A kínaiak ezzel szemben abból indulnak ki, hogy először is el kell lazítani a mellkast és a vállakat annyira, hogy a levegő mélyebbre jusson a tüdőbe, és teljesen meg tudja tölteni azt.

A csikungban erre különböző testhelyzetek szolgálnak. Ha álló helyzetben úgy érzi valaki, hogy nehéz ellazítani a mellkasát, akkor érdemes lefeküdni és tenyerét a gyomor tájékára helyezni. Ahogy belélegzünk, érezzük, hogy a hasunk kifelé domborodik, miközben igyekszünk teljesen ellazítani a mellkasunkat. A légzőgyakorlat közben érezzük, ahogy minden egyes belégzésnél felemelkedik, kilégzéskor pedig lesüllyed a tenyerünk. Ezt a mozgást ne erőltessük, csak egyszerűen hagyjuk a légzést természetesen történni – úgy, hogy közben ellazulunk. Ha megfigyeljük, miképp lélegzik egy kisgyermek, akkor megpróbálhatjuk lemásolni a módszerét.

Természetes légzés

A testi-lelki jó közérzet elérése céljából igyekezzünk elsajátítani a természetes hasi légzést, amit a kínaiak nem tudatos, lágy, felszínes légzésként jellemeznek. A belégzés idején a hasfal előre domborodik, miközben a rekesz leszáll. Kilégzés alatt ennek a fordítottja megy végbe, vagyis a hasfal belapul, miközben a rekesz felemelkedik. A végrehajtásban segítségünkre lesz az imaginációs technika.

Kilégzéskor képzeljük el, amint valamilyen tárgy, például egy üveggolyó gurul le bennünk – a fejtetőről, a koronacsakrától indulva, végighalad a testünk elülső felületén, egészen a köldök alatti pszichikai központba, az úgynevezett Dan-Tian pontba. Ezt csak akkor képzeljük el, amikor a kilégzést végezzük.

Fordított (reverz) légzés

Ez a légzésfajta az emésztés elősegítésére, javítására szolgál, és a csi keringetésének segítségével végezzük. Az előbb leírt természetes légzéshez képest a has itt éppen fordítva mozog. Belégzéskor húzzuk be a hasunkat, miközben a rekesz felemelkedik, kilégzéskor pedig düllesszük ki, miközben a rekesz lesüllyed. A has mozgása ilyenkor nagyobb mértékű, mint a hasi légzésnél.

A vizualizációt a következőképpen valósítsuk meg: belégzés közben elképzeljük az üveggolyót, amint a gerincoszlop aljáról, illetve a végbélnyílás melletti területről elindulva, felfelé gurul a gerinc mentén, egészen a fejtetőig. Aztán pedig lefelé gördül addig a pontig, ahol a nyelvünk a felső fogsor mögött hozzáér a szájpadhoz. Amikor viszont kilélegzünk, akkor az üveggolyót a nyelvünk hegyéből elindítva, legurítjuk gondolatban a test elülső felületén, egészen a köldök alatti Dan-Tian pontig, majd tovább. A következő belégzéskor a Dan-Tian pontból lefelé visszük a képzeletbeli üveggolyót, vissza a kiindulási helyre, a gerincoszlop aljára, majd ismét felemeljük a gerinc mentén, a már ismertetett módon. Így keringetjük az energiát, összekötve a test hátoldalán haladó Kormányzó meridiánt, illetve a test elülső oldalán található Befogadó energiapályát, tehát a Jangot a Jinnel.

Harmonizáló légzés

Úgy tartják, hogy ez a légzésfajta képes egyensúlyba hozni a Jin és a Jang energiákat a testben. Itt a már ismertetett fordított légzést használják a csi keringetésére, az úgynevezett makrokozmikus pályán.

A belégzés és a hozzá tartozó kép (imagináció) megjelenítése ugyanúgy történik, mint a fordított légzésnél, de ezúttal kilégzéskor a képzeletbeli üveggolyót tovább engedjük lefelé, mindkét combunkon, egészen a talpunk közepén található Vese-1 pontba (ez a talp párnás része alatt középen található, a Vese-meridián kezdőpontja). Ahogy belélegzünk, a csit felemeljük, felhúzzuk a Vese-1 pontból a lábunkon, egészen a gerincoszlop aljáig, aztán folytatjuk ismét a reverz légzéshez tartozó imaginációval.

Magzati légzés

Megfigyelték, hogy a magzat „bennlakó” korában a reverz légzést, vagyis a rekeszizom alatti területet használja a légzéshez. Ezt magzati vagy prenatális légzésnek hívják. (Mindaz, ami a rekeszizom fölött található, már posztnatális, vagyis a születés utáni légzéshez tartozik.)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről