A görög mitológiából ismert a félelmében saját gyermekeit felfaló Szaturnusz története. Mindaz, amit létrehoztunk, kimondtunk, megcselekedtünk, mind-mind olyan gyermek, aki később ellenünk fordulhat – ettől fél, szorong a Szaturnusz. A „lenyelt gyermekek” csupán megérnek arra, hogy megvalósulhassanak. B. A. Mertz német asztrológus szerint a Szaturnusz felelősségteljes apai pozíciót foglal el. Ehhez rendkívüli koncentrációra, nyugalomra, türelemre és óvatosságra van szüksége. Gyermekeit azok éretlensége, fejletlensége, tapasztalatlansága miatt kell felfalnia. Le kell nyelnie őket, ha el akarja kerülni a biztos bukást. Mertz szerint ezért a Szaturnusz a következőt tanácsolja: „összpontosíts, szabadulj meg a gyerekes kívánságoktól, fojts magadba minden kiforratlan dolgot pozíciód megerősítése érdekében.”

A tradicionális asztrológia kialakulásának idejében a legtávolabbi és leglassúbb planéta a Szaturnusz volt, amelyet igyekeztek belső megfelelésbe hozni a leggyorsabb Holddal. És ezzel a Nap a Szaturnusz képében egy ellen-Napot kapott. Így lett a Szaturnusz az ismeretlen, sötét birodalom küszöbének, a végtelennek tűnő sötétségbe, a félelem felé vezető út kísérője.

A férfielvű Szaturnusz jellemzői

Az asztrológia önismereti modelljében a Szaturnusz – a Jupiterhez hasonlóan – férfielvű archetípusként helyezkedik el. Ugyanakkor a Jupiter dinamikus felértékelő és támogató jellegével szemben a Szaturnusz a korlátozást, a törvényt, a szigorúságot, az elégedetlenséget jelképezi. Ebből a következő analógiák születnek: struktúra, szilárdság, elhatárolódás; tartás, stabilitás, kitartás, következetesség; határok és elhatárolódások; forma, sűrítés, koncentráció, kristályosodás, lelassulás, megmerevedés, a törvény, a rend; kontroll és korlátozás; hagyomány, kötelesség, bizalmatlanság, pesszimizmus, elégedetlenség, nélkülözés, aszkézis, komolyság, keserűség; alázat, realitás, keménység, hidegség, felelősség.

Az asztropszichológia megközelítése szerint a Szaturnusz a jóléti, komfortos érzelmi élet frusztrációja. A tudatos Énnel (Nap), az ösztönös reakciókkal (Hold), a Nyilvános Énnel (aszcendens) való kapcsolata adja a jellemrajz gerincét. Egy olyan kollektív archetípusról van szó, amely szorongást, illúzióvesztést, elégedetlenséget okozhat. A Szaturnusz megmutatja az egyén feszültségeit, ugyanakkor lehetőséget teremt egy magasabb szintű tudatosság elérésére. Az élethez tartozó harcokra hívja fel a figyelmet.

A Szaturnusz archetípusához többek között a következő szerepek kapcsolhatók:

• az Árnyékkal szembesítő
• a kemény és szenvtelen mester
• a szürke eminenciás, a patriarchális korlátok/keretek érvényesítője
• a törvényt képviselő szigorú apa vagy férfitárs

A megszokott gyakorlatot követve emeljünk ki néhány meghatározó jelentéstartalmat a szaturnuszi arzenálból.

A kereteket/korlátokat adó

A Szaturnusz által vagyunk képesek felismerni és elfogadni a korlátainkat. Elvárja, hogy tudjuk, meddig terjednek a határaink. Kikényszeríti, hogy ne értékeljük túl magunkat. Elvárja továbbá, hogy megismerjük személyiségünk gyengeségeit.

Pressing Lajos a következőket írja a Szaturnuszról: „A Szaturnusz kifejezi a struktúrából adódó külső és belső törvényszerűségeket, a törvény alá vetett embert. A sors jelentkezhet tehertételként vagy kötelességként is, amelyek felvállalása kötelességtudó, nagy felelősségtudattal rendelkező jellemet hoz létre. Az Árnyék összefügg a Szaturnusszal kapcsolatban már említett karma-fogalommal is. A karma által hozott sorsesemények gyökere, oka ugyanis önmagunkban van, ennek forrásait azonban nem ismerjük fel magunkban, hanem külső eseményeknek tulajdonítjuk. A karma fogalma a karakterben elrejtett nem tudatos sorsmeghatározó vonásokat takarja, amelyek magukhoz vonzzák, s az ego céljaitól eltérően alakíthatják a körülményeket. Szenvedést vagy destrukciót ez olyankor okoz, ha a tudatos életkoncepció közvetlenül összeütközésbe kerül azzal, amit a lélek harmóniája megkívánna.” (Pressing Lajos: A Szaturnusz archetípusa)

Az ember optimális esetben tisztában van meghatározottságával, természeti és társadalmi korlátaival. A szaturnuszi korlátozást akkor szenvedem el, ha elidegenedek magamtól, a társamtól, illetve ha elidegenedik tőlem a környező világom szerepeivel, intézményeivel, törvényeivel.

A szaturnuszi korlátok révén szorongásaink összetevőire is ráismerhetünk magunkban. Személyes formában, az egyénre speciálisan jellemző pszichodinamikai konfliktusokban való jelenléte adja meg ez ügyben a továbbgondolás irányát.

