Tanácsadóink - Natúrsziget - Kikötő az egészséghez

A tanácsadó: Dr. Kollár József és társai

Tanácsadó adatai | Én is kérdeznék | Tanácsadók

gyermekvédelem, gyermekjólét, depresszió

2011.11.26. 13:02A kérdés:

Nagy problémám volna, 2011.09.29.én szültem lányomat.Cukorbeteg, munkanélküli, albérletben élő anyuka vagyok-sajnos.E- mellett voltam depressziós, és pánikbeteg is.Szülés után 3 héttel nagyon nem jó irányba fordult az életünk- Dorina megváltozott, és napi szinten sírt, ordított éjjel, majd már nappal is, kb 24 órából 10-20 órákat, hasára fogtuk, kerestük az okokat, stb, segítséget kértünk innen onnan, elvittük ügyeletre, kikészültem teljesen idegileg, és elkezdem félni a saját lányomtól :( ami tart azóta is, és félek egyre rosszabb, sokan mondták kérjek szakembertől már segítséget, de pénz nem lévén, és ismeretség nem lévén nem tudtam hova, kihez fordulhatok, a gyerekorvossal nem vagyunk jóban, sajnos, de nem is hiszem, hogy nagyon segített volna...a helyzet azóta, h nem merek a gyerekkel együtt lenni, főleg kettesben, ismét depressziós lettem és nagyon tartok attól, h újra kialakul a pánikbetegségem, nyugtatót szedek, altatót, nem tudok aludni, gyomorgörcsöm van, nincs már étvágyam se, és az inzulin miatt ennem kéne, amit reggelente a gyerek mellett kb lehetetlen, sírására kelünk, fekszünk, és csak addig van csöndbe míg a kiságyból kiveszem és ringatom :(reggel kapkodás és gyomorgörcs, ordít míg nem csinálom meg az ételét nem veszek fel , így nem tudok reggelit se készíteni magamnak, és főleg nem tudom megenni :( a megoldás a tejes kávé lett, mivel reggel a tej felviszi a cukrom, így az a reggeli :(nagyon félek mi lesz ebből, mikor szokunk össze és mi a megoldás, főleg , h bírjam ki, h változtassak, sajnos sok barát segítségét kellett kérnem, akik elvállalták h szedjem össze magam és vigyáznak a ddig a lányra, így kiderült a gyereknek nincs semmi baja, mivel akárhol volt, mindenhol egy valódi átlagos kisbaba, nem sír csak ritkán keveset, éjjel alszik, reggel nem ordít,stb... már passzolom le félelemből mindenkinek, nem merem haza hozni mert első nap éjjel újra kezdődik minden itthon, de csak itthon és velünk csinálja ezt :((( miért????????????mit tehetek, h valódi jó család legyünk :(ki tud segíteni, mert ezt már nem bírom idegileg :(röviden ennyi lenne a bajunk, de nagyon nagyon félek, és nem tudom a megoldást :( ami se a babának se nekem nem kedvez, sőt :(

A tanácsadó válasza:

A lakóhelyéhez legközelebbi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz, illetve Gyermekjóléti Szolgálathoz (Akár a Polgármesteri Hivatal Gyámhatóságán is érdeklődhet a pontos elérhetőségükről) forduljon a legsürgősebben. Itt ingyenes a tanácsadás. Többféle sakember is segíteni fog Önnek.
Minél gyorsabban kérjen közvetlen segítséget.

Várom a visszajelzését, mit sikerült intéznie.

Aki válaszolt:
Dr. Kollár József /Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
http://coachkepzes.szervezetepites.hu
az International Association of Coaching and Mediation referenciaiskolája
http://www.iacm-info.com

Élet súlya

2011.03.17. 13:58A kérdés:

Kedves Doktorúr!53 éves elvált ápolónő vagyok 2 éve váltunk el a 26 éves fiammal vannak gondok Főiskolára jár szélhámoskodik lobécol igazából nem érzi át a súlyát a tanulásának.Ha elvégezné vegyésztechnikus lenne meg tanulhatna továbbra is veszészmérnöknek de 18 éves kora óta olyan mintha álomvilágban élne.Ímmel ámmal csinál dolgokat.Én már elveszítettem a türelmemet a minimális pénzből tudunk csak kijönni.Mit csináljak vele?Hogyan hassak rá?Gondoltam elviszem kineziológushoz vagy egy "belső utazásra" vagy eladom a házat afele pénzt odaadom neki és vegyen magának házat meg legyen önálló!Teljesen el vagyok keseredve!Erzsikeemail:kiszel58@freemail.hu

A tanácsadó válasza:

Aki válaszol: phd Dr. Kollár József a Dr. Kollár Coaching iskolacsoport vezetője, http://coachkepzes.szervezetepites.hu, 06(30)3311878

Kedves Erzsike,
az ipari társadalomban valóban statikus idővel mértük az időt. Születésünkkor felültünk egy futószalagra, megmunkáltak bennünket (iskola az ipari társadalom számára termelte ki a munkásait, sajnos még ma is...), majd több-kevesebb sikerrel (pl. selejt: elválás, különféle egyéb életvezetési és karrier gondok) átéreztük az élet súlyát és amikor az időnk lejárt (termelési ciklus és életgörbék), kidobott a tecnhológiai sor: kész (szó szerint itt a vége).
Ma már az információs társadalomban nem kell a tanulás súlyát átérezni, mert az nem teher, hanem öröm, élvezet, áramlatélmény. Életen át való tanulás (life long learning) program működik, egy diploma nem diploma alapon. A diploma mellé egyéb kompetenciák is kellenek: nézzen csak szét, mennyi diplomás munkanélküli van Ön körül (kétségtelenül arányaiban kevesebb diplomás marad munka nélkül, mint alacsonyabb végzettségű társaik)!
Lehet, hogy nem szeretne vegyészmérnök lenni. Lehet, hogy az lesz és még más is.
Álomvilág?
Én azt mondom: valóság sivataga!

született kamaszok

2010.09.30. 08:44A kérdés:

Tisztelt Doktor Úr!Egy 4 éves ikerpár(fiú és lány) nagymamája vagyok. A problémám a következő: most kezdtek el óvodába járni és szeretnek is nagyon szívesen mennek. Sajnos az édesanyjuk (menyem) nem szívesen engedi őket, mert nagyon ragaszkodik a gyerekekhez. Szerintem túlságosan is, és ha otthon vannak a kicsik, akkor is folyamatosan fogni akarja őket és babusgatja a gyerekeket. Én úgy látom, hogy nagyon önállótlanok, félénkek és nagyobb szabadságot kellene már adni nekik. Azt mondja náluk így szokás és ennyire szeretik egymást. Nézőpont kérdése, de szerintem a gyerekeknek ez nem jó és állandóan köhögnek. Véleményem szerint ezzel tiltakoznak, a folyamatos anyai "imádat" ellen. Sajnos a menyem csak azt fogadja el tanácsként, amit az édesanyja mond neki, de én szeretném a gyerekeket másként neveltetni. A fiamnak -sokat dolgozik- nem sok beleszólása van a dolgokba,hisz sokszor csak este későn ér haza. Én sokat megyek, a gyerekek szeretnek és ragaszkodnak hozzánk, de elengedni nem akarja az édesanyja velünk egyedül sehova, mert akkor ő kimarad a gyerekek életéből. Mi viszont nagyon sokat vinnénk a gyerekeket, harcok árán azért sikerült már egyedül is elvinni őket, és akkor eszükbe sem jutnak a szüleik. Sőt nagyon jól érezték magukat, bevontuk őket a ház körüli munkákba is és most készülünk bábszínházba. szeretném tudni, hogy Ön mit tanácsolna a menyemnek a továbbiakban a neveléssel kapcsolatban. szerintem, a köhögés is elmúlna, ha nem telepedne rájuk annyira az édesanyjuk.Válaszát köszönöm.További jó munkát kívánokKlára

A tanácsadó válasza:

Kedves Klára!

Nagyon örvendetes és tiszteletre méltó az a törődés, amit a kisunokái felé mutat. Számos gyermekes szülőnek egyáltalán nincs, vagy csak részlegesen, esetleg drága pénzért (bébiszitter) segítsége.

Sajnos nem rendelkezünk konszenzussal, általános egyezséggel, egyetértéssel arról, hogy kell élni, ellenkező esetben ezt törvénybe lehetne foglalni -ezzel ez a nehézség meg is lenne oldva-, csakhogy mindenki mellé azonnal ellenőrt is kéne állítani, bírságot kiszabni..., ami már nehezen lenne "életnek", de legalábbis "szabad" életnek, egyéni szabadságnak nevezni.

Az Ön által felvetett probléma örök, több irodalmi alkotás, szakmai értekezés (iskoláktól, irányzatoktól függően) járja körbe a témát és keresi, örökké keresi a választ.

Az általunk képviselt ontológiai coaching iskola nevében azt mondhatom, hogy mindennek megvan a helye egy-egy szerveződésen (ahogy mi nevezzük, holonikus szisztémán) belül. Az anya és az apa (nevű holon) neveli a gyermekeket, övék a felelősség, úgy is mondhatnám a kötelesség, amihez ezzel együtt jogok is tartoznak (elengedi mással, vagy se, babusgatja, vagy sem, stb.). Az anya és az apa érdeke, hogy minél több személy segédkezzen az utódok gondozásában, hiszen így a gyermekek nagyobb erőforrásokhoz (anyagi javak, szeretet, törődés, stb) jutnak, ami evolúciósan növeli a túlélési, jelen esetben sokkal inkább a boldogulási esélyeiket. Ha ritkán is, de elengedik a gyerkőcöket, akkor azt moindhatjuk, hogy a szülők valamelyest belátják ezt az összefüggést, így ha nem is csillagos ötös szinten, de teljesítk (a tágabb körben értelmezett) családon belül szükséges kooperációt.

Az hihetetlen feszültségeket jelent, ha a holonikus struktúra egy-egy szintjére, azaz pl. a szülőtársak közé olyan személyek is bekerülnek, legrosszabb esetben beépülnek, akik nem tartoznak ehhez a funkcióhoz. Azt javaslom, részben sem vegyék át a szülők feladatait, mert ezzel együtt olyan felelősségeket és kötelességeket is át kéne adniuk, vagy átadhatnának Önöknek, ami csöppet sem hiányzik a nagyszülőknek, vagy ezek teljesítéséhez éppen nincsenek is a szükséges kompetenciák birtokában.
Ha felborul a rend, végső soron a szülők is beleszólhatnának a nagyszülök életébe, sőt hasonlóképpen beavatkozhatnának vélemyénnyilvánítással, új és idegen szabályok bevezetésével, ez pedig kinek lenne jó? Tulajdonképpen pontosan a nagyszülők rendszabályozása lehet az is, amennyiben az anya nem hagyja Önöket még egy csekély időben sem egyedül a gyermekekkel, odafurakszik. Ugye milyen kellemetlen, ha valaki behatol egy holonikus szintre, ahol semmi helye sincs?
De ez az ő hibája. Ne válaszoljunk erre a torzult viselkedésmintázatra úgy, hogy magunk is hibát követünk el.

