11 hozzászólás

• Hsz. link 2010. augusztus 19. csütörtök, 11:58 Beküldte Nilana

  Szia Mimosa! Sajnos azt kell mondjam a privát véleményem alapján, hogy igazad van abban, hogy így érzel, de tudod is, hogy miért? A dolgoknak lehet több oka is, ha megvizsgálod reálisan. Vegyük sorban, de hangsúlyozom, hogy privát vélemény: Te megbíztál a barátnődben, ami helyes és becsülni való dolog. Bíztál abban, hogy az ő barátnője segíthet Neked. Ebben tényleg nincs semmi rossz dolog, de az érintett hölgy az Ő barátnője, Neked közvetlenül a barátnőd. Minden baráti kapcsolat más és más, éppen ezért más a Ti kapcsolatotok a barátnőddel és más a barátnőd kapcsolata a barátnőjével, más-más karakterek, személyiségek vagytok. Barátságokon belül is máshogy viszonyulnak az emberek egymáshoz. A barátnőd úgyanúgy bízik a barátnőjében, ahogy Te a tiedben, de egyet átugorva már nem a Te bizalmi barátnőd. Hogy hová is akarok kilyukadni? Hmmm...hát igen, a lényeg, hogy a barátodat / barátaidat, aki / akik előtt megnyílsz Neked kell választanod a Te saját akaratodból és nem más akaratából. Neked kell bíznod benne és nem másnak. A hölgy a barátnődnek bizonyította a nyitottságát, nem Neked, akármennyire is szereted a barátnődet, de az az Ő barátnője. A nyitottság = bizalom, és ehhez azt hiszem sok idő kell. Bízni lehet a másikban, de nem az egyik pillanatról a másikra. Nekem sem azonnal tárulkoznak ki az emberek hidd el, de ha megteszik, akkor az egy hatalmas kincs. Kincs, melynek van egy nagy ládája, ez a szívem, és van egy kulcsa, mely az akaratom, az elmém, hogy tiszteletben tartsam. Tanácsot nem szeretek adni, csak elmondom a véleményem. Tanácsot Te adsz önmagadnak, miután eljutottál oda, hogy lásd, hogy mi a helyes és hogyan tovább, de ehhez kell a barát, akiben megbízol és kitárulkozol. Ezért fontos, hogy Te bízz a barátodban, akinek megteszel. Neked kell ismerned annyira, hogy eljött-e az idő, hogy elmondhasd Neki, Neked kell rájönnöd, hogy Ő e a megfelelő személy, aki képes arra, hogy úgy hallgasson meg Téged, hogy segíteni is tud azzal, hogy meghallgat. Sajnos sok olyan barátja van az embernek, aki kevésbé olyan érzékeny, mint Te, és ezáltal nem tud úgy segíteni, ahogy Te szeretnéd. Ilyenkor azt érezheted, hogy elmondod mi bánt Téged, de cseppet sem nyugszol meg, cseppet sem érzed azt, hogy jobb lenne. Ebből tudod meg, hogy Ő mennyire is érzékeny v. fogékony ezekre a dolgokra. Ettől persze nem rossz barát, még figyel rád... ezzel is segít, de nem annyit, amennyit kell. A barátnőd pusztán jó szándékból igyekezett segíteni, csakhát ez nem olyan egyszerű, ahogy Te is látod, mint amilyennek látszik. Jó barát, mert segíteni akar, és ezt nem szabad elfelejteni, mint ahogy azt sem, hogy Te választasz magadnak barátot, aki felé kitárulkozol, nem más ajánl. Öngyilkosság? Értelmetlen... komolyan! Annyi minden szépről és jóról mondana le az ember. ÖNGYILKOSSÁGRA NEM SZABAD GONDOLNOD! Volt kísérletem, tudom miről beszélek hidd el, de rájöttem én is, hogy az élet csodás, de bonyolult is egyben, amitől nem szabad megijedni, igyekezni kell, hogy megérts dolgokat, mert akkor könnyebben átlépsz dolgokon, és jöhetegy új dolog, amit meg kell fejtened magadban, hogy miért is van, vagy miért is történik... és akkor azt veszed észre egy idő után, hogy ez nem is olyan nehéz. A realitás talaján fogsz állni, mégha úgyanolyan érzékeny ember is maradsz, ami jó, sok csodás dolgot veszel majd a jövőben is észre, persze rosszat is másokon, de akkor már Te kezelni fogod tudni... és csak mosolyogsz majd rajta... de igaz barátokra tehetsz szert, mérlegelni fogod tudni a külvilágot, ezzel szelektálva a rosszat, mert hisz magadat véded majd a külvilággal szemben, hogy ne bántsanak meg. Összegezve: Nem mindenki lehet a barátod, de Te határozod meg, hogy kinek és mit akarsz elmondani a szabad akaratodból, mert csak így tudnak segíteni Neked, és Te is így tudsz segíteni másokon! Remélem tudtam egy picit segíteni. U.i.: Néha egy gyertya lángja tud segíteni azon, hogy gondolkozz dolgokon. Feküdj bele egy kád vízbe, gyújts meg egy gyertyát és merülj el a gondolataidban!

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2010. május 30. vasárnap, 12:28 Beküldte Mimosa

  Én túlérzékeny vagyok. Egyetlen jó barátnőm van, aki rávett, hogy tárulkozzak ki az ő barátnője előtt. Megbántam, mert a NŐ megmosta a fejemet, ahogy csak bírta, soha többé, esküszöm, soha többé nem tárulkozok ki senkinek. A legjobb barátnőmnek meg fogom mondani, hogy öngyilkosságra vett rá engem, csak neki mondok el máskor mindent, de senki másnak, még akkor se, ha egy kisangyal száll le, hogy meghallgasson. Az a rémes nő,a barátnőm barátnője életem szerelme ellen akart befolyásolni. A férfi ellen, akit szeretek. Ez megbocsájthatatlan dolog számomra.

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2009. október 4. vasárnap, 12:33 Beküldte cornelia2

  Ez nagyon tanácsos volt számomra. Köszönöm :)

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2009. szeptember 24. csütörtök, 10:28 Beküldte Nilana

  Sziasztok! A fenti cikk igen jó összefoglalása annak, hogy milyen is a túlérzékeny ember. Ezzel nincs is problémám, de nem szól arról, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik igen erős jellemmel bírnak, jó pozícióban állnak és a külvilág felé ridegséget árasztanak, ezzel sugalva, hogy őket igenis kemény fából faragtak. Véleményem szerint éppen ők sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint ti, akik képesek vagytok egy csodálatos dologra, azaz képesek vagytok átérezni a világ mozgató rugóját, az érzelmeket. Az erős jellemű ember nem képes átadni lelki világát, vagy csak nagyon nehezen, egy burkot épít maga köré, és azt hiszi, ha már nagyon elszaladt vele a ló, hogy jöhet pl. egy antidepresszáns, ami mindenre megoldás. De vajon meddig segít az? Addig, amíg szedi, ugyanis, ha nem változtat önmagán, akkor marad minden a régi. Ez pedig csak elgondolkodás kérdése. Ha tudom a választ, hogy miért nem jó, akkor már csak változtatni kell, de pl. nem gyógyszer segítségével.
  Azok, akik túlérzékenyeknek érzik magukat, valóban ők a legjobb gyógyítók, lelki gyógyítók. Az átlag ember nem gondol bele abba, hogy mivel az ember alig használja az agyának kb. 10%-át, hogy mit rejt a fennmaradó 90%, hogy mire is képes az agy. Mi az, ami ennyire érzékennyé tesz a külvilág felé, mi az, amiért ennyire át tudja érezni mások problémáját, fájdalmát és örömét. Na ez az! Ezt valóban jó lenne tudni, de számunkra marad az, hogy tudjuk magunkról, hogy jó segíteni másokon és ez valahol az agyunk további pár %-ában rejlik. Egy példa arra, hogy, hogyan is „védekezik” a külvilág ellen egy erős jellemű, ridegséget mutató ember és egy, szinte mindenki fájdalmát átérző ember. Azok az emberek, akik kevesebb empátiát mutatnak társaik felé nem is tudják igazán saját helyzetüket megérteni. Például jó szakemberek a munkájuk terén, éppen ezért még jobban hajtják magukat, és csak azt érzik, hogy a stresszesek, de odáig általában már csak a legvégső soron jutnak el, hogy beszéljenek problémájukról, holott ez ugyanolyan beszélgetés egy jó beszélgető partnerrel, mint egy munkahelyi meeting, csak más közegben, és más témáról, más emberrel. A lényeg, hogy viszont tudni kell megnyílni és kell valaki, aki meghallgatja őket és elmondja véleményét, hogy ő, hogyan is látja, persze csak, ha szükséges. Már maga az, hogy egy ilyen ember megnyílik és beszél problémáiról, valamint, hogy te meghallgatod már ez önmagában „gyógyítást” jelent. És itt jön be a képbe az empatikus ember, aki azzal, hogy meghallgatod, át is éled a problémáját, ezzel megérted őt, ami egy kis segítségnyújtás a részedről. Nem szabad viszont át is venni, mivel mindenkinek magának kell megtanulnia, hogy hogyan is kezelje a saját kis „lelki helyzetét”. Azaz, mindkét ember típusnak meg kell találnia azt a dolgot, amivel ő maga egyensúlyban tudja tartani a lelki és a fizikai egyensúlyát. Hogy mi lehet ez? Például találkoztam olyan emberrel, aki nem szeretett a problémáiról beszélni, depressziós volt, de mégis eljutottunk odáig, hogy megnyílt egy szinten és kiderült, hogy igenis van olyan dolog, amit nagyon szeretne, csak éppen még nem valósított meg. Nos, miután megtette, sokkal jobban érezte magát. Megtalálta azt a dolgot, amivel a lelki és a fizikai egyensúlyát karban tudja tartani. A másik tipikus eset önmagam. Szinte nincs olyan ember, akivel ne tudnék szót érteni, csupán csak meg kell nekik mutatni, hogy beszélni önmagukról nem rossz dolog, hisz segíteni csak így tudnak önmagukon. Számtalan ismerősöm és barátom van, akik véleménye alapján már csak az jól esik neki, hogy beszélgethet a problémáiról. Érdekes, de ilyenkor éppen nem én vagyok az a személy, aki tanácsot ad nekik, hanem önmaguk jönnek rá, hogy mit is kellene változtatni, és meg is érkeztünk mondanivalóm végéhez. Összegezve, mindkét típusú embernek ugyanaz a problémája, nem tudja kezelni a lelkében dúló érzelmeket, noha nagyon is érzi, hogy mi a probléma, de megáll a probléma kapujában és nem próbál meg ellene tenni. A lényeg, hogy ha tudjuk mi a gond, akkor tegyünk ellen. Ha még nem, akkor legalább beszéljünk róla barátunknak, lelki társunknak, hogy elő tudja hozni belőlünk a probléma gyökerét. A túlérzékeny típusú ember se feledkezzen meg arról, hogy az ő problémája mások problémája így azt nem az ő felelőssége megoldani, de erről ő is beszélhet másoknak. A túlérzékenység nem rossz, csak nem szabad mindent a lelkünkre venni, szelektáljunk!!!

