A görög Panteonban férfi istenként szerepel, ám ez alapvetően a görög/római kultúra patriarchális jellegének következménye. Ha alaposabban megvizsgáljuk a Neptunusz (Poszeidón) jellemzőit, akkor szembetűnők alakjának, illetve archetípusának fokozottan emocionális, azaz női elvű tulajdonságai. Az óceán és a lovak isteneként a tudattalan mélyrétegeit testesíti meg. Az óceán a maga mélységével és titokzatosságával ősidők óta a tudattalanunk lehetőségeit, illetve veszélyeit jelképezi. A mítosz szerint Atlantisz istene is ő volt (létrehozta, majd elpusztította azt). Neptunusz/Poszeidón érzelmi hullámzásai szembemennek a racionalitással, a tudatos én kontrolljával. Ezenkívül Neptunusz/Poszeidón a sűrű sötét erdő istene is, ami – hasonlóképpen az óceán mélyéhez – a kollektív tudattalan jelképe.

Hamvas Béla így ír erről: „... aki, ahogy a tengeren, az erdőben is, fölemeli a mohos köveket, a harasztot megbolygatja, a gyep alatt turkál és korhadt törzsek alatt kutat, egészen természetesnek találja, hogy a tengerfenék és az erdő mélye rokon. Annak azt, hogy Poseidón egyaránt a tenger és az erdő istene, nem kell sokat magyarázni. Ez a rejtett lét, az elragadó felszín alatt tenyésző homályos nyüzsgés az ő birodalma.... És az ember tudja, hogy a léleknek is van sziklaalatti és harasztalatti része, amely a félelmetes férgektől éppen úgy nyüzsög. A tudattalan, ha önmagát ki akarja fejezni, mindig óceán vagy erdő képében jelentkezik. S ebben az óceánban, mely nem egyéb, mint erdő a víz alatt – és erdőben, amely nem egyéb, mint óceán a földön, ebben az emberi lélekben, amelynek tudatalatti része az óceán mélye, Poseidón uralkodik...”

A határok feloldása

A fentiek ismeretében talán érthető, hogy az asztrológia önismereti modelljében a határok feloldása, illetve a káosz kapcsolódik a Neptunusz planéta által képviselt kollektív archetípushoz. Hozzá kapcsolható a misztikum, a spiritualitás, az ozmózis (átszivárgás), az inspiráció, az álomlét, a határtalanság, a fantázia, a mese, a megfoghatatlanság, a vágyakozás, az ösztönösség, az illúzió, a félrevezethetőség, a befolyásolhatóság is.

Fritz Riemann szerint a Neptunusz a lélek területét szimbolizálja, ahonnan sejtések, inspirációk és víziószerű sugallatok, jelentőségteljes álmok, és csupán az értelmünkkel már fel nem fogható bizonyosságok szintúgy érkeznek, mint ahogyan hallucinációszerű fantáziaképek, önámítások, kényszerképzetek és a valóságtól távol álló vágyálmok. Míg az Uránusz archetípusa intuitív felismeréseivel egy csapásra lerombolta a tudatos én határait (ez esetben a formális logika értelmében), addig a Neptunusz feloldja azokat az én és a külvilág, a tudat és a tudattalan kölcsönös egymásba hatolásának folyamatában. Nyilván csak stabil tudatos én (identitás) kifejlesztésével védekezhetünk a kiszolgáltatottá tevő neptunuszi befolyások ellen.

Miközben a struktúra feloldásán dolgozik, akkor egyben a sorozatunkban már tárgyalt szaturnuszi szempontokban is ellenérdekelt. A felépítettet lebontja, az alapokat aláássa, a kényszert fellazítja, a kötelességeket kikerüli. Lehet, hogy mindezt előre tudta Szaturnusz, amikor lenyelte a fiát, Neptunuszt (Poszeidónt)? Tengeristenként a kiismerhetetlen, távoli vizek ura volt. S bár a bevezetőben tárgyalt okok miatt férfialakként ábrázolják, lélektani értelemben mégis a női princípium (eleme a víz) a domináns jellemzője. Közel áll a (következő részben sorra kerülő) plútói archetípushoz, amit talán az is megerősít, hogy az alvilágba általában vízi út vezet.

