Gyógyító dorombolás

Műszeres vizsgálatok is igazolták, hogy ha az ember doromboló macskát tart az ölében, mintegy 20%-kal csökken a vérnyomása. Akik együtt élnek házi kedvenceikkel, azoknak tartósan alacsonyabb a koleszterinszintjük, a vérnyomásuk, valamint a stressz-szintjük.

Aki már tartott doromboló macskát az ölében, tudja, milyen kellemes érzés ez. Hiszen a cica különleges hangja egyfajta megelégedettséget és melegséget közvetít. (Kevesen tudják, hogy a dorombolás eredetileg a szoptató anyamacska és kölykei közötti kommunikációt szolgálja.) Nem meglepő talán, hogy a kutatók folyamatosan tanulmányozzák a házimacskát, és úgy tekintenek rá, mint az emberi stressz egyik lehetséges gyógyírjára. A doromboló macska csökkenti gazdája feszültségét, de képes enyhíteni a gyomorfájását vagy éppen erősíteni az immunrendszerét.

Gyorsabban gyógyuló csontok

Az állatorvosok régóta tapasztalják, hogy a macska törött csontjai gyorsabban gyógyulnak, mint más állatoké. A dorombolás rezgő hangja tehát a holisztikus gyógyítással foglalkozó szakemberek nagy érdeklődésére tarthat számot. A dorombolás frekvenciája 25-150 Hertz között van; és a szakemberek a 20-50 Hz közötti értékről feltételezik, hogy szerepet játszhat a csontok gyógyulásában. Arról, hogy a dorombolás gyorsítja-e az emberi csontok természetes gyógyulását is, most folynak kutatások.

Tény, hogy a macska akkor is érzelmi támaszt jelenthet gazdájának, ha éppen nem dorombol. Ebben az esetben végül is ki a gondozó, illetve a gondviselő? Ha a házi kedvencünk egyben a társaságunk is, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy terápiás hatása is van ránk. Különösen igaz ez az évek előrehaladtával, hiszen sok esetben az idős embernek az állat az egyetlen társa, aki – a gondoskodásért cserébe – ragaszkodással és feltétel nélküli szeretettel ajándékozza meg a gazdit.

Minden izmunk ellazul

Köztudott, hogy az idősek otthonában vagy a különböző egészségügyi, ápolási intézményekben tartózkodóknak milyen jót tesz, ha macskát hoz egy látogató. Még szerencsésebbek azok, akik macskát tarthatnak a lakrészükben.

A macska emberre gyakorolt jótékony hatását természetesen nemcsak egy otthon lakói élvezhetik, hanem mi is. Próbáljuk csak ki! Egy fárasztó, nehéz nap után vegyük ölbe és kezdjük simogatni a cicát! Érezni fogjuk, ahogyan ellazul a vállunk és minden izmunk. Lassul a szívverésünk, és egész testünket kellemes érzés járja át, miközben tovatűnik a feszültség és átveszi helyét a nyugalom.

„Terápiás” macskák

Bár a kutyákat jobban elismerik terápiás állatként, egyre több macskát használnak erre a feladatra. A „terápiás” macskák különösen hasznosak, ha Alzheimer-kóros betegekhez kerülnek, serkentik ugyanis az érintettek memóriáját és visszahozzák elfelejtett érzelmeit. A dorombolás képessége tehát nagy érték. Egy ráncos kéz gazdájának felcsillanó szeme önmagáért beszél.

A terápiára kiszemelt macskának azonban meg kell felelnie néhány feltételnek. Legyen nyugodt, visszafogott természetű, és jól tűrje a változásokat. Kapjon védőoltást, ha szükséges, és az állatorvos segítségével érdemes karbantartani a karmait is.

Amikor a cica közreműködik a gyermeknevelésben

Most pedig az érdekesség kedvéért álljon itt egy rövid amerikai történet macska és ember kapcsolatáról.

„…Ember és macska kapcsolatáról írva a férjemet, Asa-t kell említenem, aki katalizátorként működött közre abban, hogy én is egy életre megszeressem ezeket a szőrös imposztorokat. Asa szerencsés volt, hogy olyan családba született, ahol szerették a cicákat. Amikor találkoztam vele, szégyenkezés nélkül mesélte el, hogy egy macska (I. Tinker, aki 15 évig uralta a szülői házat), ugyancsak közreműködött a nevelésében.

II. Tinker már velünk élt, méghozzá 17 évig, és a három gyermekünk szintén elmondhatja, hogy a cica részt vett a nevelésükben. Szilárd meggyőződésem, hogy a gyerekeinket fontos megtanítani a macskák és más állatok tiszteletére, hiszen a Föld és lakóinak sorsa hamarosan az ő kezükben lesz. Büszkén állíthatom: mindhárom gyerek úgy nőtt fel, hogy felelősek a macskájukért, és abban, hogy nagy tisztelettel viseltetnek az állatok iránt, az apjuknak igen nagy szerepe volt. Így a mi esetünkben elmondhatjuk, hogy a macskamánia, illetve a cicaszeretet örökölhető…”

(Forrás: About.com, angolból fordította: Vég Erzsébet)