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2009. augusztus 30. vasárnap, 19:26 Beküldte cornelia2

  Sziasztok! Én nem rég jöttem rá hogy túlérzékeny vagyok, mondjuk valahol gondoltam hogy ez a problémám. Tanácsot szeretnék kérni, mert úgy érzem orvoshoz kéne fordulnom, mert elég sokat sírok és mindent a lelkemre veszek. Bánt ha nem tudok valakin segíteni. Viszont elég nagy szám van és szeretek a középpontba lenni. A legnagyobb problémám mégis az, hogy nem tudom a dolgokat elengedni vagy egy adott szakaszt lezárni. Nem bírom elengedni pl a cicámat aki egy éve halt meg vagy az egyik barátnőmet aki már 4 éve. Mit tegyek? Kérlek írjatok valamit!!

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2008. február 21. csütörtök, 21:51 Beküldte klarix

  Való igaz, hogy minden ember lehet "túlérzékeny" - de ha valaki túl sok jóindulatot mutat mások bajai iránt - az eredmény nagyon lehangoló: kihasználják a végletekig - így a normális empátiával megáldott ember - idővel - burkot épít maga körül - kerülve ezzel, hogy mások bajain segítsen bármikor, bármennyire szeretne. Saját tapasztlatom, hogy egyszerűen "hülyének" nézik a túl segítőkész embert. A meghallgatás még elmegy, de a segítséget már csak módjával érdemes megtenni, mégha hirtelen úgy tűnik ezzel minden rendbe jönne a másik ember kis világában. Itt jobb lenne ha a segítséget váró ember magába szállna (kicsit) és tudná azt: "segíts magadon és az Isten is megsegít"!!
  Ez nem vonatkozik gyász esetére.

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2008. február 12. kedd, 09:36 Beküldte szerkeszto

  Kedves Hozzászólók!
  
  Igyekszünk szakembert találni, aki a tanácsait cikkben foglalná össze a Natúrsziget látogatói számára. Ígérem, hogy a témára visszatérünk, addig a türelmüket kérjük.
  
  Kürti Gábor főszerkesztő
  www.natursziget.com

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2008. február 9. szombat, 22:17 Beküldte austin

  nekem 10-bol 7 valasz volt igen,s sajna elkell fogadnom elonyet s hatranyat. Engem kifejezetten taszitanak az empatia nelkuli emberek, szamomra hidegek erzeketlenek, bar ok sokkal inkabb atlendulnek nehezsegeken mint mi. Ezzel megkell tanulnunk egyutt elni. Ez egy termeszet, s nem betegseg, mint a hozzaszoloknal olvasom.

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2008. február 7. csütörtök, 16:54 Beküldte Ujváryné Éva

  Nekem is a tesztem 10-ből 10! De én ettől nagyon szenvedek, mert mindenki más fájdalmát,problémáját....stb.átérzem, átveszem.Sőt az emberek idegességét is megérzem, és sajnos az is "rámjön" szinte égek,remegek tőlük. Ilyenkor sajnos az enyém is egyenes arányban nő. Pedig nem akarom. Az én saját,családi, stb. igen komoly gondjaimat képtelen vagyok megoldani, pedig majd "belegebedek". Ki tudja megmondani,hogy ezt hogy tudnám kezelni,ill. magam és mások javára fordítani???? (jogázom,meditálok,agykontrollozok,imádkozom minden nap). Köszönöm, ha valaki jó tanácsot tudna adni!!!!!! (főleg az ezoterikában - annak minden ága érdekel - hiszek)

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
• Hsz. link 2008. február 7. csütörtök, 10:50 Beküldte Manka14

  Csatlakoznék az előttem szólóhoz! Van valakinek ötlete, hogyan tudnánk magunkon segíteni? A tesztem 10-ből 10. A cikk elolvasása döbbentett rá, hogy a saját problémáim miből erednek.

  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.