Jók-e még a rövid lejáratú tejtermékek?
Legtöbbször azért akciós egy termék, mert rövid lejáratú, és főként a tejtermékek esnek ebben a kategóriába. Néhányan már kidobják a hűtőjükből az élelmiszereket, ha lejártak, pedig pár napot rá lehet számolni a feltüntetett lejárati időpontra. Vagy mégsem? Ne ijedjünk meg, ha a boltban egy eleve tartós tejterméken közeli lejárati időt látunk.
Kiváló dolog a hűtőszekrény, mert lelassítja a mikroorganizmusok (baktériumok és főképp penészgombák) szaporodását az élelmiszereinken. A jégszekrények azonban csupán a múlt század első felében váltak közismertté. Előtte másképp kellett tartósítani. Ennek egyik módja az erjesztés volt.
Technológiailag magasabb tudást igénylő, ám még mindig egyszerű savanyítással elkészíthető friss tejtermék a túró. Míg a friss tej eltarthatósága szobahőmérsékleten kb. 2 nap, addig e savanyított tejszármazékok akár több mint egy hétig is eltarthatók. A sajtok készítése magasabb technológiai ismereteket igényelnek a tejoltó ismerete és az érlelés feltételeinek biztosítása miatt. E termékek eltarthatósága pedig jellegtől függően 1-2 héttől akár pár év is lehet.
Ne ijedjünk meg tehát, ha a boltban egy eleve tartós tejterméken közeli lejárati időt látunk. Vegyük meg bátran, mert biztosan jó, és nem kell sietni az elfogyasztásával. A magam részéről ittam már 3 hete lejárt kefirt, és a kissé magasabb szénsavtartalom mellett semmi egyéb minőségi változást nem éreztem benne – vagyis érettebb lett a termék. A lágy sajtok esetében pedig kifejezetten a lejáratosakat keresem, mert azokat már nem kell olyan sokáig érlelni, hogy igazán finomak legyenek.
A fentiek a gyümölcsjoghurtokra és egyéb cukrozott termékekre korlátozottan érvényesek. A cukrot ugyanis szeret az élőflóra is, így könnyen felfalhatja előlünk, ha sokat késlekedünk. Bár amíg a pohárban nincs túlnyomás és felpúposodott fólia, addig biztosan nincs baj.
Bízzunk hát őseink tartósítási módszereiben és a szimatunkban!
