A napokban gyógyfürdőben voltam és meleg vízben üldögélve szóba elegyedtem egy úrral. Gyógyulásának története meglepő volt. Gyomorpanaszai voltak, melyek sok hónapos gyógyszeres kezelés ellenére sem akartak elmúlni. Végül a kezelőorvosa egy keserűvíz fogyasztását javasolta neki, és láss csodát, pár hét ivókúra után panaszmentes lett. Eltelt több mint egy év, és azóta is egészséges.

Nagyanyáink még tudták, hogy a székrekedésre vagy más gyomorpanaszra az első segítség a keserűvíz. Az orvosok is ezt tanácsolták, mielőtt pirulákat írtak volna fel. Aztán szép csendben feledésbe merültek, hiszen a tabletták sokkal jobban működnek – gondoltuk. Mára azonban már rá kellett jönnünk, hogy lehet, hogy a gyógyszerek sem mindenhatók, és sokszor a régi természetes gyógymódok hatékonyabbak náluk.

Dr. Zajkás Gábor ezt írja erről a témáról „Emésztőrendszeri panaszok, betegségek és egyes gyógyvizek szerepe kezelésükben” című cikkében:

Az emésztőrendszeri betegségek és panaszok egy részének kezelésére több mint száz éve ajánlják az orvosok és használják a betegek azokat a gyógyvizeket, amelyek a szulfátos, keserűsós, glaubersós, valamint a kénes vizek csoportjába tartoznak.

A belekben a keserűvizek és a glaubersós vizek hatásmódját szulfáttartalmuk, illetve a szulfát élettani tulajdonságai határozzák meg. A hatás lényege az, hogy a szulfát a belekből igen nehezen szívódik fel, legnehezebben a magnéziumszulfát – keserűsó –, és ugyanakkor a legerősebben ez a só gátolja a belekből történő vízfelszívódást is. A belekben megnövekvő folyadékmennyiség az egyik tényezője a szulfátos gyógyvizek székletürítést megindító, székrekedést megszüntető hatásának. Másrészt a bőséges folyadék átmossa a bélcsatornát, leoldja a belek faláról a gyulladásos váladékot, a baktériumokat és ezek eltávolítása révén enyhíti a hurutos panaszokat, tüneteket is.

A hashajtó hatás kialakulásában fontos szerepet játszik a gyógyvízben lévő keserűsó, glaubersó koncentrációja is, a hipertóniás ásványvíz ugyanis előbb jelentős mennyiségű folyadékot tart vissza a bélben, ezáltal felhígul és közben izotóniássá válik, ekkor alakul ki a szulfátion rossz felszívódó képességének és a bőséges folyadék mennyiség bélfalra gyakorolt nyújtó-feszítő hatásának következtében a székletürítés. Az erősen hipertóniás vizek csak hosszú órák alatt fejtik ki hatásukat, a közel izotóniás – csapvízzel hígított – gyógyvizek elfogyasztása után már 1-2 órával megoldódik a székrekedés. A hipertóniás vagy izotóniás gyógyvíz használatát a kezelőorvos dönti el, figyelembe véve a kívánt hatás bekövetkeztének sürgősségét.

A hashajtóhatás nemcsak az összetételtől, hanem a szulfát mennyiségétől is függ. A hashajtáshoz mintegy 3 g szulfát jelenlétére van szükség, ez határozza meg, hogy egyszeri hashajtás eléréséhez a különféle gyógyvizekből milyen mennyiségre van szükség, például a Hunyadi János gyógyvízből 1dl, ebben 3 g szulfát van. A keserűvizek a bélben nyálkahártya vérbőséget is előidéznek, fokozzák a bélnedv termelését és a nyák-elválasztást. Hurutos állapotban a bélfalat nem izgató, a gyulladást nem súlyosbító izotóniás, vagy hipertóniás vizek ajánlottak, különösen előnyösek ilyenkor hashajtásra is a glaubersós gyógyvizek.

Hatásuk csak részben alapul fiziko-kémiai tulajdonságon, nyilván szerepet játszik a kedvező eredményben a gyógyvízben oldott kalcium és szulfát gyulladáscsökkentő képessége is. A nehezen felszívódó ionok által visszatartott folyadék a bélfalat leöblíti, a baktériumokat és toxinokat továbbviszi magával és kiüríti, ezáltal javulnak a bél erjedéses, vagy rothadásos folyamatai, a kóros bomlástermékek nem kerülnek felszívódásra, hanem eltávoznak. A hurutos belekben a rendellenes bakteriális tevékenység eredményeként keletkező gázok meteorizmust és ezzel járó kellemetlen panaszokat okoznak, amelyek esetenként nehézlégzésben, szívpanaszok formájában jelentkeznek. Az állapotot előidéző ok tisztázása után idejében elrendelt glaubersós gyógyvíz a tüneteket hatásosan megszünteti, csökkenti.

A glaubersós gyógyvizek igen jó hatásúak bizonyos epebetegségekben is. A glaubersó hatására emberben és állatokban is fokozódik az epeelválasztás a májban. Másrészt a koleretikus hatáson kívül ezeknek a gyógyvizeknek kolagóg, epehólyag kiürítő hatásuk is van, a keserűsót és glaubersót tartalmazó gyógyvizek elfogyasztása után az epehólyagban pangó epe kiürül, megszűnik az epepangás. Ezeket a változásokat számos emberi megfigyelés, duodenális szondázás és ezáltal nyert epefolyadék elemzése igazolta.

A kolagóg és koleretikus hatással bíró gyógyvizek nemcsak az epebántalmak egy részének gyógyításában, kezelésében használhatók sikeresen, hanem az epekövesség megelőzésében is. A pangó, hosszabb ideje az epehólyagban tárolt epefolyadék bekoncentrálódik, ennek következtében a koleszterint oldatban tartó képessége csökken és koleszterin kristályok csapódhatnak ki az epében, amelyekre epefesték és további koleszterin rakódik és kialakul az epekő. Az étkezések, illetve a szulfátos és kénes gyógyvizek hatására bekövetkező rendszeres epehólyag kiürülés nyilvánvalóan megakadályozza ezt a folyamatot.

Ráadásul az epehólyag kiürülése után a hólyagba áramló friss, epesavakban gazdag epefolyadéknak még igen jelentős a koleszterinszint oldatban tartó kapacitása és csak jó néhány óra múlva következik be az epekőképződés kockázatát elérő koleszterin koncentrációnövekedés.

De nem csak az emésztőrendszeri betegségekre vannak a gyógyvizek jó hatással. Aktívizálhatják, javíthatják a veseműködést. Húgyúti fertőzések esetén a magas hidrogén-karbonát tartalmú, magnézium és kalcium tartalmú gyógyvíz fogyasztása ajánlott, mely gyulladáscsökkentő hatással bír.

(Folytatjuk)

(Forrás: gyogyulasutjai.hu)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről