Az agresszió jelentős szerepet tölt be a társadalmi javak és a természeti erőforrások megszerzésében és elosztásában. Növeli vagy csökkenti a csoport tagjainak rátermettségét életlehetőségét, létfeltételét.

Az erőforrások elosztásának módszere

A vázolt megfontolásból az is következik, hogy az agresszió a rendelkezésre álló erőforrások (talán optimálisnak is nevezhető) elosztásának az egyik módszere. Az állatvilágban az agresszió a faj megmaradásának fontos eszköze, mert nélküle az állatfaj aligha tudna fennmaradni, miután a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségét – az elméletileg korlátlan szaporodási kapacitással rendelkező faj – nem lenne képes biztosítani. Az állatvilágban azok az egyedek jutnak jelentősebb nagyságú erőforráshoz, amelyek rátermettebbek, életképesebbek, erősebbek, ezeknek nagyobb az úgynevezett genetikai fitnesze.

Genetikai rátermettségen vagy fitneszen a biológiában az értik, hogy az egyed hány szaporodóképes utóddal járul hozzá a következő generáció létrehozásához. Egy faj fejlődése, fennmaradása, evolúciója szempontjából fontos, hogy a legrátermettebb egyedei maximális számú utódokat hozhassanak létre, akár a kevésbé életképesnek bizonyuló tagjainak rovására (természetes szelekció).

Az emberi társadalomban ezek a folyamatok jelentős mértékben módosultak. Az ember tudattal rendelkező társadalmi lény, hajlandó javait társaival megosztani, empátiával rendelkezik, és a születésszabályozást az emberi társadalomban nem az erőforrások, hanem kényelmi, életvitellel kapcsolatos, a társadalomban elfoglalt helyzettel, életfelfogással, életstí-lussal stb. összefüggő, bonyolult tudati, vallási, etikai tényezők, tradíciók, érzelmi hatások befolyásolják. Térjünk azonban vissza az agresszióra. Az agresszió biológiai formája a magatartást szabályozó, fontos mechanizmus, amely minden magasabb rendű állatban kimutatható. (Csányi, 1986) Az emberben azonban megjelent egy új társadalmi viszonyok között másként működő, eszközeiben és formájában gazdagabb, kifinomultabb, szabályozottabb, agressziós forma, a kulturális agresszió. Ennek egyik jellegzetessége, hogy az ember tanulással, neveléssel, szülői felügyelettel, jogi eszközökkel, akár gyógyító módszerek segítségével befolyásolni, korlátozni, ha szükséges, elnyomni is képes ezt az öröklött faji tulajdonságát, amit agressziónak nevezünk.

Kié lesz a terület?

Az állatviselkedés-tudományban használatos osztályozás szerint az agressziónak a következő formáit különböztetik meg:

Területhasználattal kapcsolatos agresszióról akkor beszélnek, ha az állatok vagy állatcsoportok közötti versengés tárgya egy meghatározott terület megszerzése vagy megtartása. Az ember territoriális lény. Ez azt jelenti, hogy az életéhez, munkájához, mindennapi tevékenységéhez bizonyos területet igényel. Ha ezt az elfoglalt, kisajátított területet mások próbálják birtokolni, úgy erre meghatározott agresszióval válaszol. A társadalomban létrejött tulajdonviszonyok között a területi tulajdonlást jogszabályokban foglalt előírásokkal védik.

Az ember fizikai területfoglalási igénye pontosan nem ismert, a kritikus térköze (az a legkisebb távolság, amelyen kívül a társak közelségét még eltűri) életkorától, nemzetiségétől, sőt a társadalmi helyzetétől függően változik. Szólásmondásokban szokás a „három lépés távolságról” beszélni. A testi közelség elviselése népcsoportonként is változó. A mediterránumban élő népeknél nem számít bizalmaskodásnak a testi érintkezés. Mindenesetre az európai kultúrkörben az ember közvetlen közelébe, az intim szférájába történő behatolás legtöbb esetben udvariatlanságnak számít.

A testi kontaktus felvételének megvannak a társadalmi szabályai. Közeli rokonok között, szülő-gyermek kapcsolat esetén az összetartozás jele a rendszeres testi közelség. A territoriális viselkedés szélsőséges megnyilvánulásai a szomszédok „tyúkperei”, vagy a gyakran szomszédos országok között kibontakozó, esetenként háborúba torkolló határvillongások, határviták. A territoriális viselkedés feladása orvos-beteg kapcsolatban vagy szerelmi, szexuális kontaktus alkalmával mindenki számára kézenfekvő.

