Ma már a tengeri hal olajánál jobb ómega-3 forrás is létezik
A tenyésztett halak minősége hasonlít a nagyüzemi tartású szarvasmarhákéhoz
Ellentétben azzal, amit az ipar el akar hitetni velünk, a tenyésztett halak sem jelentenek egészségesebb megoldást. Sem nekünk, sem a halaknak, sem a környezetnek. Nemcsak a higanyszennyezettség problémájával találjuk magunkat ismét szembe, hanem a PCB és más mérgező ipari melléktermékek magasabb mértékével is. Ezeknek a mértéke akár 9 milliószor is nagyobb lehet a vízben található mennyiségnél.
Mindenki előtt ismeretes, hogy a haltenyésztők, minél nagyobb haszonra törekedve, hatalmas mennyiségű halat tenyésztenek kisebb, zárt területeken, a zsúfoltság pedig különféle betegségekhez és sérülésekhez vezet. Ezt megelőzendő, a halaknak antibiotikumokat és vegyi anyagokat adnak élősködők, például tengeri tetű, valamint egyéb bőr- és kopoltyúfertőzések ellen. Még tovább rontja a helyzetet, hogy ezek a halak gyógyszereket és hormonokat is kapnak, és időnként genetikailag módosítják őket, hogy felgyorsítsák a növekedésüket és megváltoztassák a szaporodási szokásaikat.
Sohase feledkezzünk meg a táplálkozási láncról! Valójában azt esszük meg, amit a táplálékunk megevett. Vegyük például a szabadon legeltetett marhát: húsa egészséges arányban tartalmazza az ómega-3 és ómega-6 zsírsavakat (kb. 3:1 arányban), miközben a nagyüzemi tartású marháé teljesen ellentétes arányú összetételt mutat, sokkal több, gyulladást okozó ómega-6 zsírsavat tartalmaz, mint gyulladásgátló ómega-3 zsírsavat (kb. 20:1 arányban!).
Krillolaj: a legjobb ómega-3-forrásunk
Mindaddig, amíg a saját szemünkkel nem győződünk meg a laboreredmények alapján arról, hogy az a hal, amelyet megenni szándékozunk, tiszta, dr. Mercola azt ajánlja nekünk, hogy ne fogyasszuk. Mindazonáltal a legbiztonságosabb és leginkább költséghatékony választás a magas minőségű krillolaj fogyasztása (krill: apró tengeri rákfajok gyűjtőneve – a ford.). Maga Mercola doktor is fogyasztott halolajat (bizonyos esetekben még ma is megteszi), ám eltekintve a halolaj higanyszennyezettségétől, valamint a túlhalászás problémájától, amely csaknem a kihalást jelenti bizonyos halfajok számára, a halolajnak további hátrányai is vannak.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a halolaj antioxidáns tartalma alacsony. S ha mi halolaj fogyasztásával fokozzuk az ómega-3 zsírsav bevitelét, ezzel egyidejűleg növeljük az antioxidáns védelem iránti szükségletünket. Ez azzal magyarázható, hogy a halolaj könnyen megromlik. Elegendő antioxidánsra van tehát szükségünk annak biztosítására, hogy a halolaj ne oxidálódjék és ne avasodjon meg a szervezetünkben (az oxidáció ugyanis az egészségünket veszélyeztető szabad gyökök képződéséhez vezet).
Emiatt Mercola doktor azt javasolja, hogy ómega-3 zsírsav-szükségletünket antarktiszi krillolajból fedezzük. Kedvezőbb a halolajnál, mivel foszfolipideket, antioxidánsokat tartalmaz (47-szer nagyobb mennyiségben, mint a halolaj!), és ómega-3 zsírsavakat olyan kötésben, amely megakadályozza az oxidálódásukat, és lehetővé teszi szervezetünkben a könnyebb felszívódást. A halolajjal tehát biztosítani tudjuk az esszenciális zsírokat (EPA és DHA) anélkül, hogy aggódnunk kellene az oxidáció miatt. Ezenkívül bennük a higanyszennyezettség mértéke is rendkívül alacsony, hiszen ezek az apró rákokban, kihalászásukig, a méreganyagok nem tudnak akkumulálódni. Dr. Mercola naponta fogyaszt krillolajat. Rendkívül nagyra értékeli ugyanis azt a tényt, hogy az ómega-3 foszfolipidekhez kapcsolódik, ami rendkívüli mértékben elősegíti felszívódásukat, különösen az agyszövetekbe.
Miért nem jelent megoldást a lenmag- és a kendermagolaj?
Ne feledjük: a növényi alapú ómega-3 zsírsavak nem ugyanolyan hatásúak!
A növényi alapú ómega-3 forrásaink, mint a len és a kender, magas ALA (alfa-linolénsav) tartalmúak és fontos tápanyagforrásaink, mivel mindnyájunknak szükségünk van ALA-ra. Ugyanakkor tény, hogy az ALA átalakítása a létfontosságú EPA-vá és DHA-vá nem képes végbemenni, ha a delta-6-deszaturáz enzim ezt gátolja. Ez az enzim szükséges ahhoz, hogy az alfa-linolénsavból létrejöjjenek az EPA és a DHA hosszabb láncai. A magas inzulinszint azonban nem kedvez a delta-6 enzimnek, az USA lakosságának pedig több mint 80%-ára a magas inzulinszint jellemző. Csupán ezt tekintetbe véve fontos, hogy állati eredetű ómega-3 zsírsavakat is fogyasszunk.
(Angolból fordította: Mészáros Csilla)
Ha szívesen olvasna még az ómega-3 zsírsavakról, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:
