A civilizált társadalomban élő ember élénken érdeklődik az emberi természet, az emberi közösség, a társadalom kialakulásának és működésének tudományos alapokon nyugvó vizsgálati eredményei iránt, mert így próbál választ kapni saját problémáira, a társadalmi élet bonyolult és gyakran megoldatlan kérdéseire.

Az emberi viselkedés etológiai módszerrel történő vizsgálata viszonylag újkeletű. Kezdetben kisgyermekek és szüleik kapcsolatának elemzésére használtak etológiai módszereket, majd testi és szellemi fogyatékos gyermekek és a szülők kapcsolatát vizsgálták hasonló módszerekkel.

Az állatetológia kutatási módszereivel

Ha elfogadjuk azt a természettudományos kutatási eredményekkel alátámasztott tényt, hogy az ember is az állatvilág tagja, és viselkedését nagymértékben biológiai tényezők (is) befolyásolják, akkor teljesen érthető, hogy az emberi magatartás megfigyelésére kezdetben az állatetológiában használt kutatási módszereket alkalmazták és az ott kialakult tudományos koncepciókat vették át. Ennek alapján az analógiáknak megfelően mutatták ki az agressziót, a bevésődést, a kritikus periódust az emberi viselkedésben is.

Az emberi fajt – viselkedésformái és anatómiai, morfológiai bélyegei alapján – a rendszertan az emberszabású majmokhoz sorolja. Az emberi fajnak is – mint minden rendszertanilag jól elhatárolható csoportnak – megvannak azok a tulajdonságai, a faji bélyegek, amelyek csak rá jellemzők, jól öröklődnek, és a faj minden egyedén fellelhetők. Az anatómiai különbségek például (a teljesség igénye nélkül) a nagyobb agytömeg, a csupasz test, a két lábon járás, a munkára alkalmas kéz, a megrövidült farokcsont, vagy a szemgolyó fehér színe, ami lehetővé teszi a tekintetünk pontosabb értelmezését, a szemmel való kommunikációt, a tekintetnek mint metakommunikációs eszköznek a használatát.

Humán viselkedési komplex

Az emberszabású majmok és a Homo sapiens közötti viselkedéskülönbségek összességét Csányi Vilmos humán viselkedési komplexnek nevezi.

A humán viselkedési komplex sajátosságai között elsőként a csoportalkotást és a csoportszerkezetet említjük meg. Az emberi közösségben a csoportstruktúra nagyon szoros. A csoportoknak állandó és hosszabb időre szóló lakókörzete van.

Jellemző a csoportokra az erőforrások megszerzése céljából kifejtett nagyfokú és jól szervezett együttműködés. A csoporton belül kialakult hierarchia következtében a személyes konfliktus, az agresszió csekély.

A csoportok közötti kapcsolat az együttműködéstől a fizikai és kulturális agresszióig széles skálán mozog. Az emberi közösségben megjelentek a magasabb rendű kommunikációs formák mint a mimika, az utánzás és a nyelvi kompetencia. Kialakult a szerszámhasználat, a fogalmi gondolkodás és a konstrukciós készség. Az emberi csoportok egyedi tulajdonságokat vettek fel, létrejött a csoport tagjainak a személyiségi jegyek alapján történő egyedi felismerhetősége, az individualizáció, vagyis személyes egyedi és csoportos tulajdonságok alakultak ki.

A továbbiakban Csányi (2006) nyomán bemutatjuk a humán viselkedési komplex legfontosabb komponenseit.

A csoportélettel összefüggő sajátosságok

1. Az emberek kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, igyekeznek kapcsolatban lenni egymással. Az ember tehát társadalmi lény.
2. Az emberi csoportok individualizált közösségek, vagyis saját egyediségük van.
3. A csoport tagjai alkalmanként hajlandók egyéni érdekeiket a csoportérdek alá vetni.
4. Az ember hűséges lehet csoportjához, saját közösségéhez.
5. Az emberi agresszió a csoporton belül létrejött szociális hierarchia következtében a közösségen belül kismértékű, és a csoportban kialakult rend alapján jól szabályozott.
6. Az ember kész a közösségben kialakult rendet, a kölcsönösen elfogadott szabályokat elfogadni, követni.
7. Az ember hajlandó táplálékát és egyéb javait társaival megosztani.
8. Az ember kész társaival együttműködni, segítséget nyújtani és azt elfogadni.
9. Az emberi csoportok egymás ellen hangolhatók.
10. Az embernél a szexualitás kiteljesedett, több funkciója van: a fajfenntartás, a párkapcsolat erősítése és a stresszoldás.
11. Az embernél az anya mellett az apa és a közösség más tagjai is részt vesznek az utódok felnevelésében.
12. Az embernél az anya-gyermek kötődés másokra átruházható.

A csoportélet összehangolását célzó viselkedés

1. A csoportban élő ember képes az együttérzésre, az empátiára.
2. Az embernél magas szinten kialakult a zene, az ének, a ritmus, a tánc művelése és élvezete.
3. Az ember képes a társak viselkedését utánozni, másolni még abban az esetben is, ha az számára hátrányos.
4. Az ember fegyelmezhető. Saját elhatározásából vagy kényszer hatására hajlandó bizonyos viselkedési mintát elsajátítani.
5. Az ember tehát tanítható és nevelhető.
6. Az embernél megjelenik egy új sajátosság, a szabálykövetés, amely a társadalmi élet fontos eleme.
7. Egy másik sajátos tulajdonság is kialakul, megjelenik a hipnotizálhatóság.

Konstrukciós adottságok

1. Az emberi kommunikáció legfontosabb eszközévé a beszélt nyelv vált.
2. Az ember magas szintre fejlesztette a metakommunikációs eszközeit. Például 200-nál több érzelmi, gondolati kifejezésre alkalmas mimikai kifejezésmód jött létre.
3. Az ember sajátossága, hogy képes a tárgyaktól a gondolatait elvonatkoztatni, absztrahálni. Az emberi gondolkodás alkalmas elképzelt, úgynevezett virtuális rendszereket alkotni.
4. Az ember magas szintre fejlesztette a tárgyak átalakítására vonatkozó képességét, alkalmas szerszámok készítésére, bonyolult technikák és technológiák létrehozatalára.
5. Az emberi elme képes hiedelmeket és hiedelemrendszereket alkotni, amelyek magas bonyolultsági szinteket is elérhetnek.

Kultúra és biológia együttes hatása

Az ember viselkedését kutató humán etológia az emberi magatartás biológiai alapjainak vizsgálatával foglalkozik. A kutatások részben a gyermekek megfigyelésére irányulnak,mert ők még aránylag kisebb mértékben állnak a kultúra hatása alatt. Ma már tudjuk,hogy az ember nem kizárólag társadalmi lény, miután a kultúra és a biológia együtt alakította ki a modern embert.

A Homo sapiens legfontosabb viselkedési jegyei utalnak az ember egészségi állapotára, hiszen az egészséges és a betegségben szenvedő emberek magatartási mutatói jelentősen eltérnek egymástól. A természetgyógyásznak ismernie kell ezeket a megnyilvánulási formákat az egészség és a betegség összefüggésrendszerének, a természetes életmód kialakításának szempontjából.

Prof. Dr. Gere Tibor
természetgyógyász, reflexológus, addiktológus,
fül- és elektroakupunktőr, bioenergetikus
Tel.: (20) 411-5887