A birtoklással összefüggő agresszió már egészen fiatal korban megfigyelhető. Gyermekek élénken reagálnak arra, ha valamilyen tárgyat vagy eszközt el akarnak tőlük venni vagy meg akarnak szerezni.

A szociális rangsorral kapcsolatos agresszió

A szociális közösségben élő állatokhoz hasonlóan az emberi csoportok is hierarchikusan szerveződnek. A csoportok kialakulása és hierarchizálódása konfliktusokon keresztül valósul meg. Ha a csoportszerkezet már kialakult, az összeütközések száma és gyakorisága csökken.

Az emberi csoportok pusztán biológiai alapon történő szerveződés révén 100-150 főnél nagyobb méretűre, népesebbre nem nőhetnének. Az ember szabálykövető képessége, törvénytisztelete, az úgynevezett vegyes rangsor teszi lehetővé, hogy sokezres, többmilliós társadalmi hierarchiák létrejöhessenek, ahol mindenki pontosan tudja a saját helyét, tisztában van a lehetőségeivel, a jogaival és a kötelezettségeivel. A társadalom hierarchizálódása, kasztosodása, bizonyos közösségekben szigorú és egy életre szóló besorolást kényszerít a tagjaira, amiből nincs kitörési lehetőség (hindu állam).

Más rendszerek lehetővé tesznek bizonyos társadalmi mobilitást. A közösségben elfoglalt pozíció az emberi társadalomban a születéssel összefüggő helyzettel, a vagyoni állapottal, az egyén teljesítőképessségével, kapcsolati rendszerével, esetenként a vakszerencsével hozható összefüggésbe. A politikai, társadalmi rendszerek közül eddig, minden kétséget kizáróan (számos hibájával együtt) a szocialista berendezkedés hozta a legnagyobb társadalmi mobilitást.

Szexuális, frusztrációs és felderítő agresszió

A szexuális agresszió a humán közösségekben sem ritka jelenség. Az állatvilágban az elsősorban a hímek között megnyilvánuló szexuális agresszió célja minél nagyobb számú nőstény megszerzése, a maximális létszámú utód létrehozása céljából (genetikai fitnesz). Az emberi társadalomban a szexuális agresszió nem ritka jelenség. Ebben az esetben azonban, miután a szexuális tevékenység nemcsak utódok nemzésére, hanem örömszerzésre is irányul, a szexuális agresszió módszerei is változtak, bonyolultabbak, árnyaltabbak, rafináltabbak lettek, és jelentős szerepet játszanak benne testi adottságok mellett érzelmi, sőt anyagi tényezők is.

A frusztrációs agresszió csak az emberre és elsősorban a modern társadalmakra jellemző. Az agressziónak ez a fajtája már csecsemőkorban jelentkezik: amikor a gyermeket megakadályozzák valamilyen célja elérésében, azonnal erőteljesen tiltakozik ellene. Ez a tulajdonság a későbbiek során is megmarad, noha a neveltetése, tapasztalatai révén megtanulja, hogy ezt a viselkedését bizonyos helyzetekben szabályozza, korlátozza. Ennek ellenére ez az agresszió a leggyakoribb a felnőttkorban is.

A felderítő vagy explorációs agresszió akkor jelentkezik, ha valakinek új környezetbe vagy csoportba kell beilleszkednie. Az ilyen helyzetbe került ember próbálgatja a cselekvési lehetőségeit (próba – szerencse tanulás; angolul: trial and error). A tapasztalatszerzésnek ilyen formája alapján kipróbálja, hogy kivel mit lehet csinálni, meddig lehet ellenállás, büntetés nélkül elmenni. Ha a próbálkozásai válasz nélkül maradnak, akkor fokozza az explorációs aktivitását.

Szülői és nevelői agresszió

A szülői fegyelmező agresszió az utódok nevelésére irányul. Az egyébként az állatvilágban is ismert beavatkozás arra irányul, hogy különböző agresszív megnyilvánulásokkal próbálják utódaik viselkedését szabályozni, őket csendben tartani, megállítani, gyorsabb mozgásra bírni, de szükség lehet az eldurvult játék leállítására is. Az emberi közösségben a gyermekneveléssel kapcsolatos kötelezettség megoszlik a szülők és az erre szakosodott, hivatásszerűen oktatással-neveléssel foglalkozó intézmények között.