Feminin kollektív archetípus

A Neptunusz – a Plútóval együtt – a lélek feminin jellegű kollektív archetípusa, és mint ilyen, része az animának. Így tehát összeállni látszik az anima komplex volta: személyes összetevői a Vénusz és a Hold, kollektív összetevői a Neptunusz és Plútó.

Összefoglalva az eddigieket, a Neptunusz archetípusához a következő kulcsszavak, szerepek kapcsolhatók:

• a tudatos én határainak feloldása, a mélybe merülő
• érzelmesség, érzékenység
• fantáziavilág, illúziók
• inspiráció
• a kollektív tudattalan női elvű archetípusaként anima-összetevő

A mélybe merülő

A Neptunusz szabad bejárása az óceán mély rétegeibe a kollektív tudattalanba tett utazásokra utal, azaz az érzelmek, az ösztönösség felvállalását ösztönzi bennünk – nőkben és férfiakban egyaránt. Ugyanakkor látnunk kell, hogy amivel ezen mélységekben kapcsolatba kerül, azokat elsősorban érzi és nem érti. Inkább „csak” sejtésekről, ráérzésekről lehet szó.

A néven nevezés már a tudatos én produkciója, ami bizony ez esetben nagy mutatvány. A görögöknél (pl. a delphoi jósdában) a jósnő (Püthia) egy gödörből vagy lyukból (?) kiáradó gázok/gőzök fölé hajolva transzállapotba esett és közölt valamit, amit talán maga sem értett, nem is beszélve a jóslatot kérőkről. A jóslatot egy pap (jupiteri karakter) fordította le a tudatos én nyelvére. Hasonlóképpen működtek a tibeti buddhizmus jósló médiumai.

Azok a személyek, akiknek pszichéjében a Neptunusz archetípusa meghatározó szerepbe kerül, ösztönösen vonzódnak a tudattalan mélységei felé. Van, aki pótcselekvések útján (például az alkohol mámorában) jut el ide, és vannak, akik tudatosan, a konstruktivitás vágyával ereszkednek le a mélybe (alkotók, zenészek, terapeuták). A lélek misztikuma keresésének egyik legszebb példáját Luc Besson A nagy kékség című filmjében találhatjuk meg.

Az inspiráció

Érdemes megkülönbözetni a neptunuszi inspiráció fogalmát az uránuszi intuíció (lásd Uránusz archetípusa) fogalmától. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az inspiráció alkotó sugallatot, illetve ihletet jelent, vagyis lényegében különbözik az intellektuális szinthez közelebb álló intuíciótól. Míg az intuíció a már felhalmozott tudatos információk alapján jut valamilyen minőségileg új felismeréshez vagy ötlethez (Heuréka-effektus) – tehát tipikusan férfi elvű aktus, addig az inspiráció ráérzésekből, ösztönösségből, ihletettségből áll össze – azaz jellemzően női elvű. Albert Einstein relativitás elmélete tipikusan az intuíció eredménye; felhalmozott tudás nélkül csak üres blöff lenne. Ezzel szemben Wolfgang Amadeus Mozart zenéje ösztönös, ihletett alkotásként az inspiráció zseniális megnyilvánulása.

(Felhasznált szerzők: Fritz Riemann, Hamvas Béla, C. G. Jung, Kerényi Károly, dr. Süle Ferenc)

A sorozat következő részében tovább haladunk a kollektív archetípusok világában, és megismerkedünk a másik női elvű kollektív archetípussal, a Plútóval.

Tick Ervin
Asztrológus
Stellium Asztropszichológia
Tel.: + 36 (30) 66-220-33
http://www.stelliumpress.hu