Az Árnyékkal szembesítő

„Akkor félek igazán, ha a sötétben találkozom árnyék-önmagammal, s nem ismerve meg őt, megijedek tőle.” (ismeretlen szerző)

Személyiségfejlődésünkben nagy kérdés, hogy készen állunk-e szembesülni az árnyékunkkal, mint egy résszel önmagunkból, és nem másokat okolni projekciók útján a kudarcokért. Képesek vagyunk-e vállalni a felelősséget önmagunkért? A szaturnuszi önkontroll időnként passzivitásban nyilvánul meg, ám a nem cselekvés téves viszonyulás. Valamit „nem tenni” is felelősséggel jár.

Legjellemzőbb lélektani hatása erős, néha túlértékelt tekintélytiszteletben érzékelhető. A Szaturnusz a család, a különböző nevelési intézmények megoldásain keresztül tabukat építhet, frusztrációkat generálhat, szorongásokat alakíthat ki, és elültetheti bennünk a bűntudat érzését, azaz a lelkiismeret meghatározó alakító tényezőjévé válhat.

Fel nem ismert tulajdonságok

A legjobb, ha a szemléletes magyarázat érdekében újfent Pressing Lajos már idézett tanulmányához fordulunk: „Az árnyékkal való szembekerülés krízisére, halál-élményére utal az alkímiai nigredo (elfeketedés = Szaturnusz). A Szaturnusz okkult irodalomban elterjedt megjelölése, a ”Küszöb Őre„ pedig arra utal, hogy az Árnyék elriasztó démonként zárja le az utat a kollektív múlt felébresztésének, az öntudat tudattalan régiókba való felemelkedésének lehetősége elől. Fegyvere ebben a szorongás, a halálfélelem in concreto, mindaddig, amíg a lélek nem elég érett arra, hogy saját árnyékával szembenézzen, s a szörnyetegben felismerje – önmagát. A házőrző, kétarcú Janus istenről mintázott küszöb őrének e funkciója is kétarcú: akadályozza ugyan az ént, de egyúttal védi is, hiszen aki az árnyékot nem képes integrálni, az az archetípusok energiájától megsemmisülne, amint ez meg is történik a pszichózis eseteiben. Geene az Árnyékot állványzathoz hasonlítja: ha előbb elmozdítják, mint ahogy az épület integrációja megfelelő fokot érne el, az épület összeomlik.” (Pressing Lajos: A Szaturnusz archetípusa)

Az Árnyék – amivel leghatékonyabban a Szaturnusz szembesít minket –, sötét, rejtett, elfojtott természetünket képviseli. Karakterünknek ezt az oldalát azért utasítjuk el vagy tagadjuk meg, mert konfliktusban áll tudatos hajlamainkkal, illetve az énnel kapcsolatos nézeteinkkel. Árnyékunkat gyakran másokra vetítjük, és bennük látjuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket nem ismerünk fel magunkban. Emiatt bármikor, ha irracionálisan erős késztetést érzünk, hogy bíráljunk vagy vádoljunk másokat, fontolóra kell vennünk: az a bizonyos hiba valójában nem bennünk van-e.

A „hatékony” Árnyék

Fontos tudnunk, hogy az Árnyék nem mindig a negatív, alacsonyabb rendű vagy rossz én-tulajdonságokat fejezi ki. Bár általában az erőszak, gyűlölet, lustaság, előítélet, gyávaság, rendetlenség témáival találkozunk, pozitív tulajdonságok is lehetnek elfojtva. Sokan például nem ismerik fel saját képességüket a boldogságra, vitalitásra, kreativitásra, empátiára, jótékonyságra vagy intelligenciára. Szerintük mindig mások rendelkeznek ezekkel a képességekkel.

Süle Ferenc szerint például a családban igen nagy jelentőséggel bír a szülők, illetve a nevelők árnyéka. Az árnyék ugyanis hatékony, annak ellenére, hogy saját árnyékunkat nem nagyon látjuk. Másokra viszont, elsősorban a gyerekeinkre, intenzív hatással van. A gyerek a szülő tudattalanjára reagál elsősorban. Tehát az az anya, aki megoldatlan házassági konfliktusa miatt úgy érzi, hogy ha nem lenne gyereke, akkor elválna, elfojtja gyereke ellen keletkező agresszióját. Viszont gyerekében éppen ennek alapján épül ki, kel életre a boszorkány archetípusa, akit azután esetleg ő vetít ki majd valaki másra.

Felnőtté válás, időszerűség

Az Árnyék poláris feszültséget, energiát generál. Akinek nincs vagy gyenge az árnyéka, annak a karaktere is gyenge, bizonytalan. A túl nagy feszültség viszont gátolja az Egót. Az Ego teherbíró képessége és integrációs képessége a meghatározó abban, hogy mekkora feszültséget vagyunk képesek felvállalni a Szaturnusz által kiélesített polaritásból.

A jungi lélektan logikája alapján az Árnyék elzárja a lélek mélye felé vezető utat. A személyiség mély, kreatív erőforrásai felé csak az árnyékprobléma feldolgozása, megoldása után haladhatunk. Az asztrológia talán éppen ezért a Szaturnuszról, mint a határ, az időszerűség, a felnőtté válás archetípusáról beszél, és nagy jelentőséget tulajdonít a visszatéréseinek.

Tick Ervin
asztrológus
Stellium Asztropszichológia
Tel.: (30) 534-9183
http://web.axelero.hu/stellium/index.htm

(Felhasznált szerzők: Marie-Louise von Franz, C. G. Jung, Kerényi Károly, B. A. Mertz, Pressing Lajos, dr. Süle Ferenc.)

A sorozat következő részében tovább lépünk a kollektív archetípusok világában, ahol is újra fordul a kocka, és megismerkedünk egy ugyancsak férfielvű kollektív archetípussal, az Uránusszal, ami bizonyos értelemben a Szaturnusz ellenpontja is.