A racionális, vagy annak tűnő, ezzel a szándékkal bemutatott érvek, indoklások:
pl. azért akarom leválasztani a gyermekekről az anyát, mert így a kicsik kevésbé köhögnének,
nagyon veszélyes terület. Túl azon, hogy a közösségbe kerülő gyerekek rendre betegek lesznek, vagyis joggal köhögnek, semmiféle objektív tény nem támasztja alá, hogy a köhögés és a szeretet (majomszeretet?) között szerves összefüggés állna. Ha pedig nincs megdönthetetlen bizonyíték, akkor ne pszichológizáljunk, mert ugyanezt a fegyvert ellenünk is fordíthatják. Pl. a szomszéd azt mondhatja, valaki azért menekül munkába, mert nem kapott megfelelő mintát ahhoz, hogy kell kiegyensúlyozottan létezni egy családban, hogyan kell együttműködni az anyának és az apának a gyermeknevelés terén, így inkább kimenekül onnan. Szóval, végeláthatatlanul folytathatnánk az ehhez hasonló hipotézisek, álhipotézisek felállítását és szamárságok kreálását.
Legjobb tanács, hogy mindenki tegye a saját dolgát: álljon helyt azon a területen, ami akkor és ott éppen rendeltetett. Önök is voltak szülők, nagyszerűen nevelték a fiukat, aki most mindezt továbbadja az ő gyermekeinek. Ha nincs is mindig jelen, a hatása, a vislekedésmintázatai, az általa, a neveltetéséből származó evidenciák minden percben hatnak. Ha úgy érzik, keveset törődik az Önök által képviselt elvekkel (pl. hogy kell gyermeket nevelni), beszéljék meg vele, de semmiképpen se vegyék el tőle a feladatot, immár neki kell boldogulnia, itt és most.

A gyermekeknek akkor tesznek igazán jót, ha a határok feszegetése mellett a békés területen maradnak, folyamatosan kérik, jelzik a láthatási, törődési igényüket és ezek növelését, de nem erőltetik a végsőkig.

Az anyát is nevelte valaki, gondolom a legjobb szándék, tudás mellett. Ha erről más is volna a véleményük (lehetséges, hogy igaza is lenne Önöknek), már nincs mód visszamenni az időben és korrigálni a hibákat. Akkor pedig hiábavaló ezzel foglalkoznunk, nem igaz?
Mindenesetre bárhogy is legyen, a fia őt választotta, ezzel jelezve, hogy vele kívánja megosztani a szülőtársi kötelezettségeket és örömöket. Örüljenek az örömének vele, velük együtt!

Fataista ontológia avagy a válságok válsága

2010.06.13. 20:46A kérdés:

Tisztelt Kollár Úr!Az én problémám elég bonyolult. A férjemmel 18 éve vagyunk házasok. Kb. 3 évvel ezelőtta házasságunk megromlott a szexuális kapcsolat nem volt köztünk. Tavaly januárjában megpróbáltam helyrehozni a dolgokat kissebb nagyobb sikerrel. Próbálkoztam közeledni felé eleinte elutasított kis idő múlva már nem. Úgy gondoltam van egy "harmadik" személy. Sejtésem is volt róla hogy ki az de bizonyítékom nem volt rá sokszor meg is kérdeztem tőlenem hiszem hogy nincs köztük semmi azzal a nővel aki a barátnőm volt. Tavalyi év folyamán mintha a férjemet kicserélték volna nagyon nagyot fordult. Nagyon furcsán viselkedett mindigha itthon volt sosem érezte jól magát a családdal. Vagy egy 15 éves lány és egy 10 éves fiú.A harmadik személy bebizonyosodott ez év februárjában. Akkor azt mondtam neki megbocsájtok lépjünk tovább. Ez a kapcsolat nem csak a szexszről szólt hanem mindketten szerelmesek lettek egymásba. Ez a négy hónap számomra a pokol volt. Az alkoholhoz nyúltés a kapcsolatnak nem lett vége nagyon sokat küzdöttem hogy maradjon a családdal,de a nőtől nem tudott szabadulni. Most egy három héttel ezelőtt elköltözött hozzá és sem a gyerekeknek sem nekem nem mondott semmit. Várható hogy visszajön vagy hagyjam az egészet. Várom a válaszát. Üdv. Éva

A tanácsadó válasza:

Kedves Levélíró!

A dátumokat elég nehéz időrendbe tennem és összeállítanom egy látszólagos ok-okozati láncot.
(Úgy tűnik, mintha a házasságuk már előbb megromlott volna, mint sem a férje új társ után nézett.)

Az Ön leírása egy tipikus fatalista ontológia, másképpen egy válsághelyzet kilátástalansága: minden eredendően rossz ("Kb. 3 évvel ezelőtt a házasságunk megromlott a szexuális kapcsolat nem volt köztünk") és reménytelen bármit tennem ("hagyjam az egészet"), pedig én mindent megpróbáltam ("megpróbáltam helyrehozni a dolgokat").

"nem tudott szabadulni": mintha valaki fogságba ejtette volna őt, önhibáján kívül került volna a férje csapdába. Tehát felmenti őt? Vagy látja talán Ön is a saját hibáját, felelősségét a helyzet kialakulásában? Vagy felmenti saját magát is :"a nőtől nem tudott"?

"megbocsájtok" Kinek? A nőnek? A férjének? Saját magának? Vagy azért mert " mindketten szerelmesek lettek", amit Ön nem tud többé uralni?

"Várható hogy visszajön": és mi lesz jobb ezáltal? Tovább kínozzák egymást, hisz nem véletlen, hogy "Az alkoholhoz nyúlt"?

"Ez a kapcsolat nem csak a szexszről szólt" "Ez a négy hónap számomra a pokol volt." Szóval, kérdezem, minek jöjjön vissza? Ön tényleg ezt akarja?

Kedves Éva, mondjon 2 jó okot, ha valakinek hiányzik egy társ, a szeretet, a szexuális öröm, miért válasza az aszkétaságot, a boldogtalanságot?
A gyermekeknek evolúciósan az az érdeke, hogy a szüleik jó állapotban maradjanak, képesek legyenek magukról és róluk kielégítően jól gondoskodni. Ez két őrlődő ember esetében egyáltalán nem áll fenn.

Ha segíteni akar magán és a gyermekein, keressen fel egy szakembert.
Felejtse el, hogy minden reménytelen. Ne keressen hibást, felelőst, hisz az élet egy többszemélyes társasjáték, mindenki tehet mindenről és senki sem tehet semmiről.
Csak az első lépés nehéz és azt már megtette, hog ysegítségért fordult hozzám, "lépjünk tovább".

Többszörös fogolydilemma

2010.06.11. 12:27A kérdés:

üdvözlöm,komoly problémával állok szemben és kérem tanácsával, amennyiben tud segítsen!9 éve vagyunk házasok. mind-ezidáig hittem boldog házasságban. feleségem 14 évvel fiatalabb nálam. 3 hónapja "bejelentette", h nem akar tovább velem együtt élni. elhidegült tőlem és nem érzi jól magát a kapcsolatban. senki a környezetünkben nem érti mi történt velünk, hisz szinte "etalon-család" voltunk a szemükben. a "csocsi-család". sosem veszekedtünk, mindig odafigyeltünk egymásra s gyermekeinkre. most sem bántjuk egymást, nem marakodunk, csak érthetően szomorúbbak vagyunk, keserű vagyok. hisz ez engem nagyon padlóra tett. mint mindenki én is azonnal " a harmadikra" gondoltam, ami később sajnos be is igazolódott. ő most nagyon szerelmes. (egy nála is fiatalabba) 2 gyermekünk van fiam 4 lányom 7 évesek. nagyon szeretem őket, nekem a családom a mindenem! kérem szépen, keményen, próbálom érvekkel, a gyermekeinkre való tekintetre hivatkozva meggyőzni arról, h nem ez a megoldás, de hiába. azt tartja most egyedüli megoldásnak, ha elköltözöm tőlük. azt pedig én nem akarom! nem akarom elhagyni azokat, kiket a legjobban szeretek a világon! válni nem akarunk, mert azt belátja ő is, nem tudhatjuk mit hoz a holnap?! én nagyon bizakodó vagyok, és hiszem, h rendbe lehet, rendbe kell tennünk a házsaságunkat! ő sajnos nem így látja, de ez számomra érthető a fent említettek okán. tehát a kérdésem az volna:elköltözzek még ha ideiglenesen is otthonról vagy nem? féltem a gyerekeket is! félek ha elmennék olyan dolgot csinálnék akaratomon kívül, amit később nem tudunk helyrehozni. félek olyan törést/traumát okoznék nekik ami, ha a kapcsolatunk rendbe is jön nekik komoly gondot okozna! és persze attól is tartok, ha mégsem sikerülne helyrehoznunk a dolgot, azzal, h elkötöztem "jogalapot" adnék a válásra, hisz egyértelműen elhagytam őket?!várom szíves válaszát, tanácsát!tisztelettel,Szbernát