A gyermek képességeinek, viselkedésmintáinak, intelligenciájának, etikai, morális normáinak, szakmai felkészültségének, személyiségi jegyeinek a formálásában az egész társadalom részt vesz. Jelentős hatást gyakorolnak rájuk a különböző társadalmi szervezetek, közösségek, az utca, a vallási szervezetek, a kommunikációs eszközök műsorai, az irodalom, a művészet, a genetikai tényezők stb., vagyis meglehetősen összetett, komplex hatások alakítják, formálják egyéniségét.

Ehhez a kategóriához közel áll a nevelői agresszió. Rendkívül bonyolult, csak az emberre jellemző agressziós forma. Akkor alakul ki, ha valakit bonyolultabb viselkedésformára kell megtanítani. Ilyen helyzet az iskolában, a honvédségnél vagy a munkahelyen jöhet létre. A tanítás, a nevelés akkor sikeres, ha az oktató személye dominál a tanulók fölött.

Csoportkohéziós és autoagresszió

A csoportkohézós agresszió célja a csoportok összetartozásának a fenntartása, a csoport normáinak elfogadtatása. A munkahelyi, osztály, politikai, vallási csoportok a renitens tagjaikat csoportagresszióval zárják ki maguk közül. Az agresszió hátterében az embernek a csoporthoz való ragaszkodása és a csoporton kívüliekkel való szembenállása áll.

Tulajdonképpen ebbe a körbe tartozik a kívülállókkal szembeni agresszió, amikor a csoporton kívül állókat üldözik, csúfolják. A deviánsokkal, a hibás testi felépítéssel, általában a mássággal való szembenállás sorolható ide.

Az autoagresszió a saját testre irányuló agresszió; a mazochizmus, az önsanyargatás, a köröm- és az ajakrágás, valamint az öncsonkítás sorolható ide.

Ősi születésszabályozás szoptatással

Az állatvilágban megfigyelhető a szülői, pontosabban az anyai elválasztási agresszió, amikor a túl hosszú ideig a fészekben maradó vagy sokáig szopó utódtól igyekeznek megszabadulni, annak érdekében, hogy a következő generáció megszületését és felnevelését elősegíthessék.

Ennek az ellenkezőjét egy afrikai népcsoportnál írták le a múlt században, amikor is a következő terhesség gyors bekövetkezése ellen a szoptatási idő megnyújtásával védekeztek. Ez tulajdonképpen a születésszabályozás ősi, legegyszerűbb módszere. A jelenséget az úgynevezett szoptatási ciklus gátlás, az anösztria okozza. Ennek az élettani magyarázata abban áll, hogy a szoptatás idején az agyalapi mirigyben termelődő, a tejtermelést stimuláló hormon, a prolaktin ellenlábasa, antagonistája az ivari ciklus újraindítását kiváltó, follikulus érést stimuláló FSH hormonnak. Vagyis amíg a tejtermelés, a laktáció tart, (egyes fajok nőstényeiben) nem kezdődik el a nemi ciklus.

A szóban forgó afrikai népcsoport tagjai tudták ezt – anélkül, hogy a hormonokról halvány sejtésük lett volna. Ezért is megdöbbentő volt (különösen a civilizáltabb populáció hölgy tagjai számára) az egész világot bejárt magazin-címlapfotó, amely az emlőjén egy szopós malacot tápláló nőt ábrázolt. A múlt században a gazdagabb családok asszonyai a keblük formájának megőrzése és kényelmi okok miatt szívesen alkalmaztak bő tejtermelésű dajkákat gyermekeik felnevelésére.

A csoportos agresszió a legfejlettebb állatcsoportokban jött létre, és az embernél is megmaradt. Legtragikusabb formája ennek a háború, hiszen az emberi faj a legagresszívebb élőlény, aki magas fokra emelte a népirtást, külön iparágat hozott létre ennek érdekében, amely legtöbbször a legtehetségesebb elméket leköti, és amiért talán érdemes lesz erre a jelenségre visszatérni egy másik alkalommal.

Gere Tibor, Gere Zsolt

Prof. Dr. Gere Tibor a Magyar Tudományos Akadémia doktora,
természetgyógyász, reflexológus, addiktológus,
fül- és elektroakupunktőr, bioenergetikus
Tel.: (20) 345-1603

(Forrás: Viselkedéstudomány-Etológia-Behaviour)