Izgalmas, új módszer: a Butejko-légzés
Cikksorozatunkban a légzés és az egészség bonyolult kapcsolatát járjuk körül. Eddig a légzés élettanával, az egyes orrnyílásokkal, a jógalégzésekkel, a kínai légzéstechnikákkal foglalkoztunk. Végül a főleg az asztmásoknak segítséget jelentő Butejko-légzésről lesz szó.
Dr. Konsztantin Butejko, aki a Szibériai Tudományos Akadémia Funkcionális Diagnosztikai Laboratóriumát irányította, összesen 150-féle betegséget hozott összefüggésbe a légzéssel. Felfigyelt arra, hogy az ősidők óta ismert egészségvédő légzőgyakorlatok közé néhány olyan is tartozik, amely csökkenti a belélegzett levegő mennyiségét, és így vezet gyógyuláshoz.
Erre alapozta a hypoxiás légzéstréning módszerét, amellyel hipoventilációt idéz elő, vagyis a szükségesnél kevesebb levegőt juttat be a szervezetbe. Sikeresen kezelt így olyan problémákat és betegségeket, mint az asztma, a krónikus fáradtság, a légzési apnoe (vagyis légzéskimaradás), a terméketlenség, az immunrendszer gyengébb, illetve hibás működése, az allergia, az elhízás, az anginás fájdalmak és a magas vérnyomás.
Hiperventiláció következtében szén-dioxid-hiány
Butejko elmélete szerint a krónikus hiperventiláció (túl sok oxigén) és az emiatt kialakuló krónikus szén-dioxid-hiány vezet a szervezet védekező reakcióinak beindulásához. Ez a védelmi mechanizmus ahhoz is hozzájárul, hogy a szervezet igyekszik korlátozni a további kilégzést és szén-dioxid-vesztést. Butejko szerint a helytelen légzéssel összefüggő betegségek vagy azért alakulnak ki, mert a krónikus szén-dioxid-hiány befolyásolja a szervezet működését, vagy azért, mert a szén-dioxid-vesztés következtében működésbe lépnek a szervezet önvédelmi reakciói.
Módszerének élettani hátterében a következő meggondolások állnak. Tudjuk, hogy oxigén híján hamar meghalnánk, ugyanakkor nem tudatosítjuk és kevéssé használjuk ki azt a körülményt, hogy nem az a fontos, mennyi oxigént lélegzünk be, inkább az, hogy az oxigént milyen hatékonyan használják fel szervezetünk sejtjei. A folyamat mélyebb megértéséhez vezethet, ha tudjuk, hogy a légzésnek köze van ahhoz, mennyi a szén-dioxid a vérben, és milyen kémhatás (pH) alakul ki a szervezetben a homeosztázis különböző folyamataiban. Ugyancsak kapcsolat áll fenn a légzés és a szöveti oxigénszint, valamint számos biokémiai folyamat között.
A légzéstechnikák többsége és a közvélekedés szerint a mély légzés rendkívül előnyös, mert minél jobban megtöltjük a tüdőnket levegővel, annál több éltető oxigénhez jutunk. Ugyanakkor Oroszországban (illetve korábban a Szovjetunióban) az elmúlt néhány évtizedben végzett kutatások kiderítették: bizonyos betegségekben jelentékeny gyógyító hatást lehet elérni, ha az érintett embereket megtanítják arra, hogy egy ideig kevesebb levegőt szívjanak be.
A cél az, hogy időlegesen csökkentsék a légzés volumenét, így hozzászoktassák a szervezetet a magasabb szén-dioxid-szinthez, javítva ezáltal a hypoxiás, tehát levegőhiányos állapottal szembeni tűrőképességet is. Mindennek eredményeként a Butejko-légzéstréning során az érintettek olyan képességet fejlesztenek ki, hogy jobban fel tudják használni a meglévő oxigént, fenntartani a szervezet egészséges egyensúlyát.
Az asztmások légzése
A légzéssel kapcsolatos leggyakoribb hibás működés az asztmások légzése, amely gyakorlatilag hiperventilációt, tehát túl sok oxigén bevitelét jelenti. Természetesen ezt az állapotot el kell különíteni a szervi tüdőbetegségektől és más bajoktól. Az orvosi kézikönyvekben az olvasható, hogy az asztmás rohamok hátterében az oxigénhiány és a szén-dioxid felhalmozódása áll. Ugyanakkor éppen a légzés esetében – tartja Butejko – gyakran igaz lehet, hogy „a kevesebb több”. Erre a jelenségre már nyugati szerzők is felfigyeltek, akik közül a hiperventilációval foglalkozott például dr. Robert Fried (The Breath Connection) és Dinah Bradley (Hyperventillation Syndrome).
A 20. században végzett kutatások megerősítették, hogy a hiperventiláció, vagyis a túl erős légzés gyakrabban fordul elő, mint korábban gondolták. Vizsgálatok szerint minden tizedik egészséges ember hiperventilál, és ez a százalékos arány még magasabb lehet a különböző krónikus betegségekben szenvedőknél. Ugyanakkor felmerült, hogy a hiperventilációt az orvosok gyakran nem veszik észre és nem kezelik megfelelő módon. A Butejko-féle légzésterápia célja az, hogy ezt a krónikus hiperventilációt ellensúlyozza, és újratanítsa az agyi légzőközpontot a megfelelő légzésre.