A tanácsadó válasza:

Kedves Levélíró,
a többszörös fogolydilemma (matematikailag igazolt modell) alapján a sikeres stratégia a következő:
-ha kooperálnak, kooperálj,
-ha nem kooperálnak, ne kooperálj.
Ugye milyen egyszerű? És a gyakorlatban? Mit is jelent ez?
Mi oka volna Önnek a jelenlegi helyzetben az elköltözésre? Mert ezt mondják Önnek? Ha elveszíti a feleségét, még a gyerekeit is el akarja dobni? Ki nyer vele? Csak nem a felesége? Vagyis a kedvére szeretne tenni annak a személynek, aki nem kooperál Önnel? Mit nyer vele?

"keményen, próbálom érvekkel,"
Ez az, ami felesleges. A szerelem nem racionális dolog, bár a tudatos akarat illúziója mentén mindannyian és minden helyzetben szeretünk racionális ágensként gondolni magunkra, ezért azt hisszük, hogy ennek is van értelmes oka, racionalizálható az érzelmi élet, így a szerelem teljes folyamata (is).
Ne presszionálja, nem keménykedjen, ne érveljen: kooperáljon. Ha kér valamit, kérjen Ön is. Pl. elköltözöm, ha párterápiába kezdesz velem, stb.

"rendbe lehet, rendbe kell tennünk a házsaságunkat"
Mit jelent a "rendbe"? Abba a rendbe, ami végső soron nagy meglepetésére a rendetlenségbe vezetett?
Vegye igénybe szakember segítségét akár úgy is, hogy csak egyedül megy. Ha sikerül az Ön magatartás-mintázatain állítani, ettől kikerülhetetlenül változik a teljes rendszer működése, viselkedése.

A fogolydilemma 3. eleme:
-ha a kooperáció megszakítása után újra kooperálnak veled, ne mutass haragot, sértettséget, kezdj azonnal kooperálni.
És ez a legnehezebb. Csalás, megcsalás, traumák után hogy kell majd megbocsátani? Vagy az is egy szóba kerülne pusztán: megbocsájtok és máris kész? Vagy ha Ön meg is bocsájt, az a furcsa és talán még a felesége előtt is rejtett indíték, szándék, vágy, ami miatt más partnert választott, nyomtalanul elmúlik?

Ehhez kell az ész: visszaszerezni a kontrollt és önkontrollt.
Erőt, kitartást, hasznos segítőt kíánok ezen a nehéz és egyáltalán nem reménytelen úton!

Dr. Kollár József
http://www.szervezetepites.hu

Első|Előző|1|2|3|Következő|Utolsó

A tanácsadó: Dr. Kollár József és társai

Tanácsadó adatai | Én is kérdeznék | Tanácsadók

Név:
E-mail: