Izgalmas időutazáson vettem részt vallások, kultúrák között Hamvas Béla „látnoki” igazságának jegyében, amit napjaink történései igazolnak. November 5-én, vasárnap az íróra, filozófusra emlékezve gyűltek össze az érdeklődők Budapesten a SOTER Ezoterikus Klubban.

Tudósítónktól:
Hamvas munkásságának sokrétűsége megnyilvánult filozófiai, szociológiai, kultúrtörténeti, vallástörténeti, eszmetörténeti, klasszika-filológiai és esztétikai tanulmányokban, irodalmi esszékben, regényekben; német, francia, angol, latin, ógörög, héber és szanszkrit fordításaiban. Behatóan foglalkozott a művészet minden területével, főként a zenével és a képzőművészetekkel, elsősorban a festészettel, és azok stílusirányzataival. Hamvas Béla korát meghaladó szellemisége, filozófiájának eszmeisége napjainkban egyre inkább érezteti, egyúttal bizonyítja érvényességét.

A halálának 38. évfordulója alkalmából az Ezo tér magazin által rendezett emléknapon Mireisz László, Kövesi Péter, és Dúl Antal előadásában feltárult szellemi örökségének hagyománya, a fogyasztói társadalomhoz való kapcsolata, valamint az abszolút struktúra örökérvényűsége.

Vagy szolgája, vagy ura

Hamvas munkásságának hívei, követői és a szép számmal megjelent laikus érdeklődők figyelme az előadókra összpontosult; valósággal szomjaztak ama tudásszelet birtokára, amely ily rövidre szabott idő alatt átadható a több évtizeden átívelő életműből. Dúl Antal rövid bevezetőjét követően, Mireisz László vette át a szót, aki Hamvas napjainkban is érvényes örökségének tükrében végigvezette a hallgatóságot a metafizikai tradicionalitás kialakulásáig, ahhoz a szellemiséghez, mely önmagában meghaladja a különböző hagyományvonalat. Előadásában kitért a taoizmusra, a tibeti buddhizmusra és az arab filozófiára is, melyek önmagunkban, egységként, a saját igaz mivoltjukban léteztek, s melyek közös keresztmetszetének eredményeként a 20. században kialakult a tradicionális szemlélet. A tradicionális szemléletet elsajátítva, a maga szellemiségével kiegészítve, Hamvas Béla megalkotta saját alaptézisét. Ez utal a szellemi ember és a világ folyásának kettőségére, valamint a fizikai és a metafizikai sík egymást kiegészítő, párhuzamos jelenlétére és az örök kételyre, mely az érzékszervi tapasztalás és a tiszta igazság között húzódik.

Az előadás fókuszába Hamvas Béla Tabula Smaragdina, Scientia sacra, Patmosz, A magyar Hüperion című művei kerültek, és azok a tanok, az a szellemiség, mely Hamvas Béla munkásságának alappilléreit jelenti. Hamvas hitte és tudta, hogy a bolygók hatásainak (pl. Vénusz-érzelem; Merkúr-gondolatiság) alávetetten élünk, ezek determinálnak, de ezek a hatások legyőzhetők. Az ember vagy szolgája, vagy ura ezeknek a hatalmaknak. S mivel a környezet determináló ereje legyőzhető, valójában a saját érzelem- és gondolatvilágunk foglyai vagyunk. Hamvas megteremti a „kisistent”, mely képes felülemelkedni, önmagát legyőzni, s önmagát tudatosan felemelni, uralva a mélyében zajló tudati folyamatokat, hogy visszatérhessen az ősállapotba, létének forrásához, a fényhez.

Egyszeri olvasás után szétporladt

Hamvasnak a fogyasztói társadalommal való kapcsolatáról Kövesi Péter szólt. Az előadás meghitt hangulatát személyes vallomással alapozta meg, elmesélte, miként került kapcsolatba először Hamvas Béla munkásságával. Tizenhat éves korában egy véletlen folytán, pincében lelt rá a Tibeti misztériumok című könyvre, mely egyszeri olvasást engedélyezett, majd szétporladt. Mintha csak arra várt volna, hogy átadhassa, ami a mélyében rejlik, mielőtt megsemmisül. Kövesi Péter elmondta, hogy bár Hamvas Béla nem ismerhette a fogyasztói társadalmat, műveiben gigantikus látomásként megjelenik az a felborult értékrend, mely azt jellemzi. A rendről alkotott tézise szerint a rend az a szellemi kaszt, melyben minden lélek a maga helyén van. A világválság című művében összegzi a szellemi ember válságát a modern (rabszolga) világban. Hamvas szerint a rabszolgaságot nem a társadalmi helyzet, hanem a tudatállapot milyensége határozza meg. A rabszolga tudatállapot ismérvei: minél kevesebb munka, semmittevés, és a testi megelégedettség iránti vágy. E könyvében olyan világot festett le, melyben az élet eszközei fontosabbá válnak magánál az életnél. A technikai eszközök minden kényelmet kiszolgáló tárháza, a médiában zajló, szellemet sorvasztó műsorok népbutító hatása karcosan jelen van napjainkban.

Kövesi Péter a Nem nehéz szatírát írni című kötetből néhány gyöngyszemet idézett. Ezek az írások keserédes, humorral fűszerezett igazságukban nemcsak az akkori kor tükrei voltak, hanem egyúttal napjainké is. Az előadás repertoárját Hamvas Olbrin Joachim csodálatos utazása című meséje is gazdagította, melynek alaptémája a lét megismerése, önmegtalálás egy ifjú ember történetében. A mese humort, fantáziát nem nélkülözve tárja fel a tömegember jelenség riasztó tényét is. Az előadás kitért a depresszió Hamvas-féle magyarázatára is, mely szerint ennek előidézője az, hogy az egyén a hamis ideáknak (fejlődés) nem tud megfelelni. A világ, melyben élünk, a test betegségének, a lélek bűnének és a szellem őrületének béklyójában vergődik. Hamvas Béla egy kiutat lát csupán: a hagyomány mentén visszatérni a Rendhez, elérni az alapállapotot, mely az egyetemesség felé nyitó szellemiség.

Az egyiptomi piramis és a megértés négy szintje

Az emléknapot Dúl Antal előadása zárta, melyben az abszolút struktúra összefüggéseit tárta fel. Az abszolút struktúra örökérvényű rendező elvét az egyiptomi piramis modelljén (egyfajta egyetemleges ideograma, vagyis a természeti tapasztalathoz kötött és tapasztalati bizonyosságra alapozó információ – A szerk.) keresztül mutatta be, mely megtestesíti egyúttal a világ mikro-makrokozmosz analógiáját is. A mindenség szimbóluma, a világban rejlő titkok allegóriája, ugyanaz a struktúrája, mint az emberi tudatnak. A megértés négy különböző szintjén létezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz. Ez a tetraszómia; az a megnyilvánuló négyesség, mely minden hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. A 4-es szám egyúttal a társadalom száma is, mely Indiában négy, jól elkülöníthető társadalmi réteget takar (kasztrendszer). A vezető réteg a papok (bráhmanák) csoportja; ezek után a nemesek (ksatriják), majd harmadikként a szabad köznép (vaisja) csoportja következik. Ez a három kaszt alkotja a „kétszer születettek” kasztját, miután az ezekhez tartozók vallási értelemben is újjászületnek. Az utolsó réteg a szolgák (súdra) rétege, a pásztorok, napszámosok, háziszolgák és földművesek rétege.

Valamennyi kasztnak jellegzetességei vannak, az uralkodó bolygóik révén fejtik ki hatásukat. A 4-es szám misztériuma nem csupán a társadalmi tagozódásban, a filozófia, vallás, kultúra, tudomány szentségében, de az évszakok, égtájak, valamint a meghatározó fő elemek (tűz, víz, levegő, föld) jelenlétében is tükröződik. Amikor az egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy túlgerjed a „rendszer” a túlzott aktivitástól, vagy magába roskad a túlzott magába fordulástól. Visszatérve az előadás alapjául szolgáló piramismodellre, a pillérek keresztmetszetében maga az 5. elem áll, a szakrális szubjektum, az Ember, fejlődésének legmagasabb fokán.

Mireisz László, Kövesi Péter és Dúl Antal lebilincselő, átfogó témaismertetése, hangulatos, fűszerezett előadása Hamvas Béla munkásságának esszenciáját tárta fel. Újra bizonyítva a képviselt eszmeiség szükséges voltát és érvényességét.

Petre Anett

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről