Bárki, aki már járt kavicsos tengerparton vagy sétált hegyi patak medrében, tudja, milyen nehéz megállni, hogy az ember le ne hajoljon egy-egy szép formájú, simára gömbölyített kavicsért.

Az elsőt követi a második, kicsik és nagyok, feketék, fehérek, tarkák, oválisak, laposak és gömbölyűek. Már csak az a kérdés, hogyan vigyük haza – és főleg, mit csináljunk velük, ha már halomban állnak a lakás minden sarkában?

Kavicsokkal mindenütt találkozik az ember. Különösen szép példányokra lelhetünk a folyók sebesebb vizű szakaszain, bányatavak partján, patakmedrekben. Az én kedvenc helyem Tiszabecs, ahol a Tisza először lép Magyarországra.

Áradások idején nagy mennyiségben görgeti magával a kavicsokat a Kárpátokból, aztán épp itt, a határ innenső oldalán terít el egy laposabb részen. Nem éppen a szomszédban van, de egész napos programot kínál. Felkerekedik a család, és ott aztán egész nap piknikezünk, gázolunk a folyóban, és gyűjtögetjük a szebbnél szebb formájú kavicsokat. A nap végére annyit összehordunk, hogy be sem fér a csomagtartóba, ilyenkor kell erős szívvel kiselejtezni a felét, tudván, legkésőbb egy év múlva ismét visszatérünk.

Csak a fantázia szab határt 

Otthon aztán egy esős hétvégén – vagy éppenséggel napsütésben a teraszon vagy a kertben – kezdődhet a fantázia szárnyalása. Először körömkefével mossuk le jó alaposan a kavicsokat, hogy megtisztítsuk a rárakódott iszaptól, mohától és egyéb szennyeződésektől. Közben máris jönnek az ötletek, melyikből mit is csinálhatunk.

Bármilyen motívumot választhatunk. Némelyik kavics formája, mintázata már önmagában is olyan szép vagy kifejező, hogy kár lenne festék alá rejteni. Gyakran elég egy szempár és egy száj, és máris életre keltünk egy mesebeli figurát. Festhetünk a kavicsra virágot, bogarakat, megfesthetjük az egészet vidám halacskáknak, terepasztalhoz házikóknak, kerti partira asztali „ültetőcéduláknak”. Lehet belőle társasjáték-figura vagy memóriajáték. Kisgyerekek apuka segítségével készíthetnek anyák napi meglepetésként szívekkel díszített kavicsokat, apu születésnapjára levélnehezék lehet belőlük.

Színesebb minták alá, főleg sötét színű kő esetén, érdemes esetleg világos alapot festeni. Ha egy kövön „megpihenő” bogarat vagy gyíkot szeretnénk életre kelteni, természetesebben hat, ha közvetlenül a kavicsra festünk. Használhatunk hozzá akrilfestéket, amely vízben oldódik, viszont száradás után vízhatlan lesz, vagy vízfestéket, színes ceruzát is. Ezeket feltétlenül lakkozzuk le, ha azt szeretnénk, hogy alkotásunkban maradandó legyen.

Harrach Orsolya

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről