Fogalmunk sem lehet arról, milyen varázslatos volt a Duna élővilága a 150 évvel ezelőtti iparosodás előtt. A legnagyobb Duna-expedíció kutatóhajóján most vizsgálják a civilizált világunk szennyezőanyagait a folyó vizében. De lehetne ezt a Tisza, a Maros, a Rába stb. vagy a Balaton és más tavak vizeiben is vizsgálni, mert mindenütt megtalálhatók ma már a gyógyszermaradványos ürülékszennyezések, a földekre kiszórt rovar- és gyomirtók, valamint egyéb kemikáliák, az ipari üzemek olaj- és nehézfém szennyezései.

Velem együtt jó néhány természetgyógyász hirdeti, hogy csak desztillál tvizet szabad ivásra, ételek és italok készítésére felhasználni, mert ma ez az egyedüli olyan tiszta víz, amely nem okoz betegséget, hanem ezzel ellentétben tisztítja a szervezetet a daganatoktól, a szennyezésektől, méreganyagoktól, ráadásul a japánok vizsgálódásainak köszönhetően Fukushima óta már azt is tudjuk, hogy egyedül a desztillált víz képes eltüntetni a vízből a nukleáris szennyezéseket is! (Nem véletlen, hogy az orvostudomány is alkalmazza a szervezet tisztítására és vízhiány pótlására, infúziók formájában a desztillált vizet, sópótlásra is használják a benne lévő 1%-nyi tiszta NaCl-dal!)

Az ivóvízbázisok, vízkivételi művek a talaj szűrőképességét használják fel a folyóvizek, talajvizek megszűrésére, azonban ezen a talajon sok kemikália, gyógyszermaradvány simán átjut az ivóvizekbe. Ha valakinek van autója, akkor időnként kicseréli az olaj-, lég- és vízszűrőket, mert azok a sok szennyeződéstől eltömődnek, és nem képesek ellátni a szűrő funkciójukat. A folyók melletti vízkivételi műveknél az elmúlt 100 évben egyszer sem cserélték ki a talajt, hogy annak javuljon a szűrőképessége, hanem abban csak felhalmozódtak és feldúsultak az elmúlt 100 év szennyezőanyagai és belemosódtak az ivóvíz bázisokba!

Már a romániai jár az a három kutatóhajóból álló német-osztrák-magyar-szerb-román expedíció, amelynek a fedélzetén biológusok, vegyészek, ökológusok vizsgálják a folyó állapotát. A Duna menti országok létesítette folyóvédelmi bizottság, az expedíciónak az a különlegessége, hogy most először vizsgálják meg Regensburgtól egészen a Duna-deltáig körülbelül 2600 folyamkilométeren át, hogy mennyi úgynevezett szerves mikroszennyező van a vízben.

„A világ összes, civilizált vidéken áthaladó folyójában, talajvizében probléma, hogy a gyógyszer- és hormonmaradványok akadály nélkül kerülnek a vécékből a vízbe és a talajvízbe, valamint az egyéb föld alatti vizekbe, mert még nem fejlesztettek ki olyan ipari méretekben hatékony technológiát, amellyel ezt a szennyezést ki lehetne vonni a kommunális szennyvízből” – magyarázta, az MTA Balatoni Limnológiai Intézetének (BLI) igazgatója.

„Az utóbbi években derült ki sajnos, hogy ezek a molekulák fatális hatással lehetnek az élővilágra, annak ellenére, hogy nagyon piciny mennyiségben vannak jelen a vízben. A késői felfedezésnek az is az oka, hogy az ilyesmit nem vizsgálták rutinszerűen. A szennyezők kimutatása nagyon költséges vizsgálatokat igényel, amelyeket csak a legprofibb laboratóriumok tudnak elvégezni” – mondja az expedíció tudományos vezetője.

A BLI szakemberei számos vízmintát vizsgáltak ezen okok miatt, és mint kiderült, súlyos problémáról van szó!! Mindenhonnan kimutatták a gyógyszermaradványokat, a Balatonból és a Parlamentnél vett Duna-mintából is, egyedül a gleccservíz volt mentes a szennyezéstől. A gleccservíz nagy magasságban keletkezett megfagyott csapadék olvadéka, s szinte desztillált víz minőségű, az összes oldott ásványi anyag tartalma mindössze 15 mg. Ilyen palackozott gleccserjég olvadékvizet forgalmaznak az olaszok Lauretana néven. Ez a világ legdrágább palackozott vize, itthon nem kapható, de a szomszédos országokban 1000 Ft –ba kerül egy másfél literes, kémiailag semleges palackkal.

Egyelőre nem tudjuk pontosan megítélni a szennyezés egészségügyi következményeit. A szermaradványok beszivárognak az ivóvízbe, ám a minőségét a szerint állapítják meg, hogy egyes szennyezők mérgezőek-e, nem pedig az alapján, hogy miként hat az egészségre a sokféle, de kis koncentrációjú szermaradvány. Egy 2004-es amerikai tanulmány szerint (részletesen itt) fájóan hiányoznak a vizsgálatok arról, hogy milyen hatása van annak, ha valaki hosszú időn át mikroszennyezett vizet iszik. A fogamzásgátlók maradványai miatt aggódók nem nyugodhatnak meg, hogy ivóvízből jóval alacsonyabb koncentrációban mutatták ki a szermaradványokat, mint amennyi hatóanyagot egy pirula tartalmaz. Ugyanakkor van olyan kutató, aki szerint abból kell kiindulni, hogy a gyógyszerek lényege éppen az, hogy kis dózisban gyakoroljanak speciális hatást az emberi szervezetre (itt olvasható)! A Duna-expedíció dolgát az nehezíti, hogy mérhető mennyiséget kell gyűjteni a nagyon kis koncentrációjú szennyezőkből.

Nem dőlhetünk hátra elégedetten az utóbbi két évtized két nagyberuházása, a bécsi és a csepeli szennyvíztisztítók beüzemelése után. Azt pedig már senki sem tudja megállapítani, hogy a Duna mostani élővilága mekkora töredéke csupán az eredeti, iparosodás előtti állapotnak. „A tokfélék száma csökkent, a horgászok mindennap tapasztalják, hogy kevés a kifogható hal. Nagy kipusztulások mentek végbe, ártéri ívóterületek szűntek meg, és csak reménykedhetünk benne, hogy visszafordítható folyamatokról van szó” – magyarázza Csányi Béla. A probléma ugyanis az, hogy a halak szervezetéből is ugyanazokat a szennyezőanyagokat lehet kimutatni, mint a vízből. Egy halászlét ma már víz- és hal-méreganyagok koncentrációjának lehet tekinteni!

A biológus szerint a burjánzó élet sem feltétlenül garancia arra, hogy valóban olyan tiszta a folyó, mint évszázadokkal ezelőtt. Az expedíció éppen a Lágymányosi híd lábánál fogott ki élő dunai kérészlárvát a pakurás, motorolajos, szennyezett part menti sávban. „Örvendetes, hogy visszatért a Dunára ez a rovar, de az is megtörténhet, hogy évek hosszú során kialakul egy olyan élőlény, ami tudomást sem vesz a szennyről, mert a szennyben él!” A petézéshez készülő nőstény kérészek közül több tízmillió pusztul el a petecsomóival együtt a mesterséges tárgyak közelében. Ily módon csak emiatt több tízmilliárd forintos természetvédelmi kár keletkezik, és sérül a dunai kérészek utódgenerációja. A természetvédők szerint ez a jelenség is alátámasztja, hogy a Dunán és a parton fölépített műtárgyak gyakran előre nem várt természetkárosítás okozói lehetnek, csökkenthetik a folyó biológiai sokféleségét, előnytelenül hatnak a folyó ökológiai állapotára és ezáltal, a víz minőségére is!

Ez az egész folyamellenőrzés szép kezdeményezés, de közel sem elég! Az amerikai környezetvédelmi minisztérium kimutatása szerint 876.000 olyan, a hormonháztartást felborítani képes vegyület szennyezheti a vizet, aminek csak töredéke az itt vizsgált hormonmennyiség. A háztartási vegyszerek, kozmetikumok, az ipari vegyszerek, az állattartás gyógyszerei és táplálékkiegészítői, a sportolóknak adagolt szerek, rovar-, féreg- és rágcsálóirtó vegyszerek, permetezőszerek mind hatással vannak a hormonok termelésére. Ezek ráadásul együtt kerülnek a lefolyóba, egymással reakcióba lépnek, és teljesen új, talán még veszélyesebb vegyületeket képeznek. Nemrég olvastam egy elemzést a hazai vízszennyező anyagokról, ami teljesen elborzasztott:

http://viztisztitos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=704597
http://viztisztitos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=529095
http://viztisztitos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1183903
http://viztisztitos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=694365
http://viztisztitos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1104942

Jómagam eddig előadásaimon 130 000 mérgező anyagra szoktam hivatkozni az ivóvízben, de kiderült, hogy tévedtem, mert még ennek is többszöröse az a sok szennyezőanyag, ami az „ivóvíz”-ben lehet. Kíváncsi lennék, ha egy 100 évvel ezelőtt élt ember meginná a mai csapvizet, az utána még hány napig élne? Vagy mi lenne, ha egy ilyen ember megenne olyan élelmiszereket, amelyet iparilag ebből a szennyezett vízből állítottak elő? A betegségmutatók olyan rohamosan emelkednek, hogy ezért is került sor a több ország által közösen végrehajtott kutatásra. A gyógyításnál tehát a legfontosabb, hogy csökkentsük ivóvizeink és a táplálékaink méregterhelését, s ezáltal a szervezetünkét is. A szervezetünkbe a vízzel bejutott és ezáltal betegséget előidéző méreganyagoktól pedig csak úgy tudjuk megszabadítani testünket, hogy mindenhez desztillált vizet használunk, nem csak kúraszerűen, hanem folyamatosan, a gyógyulás után is, hogy ne töltődjünk fel újból az ivóvízben lévő szennyezőanyagokkal.

Weixl-Várhegyi László
mérnök, radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta,
életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta, haj- és természetgyógyász,
a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről