Egészségmánia
Az egészséges életmód és táplálkozás segíthet, hogy jobban érezzük magunkat, jobban nézzünk ki és talán abban is, hogy tovább éljünk, teljese életet. Egyre többen vannak azonban, akik szinte szó szerint az egészséges életmód és táplálkozás rabjává válnak, szinte mániákusan ragaszkodnak hozzá.
Az egészséges életmód és ételfüggőség neve orthorexia nervosa (ON), mely hasonló tünetekkel járó táplálkozási és testképzavar, mint az anorexia. Az orthorexiás kényszeresen csak egészséges– vagy egészségesnek vélt – ételeket hajlandó fogyasztani, és irtózik, fél mindentől, ami szerinte árthat az egészségének vagy a súlyának. Az eredmény legtöbb esetben kóros soványság. Az orthorexia nervosa tüneteit Dr. Steven Bratman írta le először 1997-ben. (A görög „ortho” szó jelentése helyes, igaz.) Ez a „megfelelő” ételekhez és étkezési szokásokhoz való patológiás ragaszkodást jelöli. Az ON gyakran ártatlanul indul például abból, hogy a személy legyőzzön egy krónikus betegséget, vagy javítsa általános közérzetét. Ez jelentős akaraterőt kíván, és idővel az, hogy mit és mennyit eszik a személy, vagy diétahibát követ-e el, egyre nagyobb teret kap az ON-s egyén mindennapjaiban. A szerző alternatív medicinával, bioételekkel foglalkozó orvos, aki a táplálkozáselméletek ellentmondásaival találkozott, s azzal, hogy az étel-idealisták gyakoriak, akik egy bizonyos ételtípustól óvakodnak, vagy éppen néhányhoz ragaszkodnak. A betegek speciális érzelmeket társítanak az ételekhez. Hevesebb érzelmek esetén – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – leküzdhetetlen vágyat éreznek az evésre, esetükben azonban az ételminősége kiemelten fontos szerepet játszik. Míg anorexiában és bulimiában az ételmennyiség a központi kérdés, az ON esetében a minőségre koncentrál a beteg. Ha nem talál egészségesnek tartható ételt, koplalni is hajlandó, hogy ne kelljen „tisztátalan” ételt fogyasztania. A tiszta ételek evésének pszeudospirituális jelentése is van. Az ON előrehaladtával a diétahibákat bűntudat követi, és vezekelni kell miattuk. Ez mind szigorúbb diétát és adott esetben koplalást jelent. A „konyhai spiritualitás” elérkezik egy olyan pontra, ahol az egyén ideje nagy részét azzal tölti, hogy az étkezéseket tervezi, ételeket vásárol és étkezik. Az ON-s személy gondolatait az tölti ki, hogy ellenálljon a kísértésnek, a hibákért megbüntesse magát, és megdicsérje magát, ha sikerült a választott étrendet tartania, s felsőbbrendűnek érezze magát olyanokkal szemben, akik megítélése szerint nem fordítanak kellő figyelmet a táplálkozásra. Az élet értékeinek átvitele az evés cselekvéseibe változtatja az ON-t igazi betegséggé. Ez az új zavar ezen a ponton összeér a vallásos megfontolásokból eredeztethető evési szokásokkal, rítusokkal, de az ON esetében olyan komoly személyiségbeli és viselkedésbeli zavarról van szó, ami már betegségnek tartható. Bratman szerint az orthorexia eleinte ártatlannak tűnő óvatossággal indul, azzal a céllal, hogy megelőzze vagy meggyógyítsa a krónikus betegségeket, elhízást, elősegítse a jó egészségi állapot fenntartását, vagy némi fogyást is, vagy megszabaduljunk néhány rossz szokástól, melyek az amerikai és a fejlett társadalmak táplálkozására jellemzőek. Bratman maga is átesett ezen a betegségen, de idővel ő saját maga ismerte fel a problémáját és változtatott rajta. Lisa Young, táplálkozási tanácsadó szerint orthorexiára lehet gyanakodni, ha a diéta vagy a testedzés már túlmegy a valóban egészséges határokon, a táplálékbevitel korlátozottá válik, nem kötődik semmilyen eseményhez vagy az evésben már nem is leli örömét, és az étkezés már nem kiegyensúlyozott.
Esetek
Egy amerikai hölgy, Kristie Rutzel majdnem belehalt új szokásába. Először vegetáriánus lett, majd vegán végül teljesen áttért a nyers ételekre, táplálkozási szokásai önmagukban talán nem vezettek volna ilyen súlyos állapothoz, hiszen nagyon sok nyersevő valóban egészségesen él, ő azonban szinte irtózott minden egészségtelen ételtől, és kényszeresen került mindent, ami árthatna. Kristie a húszas évei közepén járó, richmondi nő. Nem járt étterembe és órákig csak azon gondolkodott, hogyan oldja meg a következő étkezését, hogy kellőképpen egészséges legyen számára. Félelme az egészségtelen ételektől 30 kiló súlyvesztéshez vezetett, noha eleve nem volt túlsúlyos: 54 kilóról 27 kilóra fogyott. Az orvosok többsége nem sok időt jósolt neki, szüleinek azt mondták, készüljenek fel a legrosszabbra, hiszen lehet, hogy a lányukat elveszítik. Szinte kizárólag nyers brokkolin és karfiolon és némi gyümölcsön élt, kizárt minden feldolgozott, lisztes ételt, szénhidrátot és zsírt az étkezésből.
Charlotte Hilton Andersen, betegsége 28 éves korában kezdődött, a fia születése után, amikor le akart adni néhány kilót a terhesség alatt felszedett túlsúlyából és helyesen akart táplálkozni. Minden fitness tanácsnak utánajárt és kényszeresen figyelni kezdett a táplálkozására. Blogjában arról számol be, hogy ha nem tudta eldönteni, jó-e az étel, inkább kidobta. Mindenről tudni akarta, honnan származik, végül összesen 5-6 biztonságosnak tűnő ételt váltogatott állandóan, rendkívüli korlátok közé szorítva önmagát.
A gyerekeket is érinti
A 8 éves Greye Dunn a kalóriák és vitaminok miatt kezdett aggódni és a nátriumbevitel miatt. Mostanában töltötte be a 10 évet és mára már újra hajlandó olyan ételeket is megenni, amelyek kevésbé egészségesek. Még ma is hajlamos az ételek címkéit figyelni. Tudja, hogy a barátai ezt soha nem teszik, de azt mondja, nem érzi magát másnak, csak egészségesebbnek.
Greye édesanyja, Beth Dunn olvasott egy cikket a New York Times-ban arról, hogy a gyerekek is egészségtelen kapcsolatba kerülhetnek az ételekkel, mert a szüleik arra kényszerítik őket, hogy csak a szuperegészséges ételeket egyék meg. Mivel az elhízás mára népbetegség, egyes szülők kényszeresen óvják csemetéiket az egészségtelen ételektől: cukortól, feldolgozott ételektől, transzzsíroktól, és minden egyébtől, hogy megóvják őket a későbbi betegségektől vagy a hiperaktivitástól. A szakértők szerint azonban ezek a szülők átléphetnek egy olyan határt, melyen túl többet árthatnak a gyereknek, mint amennyit használnak. A szupertudatos táplálkozás, úgy tűnik mára a gyerekek körében is kezd trenddé válni, hiszen egymástól is hallanak erről az iskolában, a társaiktól. A táplálkozástudósok azonban aggódnak emiatt, hiszen azok a gyerekek, akiket a szüleik így nevelnek, jó eséllyel egész életükben táplálkozási zavarokkal fognak küzdeni. Az amerikai Nemzeti Táplálkozászavar Egyesület adatai szerint minden tízedik amerikai táplálkozási zavarral küzd manapság. Sok orvos még ma sem ismeri az orthorexiát, mint betegséget ezért nehezen ismerik fel. A pszichiátriai kézikönyvek egy részéből is hiányzik még a leírás és az elnevezés így nehéz felállítani a diagnózist. Gyakran összetévesztik a bulimia és az anorexia tüneteivel és eszerint kezelik a betegeket, de csak részleges javulás érnek el. Sokan azt gondolják, hogy morális okokból korlátozzák magukat a betegek vagy stresszre adott válaszként. Kérdés egyelőre, hogy az ON-t tekinthetjük-e önálló betegségnek, vagy csak kísérő jelenségként szabad kezelni. Ennek tisztázása alapvető fontossággal bír a terápiás technikák kialakításának szempontjából.
Hogyan segíthetnek a szülők?
A gyerekeket természetesen lehet egészségesebb életmódra szoktatni, de mint az élet legtöbb területén, itt is fontos a helyes mérték betartása. A kiegyensúlyozott táplálkozás és életmód valóban az egészséget szolgálja, és nem baj, ha az ember néha „csal” egy kicsit. Amíg ettől még nincs bűntudata, ha nem csinál nagy ügyet abból, ha néha bekap valami nyalánkságot, addig minden rendben van. Nem jó, ha a szülők kategorikusan kijelentik bizonyos ételekről vagy ételcsoportokról, hogy az „jó” vagy „rossz”, ha címkézik azokat. Néha a gyereknél, dacból akár az ellenkező hatást, túlevést is kiválthat az életük későbbi részében a szigorú tiltás. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék a változatos, kiegyensúlyozott táplálkozás örömét, szélesebb választékát ismerjék meg a dolgoknak és ezek részévé váljanak az életüknek. Nem szabad kitagadni őket, vagy megbüntetni, ha nem akarják elfogadni a szigorú étrendet, mert ezzel könnyen azt érhetjük el, hogy a barátaikhoz menekülnek, és inkább ott esznek, ahol többet engednek nekik.
Néhányan már hazánkban is foglalkoznak a speciálisabb táplálkozási és életviteli zavarokkal a SOTE Magatartástudományi Intézetében és magyar nyelvű leírás is született már a témában.
(Forrás: Eating ‘Too Healthy’ Almost Killed Woman, Eating ‘Too Healthy’ Almost Killed Woman – AOL Health, Orthorexia: Healthy Eating Disorder?, angolból fordította: G.Á.; DUDÁS KATA– TÚRY FERENC: Orthorexia nervosa: az egészségesétel-függőség, mint a legújabb evészavarok egyike, (Angyalok Konyhája – Egészségügyi Szolgáltató és Életvezetési Tanácsadó Kft. És Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete, Budapest)
