A kis vakond címlapra kerülhet: ő is hordozza a veszélyes hantavírust. Németországban különösen sok jelentett fertőzés történt 2007-ben (1688) és 2010-ben (2017), 2012-ben a Robert Koch Intézet már július végén több mint 2000 esetet regisztrált. A szakértők véleménye szerint azonban ez a szám a nem regisztrált esetek miatt jóval több. Tudjon meg itt többet a tünetekről, a lefolyásáról és kezeléséről.

Tünetek

Akinek több mint három napon át magas lázzal járó influenzaszerű tünetei vannak, s emellett fej-, has- és hátfájásról, hidegrázásról panaszkodik, továbbá hányingere van és esetleg kötőhártya-gyulladása jelentkezik, lehet, hogy Puumala-típusú hantavírus-fertőzése van. A vér megjelenése a vizeletben is utalhat hantavírus-fertőzésre.

A betegség lefolyása

A legtöbb ilyen vírusfertőzés lefolyása észrevétlen, vagyis a betegség csaknem vagy egészen tünetmentes, annyira, hogy a fertőzést nem veszi észre az érintett.

A komoly lefolyású (vagyis kifejezett tünetekkel) járó folyamatot nevezzük „vérzéses lázzal járó vese-szindrómának” (HFRS). Ez azt jelenti, hogy a veseműködés károsodott, vagy legrosszabb esetben a vesék felmondják a szolgálatot, a máj megnagyobbodik. Kivételes esetekben a vérzés akár halált is okozhat.

Hantavírus-fertőzés

A hantavírus-fertőzés fokozott előfordulása rendszerint a rágcsálók elszaporodása miatt következik be. A hantavírus természetes gazdái az egerek és patkányok. A vírus a fertőzött egerek és patkányok nyálával, vizeletével és a székletével ürül. Közép-Európában a fő hordozója az egér és a vándorpatkány. A fertőzés emberről emberre való terjedése, vagy háziállatok és rovarok útján történő terjedése valószínűleg kizárható.

A Puumala-vírus mindig akkor terjed, amikor az egérpopuláció hirtelen megnő – vagyis ha a rágcsálóknak elegendő táplálékuk van. Különösen veszélyeztetettek a szabadban sokat tartózkodó személyek, erdészek, erdei munkások, gazdálkodók, gomba-és bogyógyűjtők, de a sokáig üresen álló erdei üdülőházak vendégei is. Mivel a vírus a vizelettel és ürülékkel terjed, a beszáradt ürüléket söpréssel és egyéb úton felkavarják, és az bejut a légutakba. Ugyanez történik, ha fát gyűjtünk, garázsokat és pincéket tisztítunk, amelyekben a kis rágcsálók szőre elhullott.

A fertőzés diagnosztizálása

A hantavírus fogalma, elnevezése az 1950-53-as koreai háborúból származik. Ott több ezer katona szenvedett a koreai láz kíséretében jelentkező belső vérzésben és veseelégtelenségben. Egy korábban ismeretlen vírus kapta tehát a koreai Hantaan folyó nevét, ott kezdődött a járványszerű, súlyos betegség.

A hantavírus csoporthoz körülbelül 30 szerotípus tartozik, amelyek a baktériumok vagy vírusok különböző változatai. Közép- és Észak-Európában főként a Puumala-vírus terjedt el, amely nevét a finn Puumala városról kapta, ahol ez a típus először jelentkezett.

Jelenleg az okoz gondot, hogy – eddigi ritka előfordulásuk miatt – a hantavírus-fertőzéseket az orvosok Európában összetévesztik vakbélgyulladással és a májgyulladással, vagy „ismeretlen eredetű veseelégtelenséget”, esetleg súlyos influenzát állapítanak meg.

A kezelés

Hantavírus elleni oltóanyag mindeddig nincs. A betegséget tünetei alapján lehet kezelni. Súlyos esetben az orvos ribavirinnel kezel, amivel többek között az AIDS-t és a hepatitis C-t is kezelik, mivel ez gátolja a vírus szaporodását. Ha hantavírus-fertőzést állapítanak meg, erről tájékoztatni kell az egészségügyi hatóságot.

Megelőzés

A Robert Koch Intézet megelőzésként javasolja, hogy az olyan helyiségeknél, melyekben sokáig nem takarítottak, és amelyekben egerek tartózkodtak – pl. pajták, padlások, garázsok, raktárak, műhelyek, valamint a teraszok, hogy néhány dologra feltétlenül fordítsanak figyelmet:

• Gondoskodjanak megfelelő szellőztetésről és takarítás közben viseljenek védőmaszkot.
• Takarítsanak nedves kendőkkel, és lehetőleg ne kavarjanak fel port.
• Az ürülékmaradványokat fertőtlenítőszerrel fújják be, mielőtt végleg eltakarítják.
• Takarítás után alaposan mossanak kezet.

Az elhullott egereket ne fogják meg puszta kézzel, hanem csak egyszer használatos kesztyűvel. Ezeket is be kell fújni fertőtlenítőszerrel, majd használat után plasztikzacskóba kell helyezni, és további plasztikzacskóval jól lezárni. Csak ez után lehet kukába tenni.

(A kaliforniai Yosemite Nemzeti Park két korábbi táborozója halt bele a nyáron a fertőzésbe. A betegség az esetek 30 százalékában halálos kimenetelű – a szerk.)

(Németből fordította: Koncz László)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről