Nem kell megijedni, viccnek szántam a kétértelmű vízió kifejezést. Mivel a vízió látást jelent deákul, de inkább pejoratív értelemben szoktuk használni, bátorkodnám védelem alá helyezni a két szótagot egy cikk erejéig. Amúgy is hasonlít az oly fontos vizualizáláshoz.

Az egészséges, szemüveg nélküli látás elengedhetetlen feltétele a pontos, éles, tökéletes emlékezés, felidézés, vizualizálás. Mindegyik szóalakkal gondunk van. A hétköznapokban inkább rosszat sejtetőt idéz fel bennünk, különlegest, egyedit, pedig itt a földön is van reális jelentése.

A kölkök zseniálisan vizionálnak, fantáziálnak, míg mi, felnőttek legyintünk vagy leintjük a gyerkőcök mesevilágát. Sokszor maga a szülő veszi el a természet eme zseniális adományát csupán azzal, hogy „ gondoskodik” a káros túlzások csökkentéséről és racionalizálni kezd. „Okosan” és „tudományosan” fejleszteni kezdi a gyereket, és jól „elszúrja” nemegyszer a látását.

Lessük el a gyermekek trükkjét

A gyermeki fantázia azért van – többek között –, hogy megtanuljunk vele látni, tehát nem kellene bekavarni! Lessük el inkább a trükköt, és kezdjünk vizionálni. Nagy szükség van rá, mert a miénk már rég kopik, amire a szemüveg fokozódó erőssége is figyelmeztet. Gyorsan megtanulhatunk újra szemüveg nélkül élni, és a legnagyobb szembetegségekkel is jól megküzdünk természetes úton.

Ha valaki eltakarja lehunyt szemét, azonnal a problémái ugranak be és nem a képi emlékek. A gyakorlat után kicsit jobban lát, örül, milyen jól át tudta gondolni délutáni, aranyvasárnapi, karácsonyi teendőit. Egy kis relax az elégedettség mosolyát is arcunkra csalhatja. De van egy kis gond… A problémáknak nincs képi alakjuk, ezért nem fejlődhet a látás.

Nos, akkor kezdjük el újra. Takarjuk el a szemet, és képi emlékeket vigyünk a gyakorlatba. Nézzük pl. az egyik látásteszten végzendő gyakorlatot. Vegyük észre a táblázat körül lévő tárgyakat, hiba volna lehagyni. Az egész képpel kell dolgozni. Tehát ingázik a szem, a fej az egész felületen, nem csak a látásteszten. Ha olvasó szemüveges az illető, a könyv sorain vagy közeli látásteszttel gyakorol, ott is vegye észre az asztalt, a hamutálat stb. Hunyjuk be a szemet, és idézzük fel az egészet. Fél, egy perc múlva nyissuk ki a szemet, de csak pár pillanatra. Szép éles a kép néhány másodpercig, majd elhomályosodik. Szerencsére megint csukva szemünk, újra vizualizáljuk a falat, rajta a teszttáblával, a könyvet az asztallal, a tv-t a mellette lévő bútorokkal stb. Folytatjuk az egészet újabb fél, egy percig. Van aki 5-10 percen át, sőt a komplikált esetek 30 percig vagy tovább. Ingázik a tekintet képzeletben, pásztázik vízszintesen, függőlegesen, össze-vissza. Sokan látni akarják a gondolati képet, de ez is hiba. Nem kell látni semmit, csupán rá kell gondolni. A látást nem lehet akarni, és a szem sem kell hozzá nagyon, ha hiszik, ha nem. (Mikor álmodunk, nincs nyitva a szem, nem vagyunk tudatunknál, mégis tisztán látunk).

Képi gondolatra, élményre ugorjon a képzeletünk

Aztán elkalandozik a gondolat, elveszítjük az egészet, önálló utakat keres az agy. Nem baj, így természetes, ez az agy dolga. Ekkor jövünk mi! Cselezzük ki a gondolat cikázását. El kell érni, hogy egy másik képi gondolatra, élményre ugorjon át a képzelet, ne problémára. Ha megint ugrani akar, megint segítsük a váltást, és egy harmadik, nyári képet adjunk alá. Ismét cseleztünk, ismét képeken sikerül vizionálni. Aztán átugrik a gondolat egy kis segítséggel a feldíszített karácsonyfára, amit gondolatban csodálgatunk. Majd átsegítjük a tudatot a piac felé vezető útra. Ingázunk a fákon, kocsikon, villamosokon. A piacra is átruccanunk képzeletben, és átnézzük a diós, mákos beigliket, a halas kofa áruját, a felfelé kúszó árakat jelző táblákon sasolunk.

Hirtelen bekattan, hogy a látásteszttel volna dolgunk. Semmi gond, visszatérünk oda. Újra a feladatnál vagyunk, és mégsem vesztettünk időt.

Nagyon gyorsan, egy-két hét alatt megtanuljuk, hogy kavargó problémáink helyett képi eseményeket kínáljunk fel tudatunknak. Később bármilyen élethelyzetben, az utcán, villamoson, bankban is eljátszunk a látott kép gondolatával a szó legszorosabb értelmében.

Az eredmény sokkoló lesz. Fejlődik az emlékezőképesség, a memória, és egyre hosszabb szakaszokban éles képet látunk szemüveg nélkül, mert jól használja az agy a szemünket. Hamarosan észrevesszük, hogy a képi gondolatok maguktól beugranak és ingáznak. Alig kell odafigyelni. Amikor a szellemi kép ugyanolyan tűéles lesz, mint nyitott szemmel, a látás visszatalál útjára, és belesimul a mindennapi életükbe. Ha nem hiszik, járjanak utána.
Itt a karácsonyi vízió vége, fuss el véle – gyakorolni!

Budapest, 2007. december

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!

A szerző rendszeresen tart látástréning tanfolyamokat gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Info: info@szemtorna.hu, tel.: (1) 216-1976.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről