírben azt olvastam, hogy „A hamarosan lezáródó eszközbeszerzési pályázatot követően több tízezer interaktív oktatástechnikai eszközzel lesz gazdagabb a magyar oktatási infrastruktúra. Az Oktatási Minisztérium 2005. december 1-jén kiadott egy sajtóanyagot ”Átfogó informatikai fejlesztési programok a közoktatásban„ címmel, amelyben ez olvasható: ”...a Nemzeti Fejlesztési Terv második részében 2010-ig a 62 ezer tanteremből 40 ezer jut interaktív táblához.„

Egy négynapos továbbképzés során találkoztam először az úgynevezett interaktív táblával. Magam is pedagógus lévén, nagyon érdekelt az ebben rejlő lehetőség, hiszen a mai, számítógéphez szokott gyerekek figyelmét nem könnyű lekötni a hagyományos módszerekkel. Azt gondoltam, hogy ha valamivel, hát ezzel majd lehet motiválni a tanulókat, hiszen a tábla olyan, mintha számítógépet használnánk. No de menjünk sorban! Mi is az az interaktív tábla?

A technika csodáját szeretik a gyerekek

Az interaktív tábla komplett eszközrendszer, amely számítógépből, interaktív eszközből, projektorból (kivetítő) és egy fehér táblából vagy más, sík (fehér) felületből áll.

Működése a következő: a számítógép képernyője a projektor segítségével megjelenik egy táblán vagy bármilyen sík felületen. Az interaktív eszköz segítségével a tábla egy nagy vezérlő, érzékelő felületté válik, így a számítógép a tábláról irányítható. A működés kulcsa az érintés, vagyis bármilyen funkció (kiemelés, kép beillesztése, vonalazás, forgatás, megjegyzések írása, linkek beillesztése az objektumhoz, mozgatás, átméretezés, áttetszővé tétel) elvégezhető a táblán, csakúgy, mint a számítógépen. Az eszköztár a kép/tábla aljára is helyezhető, hogy a gyerekek is könnyen elérhessék.

A tábla felülete érintésre érzékeny, de strapabíró, cseppálló és szárazon törölhető. Két fajtája létezik, a falra rögzíthető és a gurulós verzió, vagyis egyik teremből a másikba áttolható.

Úgy gondolom, hogy az oktatás-nevelés olyan aktív folyamat, amelynek során különböző eszközök segítségével próbáljuk a tananyagot a diákok számára könnyen megragadhatóvá és felidézhetővé tenni. Valljuk be, eddig a tanulók nagyrészt ”csak„ hallgatták a tanár magyarázatát, esetleg belenéztek a könyvbe, de nem vettek részt aktívan az órán. Jó lehetőséget jelenthet ez a tábla arra, hogy a bevonjuk őket az órai munkába, hiszen kijöhetnek a táblához, írhatnak, rajzolhatnak rá, megjegyzést tehetnek a feladathoz stb. Csinálniuk kell tehát valamit ahhoz, hogy eredmény mutatkozzon a táblán – és magán az órán. Ez számukra szenzáció, annyira élvezik, hogy szinte versengenek a részvételért. Fontos továbbá, hogy nagyon látványos, képi, hangi megjelenése van egy időben, ami a mai gyermekek gondolkodásához sokkal közelebb áll, mint a korábbi módszerek. Ha úgy tetszik, jobban koncentrálja a figyelmüket. Véleményem szerint, ha az oktatási folyamatban a tanulók cselekvése együttesen van jelen a képpel és a hanggal, akkor nagyobb az esély a tanultak későbbi felidézésre is.

A pedagógusok tartanak tőle

Jómagam azt tapasztaltam, hogy a tanárok többsége egyelőre tart a tábla használatától, sőt idegenkedik tőle. Beszélgettük néhány kollégával, hogy közösen nekiállunk majd megtanulni a használatát, mert a drága eszköz egyelőre nagyrészt csak kihasználatlanul állt az egyik teremben. Tény, hogy a tábla kezelése az első időkben nagyon sok tanulást és készülést igényel a pedagógus részéről. És szerintem egyfajta szemléletváltást is...

Azt sem vitatom, hogy a tízperces szünetben nem egyszerű előkészülni az órára úgy, hogy az ember általában egy kicsit később jön ki, hiszen mindig akadnak kérdések, megbeszélnivalók a gyerekekkel. Szintén egy kollégától hallottam, hogy az első időkben megduplázódott a készülésre fordított idő, de ez egy-két hét után megtérült, ma már rövidebb ideig tart, mint korábban összekeresgélni a segédanyagokat, hiszen a szoftver általában tartalmaz mindenféle digitális segédanyagot, képeket stb.

Ma már több internetes portál is segíti a pedagógusok felkészülését, munkáját. Ezek a teljesség igénye nélkül:
www.iot.hu: Interaktív Oktatási Portál
www.digitalistananyag.hu: webáruház, ahol több mint 150 speciális oktatóprogram, DVD, CD-ROM, interaktív és digitális tananyag áll rendelkezésre a drogprevenció, az egészségnevelés vagy akár a családi élet és a mentálhigiéné témaköréből.

Személyes véleményem

Sajnos nem volt időm megtapasztalni a tábla használatának előnyeit. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó, és meggyőződésem, hogy muszáj rá építeni, ha azt akarjuk, hogy a gyerekek tanuljanak. Ugyanakkor hatalmas ellentmondás számomra, hogy a tízperces szünetben még arra sincs idő, hogy az ember a mosdóba elrohanjon, vagy megegye a tízóraiját. Értekezletek, adminisztráció, délutáni szakkörök ”fűszerezik„ a napot, már menni kellene a saját gyerekért a bölcsibe/oviba, de még nincs vége a tennivalóknak. Mikor maradjak bent megtanulni a tábla használatát?

Eközben egyetlen füzetet kaptam 6 évfolyamra, ebbe kellett volna beleírnom az összes óravázlatot. Inkább vettem saját pénzből öt spirálfüzetet... Volt egy ominózus osztály, amelyben a gyerekek fegyelmezetlenek, érdektelenek stb. voltak. Sok mindennel próbálkoztam: kedvenc színészükről, sportolójukról készíthettek volna plakátot, majd elmesélhették volna, hogy elképzelésük szerint hogyan telik a napja (gyakorolva ezzel az angol sima jelen időt). Mindezt elküldhették volna e-mailben is nekem, de ez sem tűnt számukra elég izgalmasnak. Talán a tábla segített volna, bár abban biztosan nem, hogy az abban a csoportban lévő epilepsziás fiúval mit is kezdjek, ha éppen órán kapja el egy roham. (Sajnos még azt sem közölték velem, hogy a gyerek epilepsziás...). Hogy is van akkor ez a táblákkal?

Vég Erzsébet