Ha valaki ezüst evőeszközt használ, akkor az evőeszköz felületéről származó mikronméretű ezüstleválások a száj nyálkahártyája révén a szervezetbe bejutva elpusztítják az ott lévő, betegségeket okozó vírusokat, baktériumokat, gombákat. Ez a természetes anyag mellékhatástól mentesen gyógyítja a fertőzéseket, legyenek azok virálisak vagy bakteriálisak.

A középkorban sok katona meghalt a pestisjárványok idején, mert nem volt ezüst kanala, míg a tisztjeik életben maradtak, mert ezüst evőeszközöket használtak, és az azokról leváló ezüst a kórokozókkal szemben megvédte őket. A tehetősebb nemesek ezt tudván, mivel féltek a járványoktól, még ezüstport is ettek. Ennek hatására felhalmozódott a szervezetükben a nagyszemcsés ezüstpor, és az egész testükön szürkés árnyalatú lett a bőrük, ezért sokan kékvérűeknek hívták őket.

Ma már sokféle módon hasznosítják a színezüstöt betegségek megelőzésére és gyógyítására, mert igazából csak a 99,99%-os tisztaságú ezüstnek van megelőző és gyógyító hatása. Ma már jobb hűtőszekrények belsejét is bevonják ezüsttel, hogy megakadályozzák a penészedést. Lehet kapni ezüsttel átszőtt zoknikat és más ruhaneműket, amelyekkel meg lehet előzni például a lábgombát, vagy a körömgombásodást. A gyógyszeripar nem örül annak, hogy van egy természetes anyag, ami mellékhatástól mentesen gyógyítja a fertőzéseket, legyenek azok virálisak vagy bakteriálisak.

Dr. Paul M. Farber, aki részletesen és behatóan foglalkozott az ezüstkolloid gyógyító hatásaival, könyvében (The Micro Silver Bullet) a XXVI. oldalon ezt írja: Sikerült féltucatnyi úttörőnek mondható szabadalmi eljárást kezdenem egy hónappal ezelőtt a Mild Silver Proteinekkel. Örömmel közölhetem, hogy gyorsabban hat, mint gondoltam volna, és sok [HIV] páciensem vagy tünetmentes, vagy közel áll hozzá…” Felfedezését nem nézte jó szemmel a gyógyszermaffia, és dr. Farber gyilkosság áldozata lett 1998-ban.

Újabban az ezüst gyógyító hatásának, valamint az ezüstkolloid candidiázis okozta rákos megbetegedések gyógyítása során elért sikerei miatt ismét támadásba lendültek a kolloidotot ellenzők, és sokféle fórumon próbálják meg lejáratni az ezüsttel való gyógyítást. Tudományosan alátámasztott esetekkel „bizonyítják”, hogy az ezüst nemhogy gyógyhatású lenne, hanem mérgező, toxikus hatású. Az ezüst valóban lehet halálos méreg is, ha nem megfelelően, tudatlanul alkalmazzák. Ma már mindenütt lehet kapni ezüstkolloid előállító szerkezeteket, viszont ha azokat szakszerűtlenül alkalmazzák, vagy az alapanyagok nem tiszták, akkor valóban mérgezés, vagy akár haláleset is előfordulhat az ezüst nem megfelelő és nem szakszerű használata miatt!

Ronald Gibbs professzor Silver Colloids c. kis könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyobb méretű fehérjeburok meg is akadályozhatja az ezüstrészecskéket a baktériumok elérésében, és szerinte a proteinbevonatú termékek alsóbbrendűek az elektro-kolloid ezüstnél, sőt szerinte kerülendők, ő csakis az elektrolízises kolloidot javasolja.

Elméletileg néhány összekapcsolt elem egy egyszerű áramkörrel, ezüst elektródákon keresztül színtiszta, de vezetőképes vízben kolloid szemcsés ezüstöt készít. Gyakorlatilag viszont a legtöbb házi készítő NEM megfelelő minőségű végterméket állít elő. Az alábbi leírás mindenki számára tisztázhatja a kérdéses pontokat.

Az elektrolízis során egyes ezüstatomok leadnak egy elektront, ezzel pozitív töltésű ezüstionokká válnak és a vízbe kerülnek. Ez az egyetlen formája az ezüst vízbe jutásának. Sokan még ezt az alapdolgot sem ismerve, téves állításokat terjesztenek az interneten. Ezek az ionok a vízben oldódnak, az atomi méretű ionok azonos töltésük miatt taszítják egymást, egyenletesen szétterjednek. Az anód (+) közelében felvehetnek egy elektront az ott folyó áramból, és visszaalakulnak elemi és töltés nélküli ezüstatommá. Ezek az atomok egymást vonzzák (van der Waals-erő miatt) és nincs semmi, ami megakadályozná azok csomókban való összetapadását.

Ahogy az ilyen részecskecsomók növekednek, egy elektromos dupla réteg kezd kialakulni körülöttük, ami miatt az ezüstrészecskék csomója körül egy egyre erősebb negatív töltés alakul ki (zeta potenciál). Ez taszítóerővel bír az ugyanilyen részecskehalmazokra, és emiatt azok tovább nem tömörülnek, egyenletesen szétterülnek. Addig, míg a zeta potenciálból származó taszítóerő elegendő arra, hogy távol tartsa a van der Waals-i vonzóerővel közeledő részecskéket, addig ezek a részecskék diszperz „lebegésben” vannak. A házi készítésű kolloid ezüst kb. 90%-a pozitív töltésű ezüstion, és csak 10%-a a hasznos ezüstrészecske-csomók, de ez ne vegye el a kedvét. Sokan, még a kolloidokat kereskedelmi forgalomba hozók sem ismerik tökéletesen, hogy hogyan és miből kell tiszta és gyógyító hatású ezüstkolloidot készíteni. A felhasználók közül pedig legtöbben, még ha van is leírásuk a kolloidok használatát illetően, nem az előírásoknak megfelelően használják az ezüstkolloidot!

Mi kell az ezüstkolloid készítéshez?

A víz tisztasága

A víz minősége abszolút kritikus: csakis színtiszta desztillált vizet szabad használni! Sem a tisztított, vagy szűrt víz, sem az ionmentes víz, de még a fordított ozmózisos eljárással tisztított és nem „vissza ásványi anyagozott” víz sem alkalmas. Ez a legfontosabb kritérium az ezüstkolloid készítéséhez. Ha ezt nem tudja beszerezni, ne is gondoljon a kolloid készítésre! A nem desztillált vizek tartalmazhatnak olyan szennyező anyagokat – még a reverz ozmózisos eljárással tisztított vizek is, amelyekkel az ezüst kémiai kapcsolatba lép, és mérgező vegyületek keletkeznek.

Hőmérséklet, tartóedények

A desztillált víz hőmérséklete is fontos, minél langyosabb a víz, annál gyorsabb és jobb minőségű a végtermék. A felhasznált üvegedények tisztán tartása is rendkívül fontos. Az üvegedény legyen sötétbarna. Az ezüstionok pozitív töltése biztosítja, hogy azok egymástól mindig eltávolodnak, mert az azonos töltések taszítják egymást. Minden, ami ezt a töltést képes csökkenteni, vagy elvonni, nemkívánatos. A napfény és a műanyagok ezt okozzák. Ezért kell a tárolásra sötétbarna üvegedényt használni. A legjobb (laboratóriumi) minőségű és ionokat alig tartalmazó kolloid vizet lehet fényvédő anyagú, barna műanyag edényben is tárolni. A termelésnél átlátszó üvegpoharat kell használni, mert csak így látni, hogy mikor kell abbahagyni az elektrolízist. E tekintetben is sok hivatalos előállító is megszegi a tisztasági szabályokat, és még inkább így van ez, ha valaki házilag készít ezüstkolloidot!

Az áram és erőssége

Az áramerősség nem ingadozhat. Csupán elemeket használva például ezüstelektródákkal az elemek kimerülésével az áramerősség csökken, ami nagyobb méretű és nem kívánatos szemcséket eredményez. Sok ilyen elemmel működő kolloidgép van forgalomban, és a használók fizikai és kémiai ismeretei még az általános iskolai szintet sem érik el! Ezért olyan tervezésű áramkörre van szükség, ahol az egyenletes áramerősség biztosított. Ez nem is olyan egyszerű, mert a pozitív ionok vízbe kerülésével a víz áramvezető képessége is változik. Ugyanakkor nem lehet túl erős sem az áram. Árulnak ilyen készülékeket az interneten. Az optimális feszültség 27-36 V között van, mert az elektródák így működnek a legtisztábban.

Elektródák

Az elektródákat pontosan rögzíteni kell, úgy, hogy kb. 2-3 cm-re legyenek egymástól, és a jobb keringés végett ne érjenek a pohár aljához, sem az oldalához. Jobb, ha nem mozdíthatók el egymástól sem. Sokan nem tudják ezt sem, és csodálkoznak azon, hogy nem úgy hat az így előállított kolloid, hogy azt várták! A legelterjedtebb ezüstelektródák például 10 cm hosszú, 3 mm átmérőjű és legalább 99,9%-os (három kilences tisztaságú) színezüst rudacskák. A 99,9% azt jelenti, hogy 1 részecske 1000-ből nem ezüst (1000 ppm), hanem többnyire réz, vagy kisebb mértékben ólom, vas, és elenyésző mértékben bizmut! Ez a legkönnyebben beszerezhető ezüstrúd, és nem kerül túl sokba sem. A legtöbb készüléket ilyen tisztaságú ezüsttel árulják. Összehasonlítás végett: a 99,99%-os (négy 9-es) ezüst 1 részecskéje 10 000-ből nem ezüst (100 ppm), ugyanolyan szennyezőkkel és ugyanolyan arányban, mint fent. Ennek ára 15-20-szor annyiba kerül, mint az előző, és rudacska alakban nehezebben is beszerezhető.

Mivel csak nagyon kevés ezüstanyag kerül a vízbe, a 99,9%-os ezüstrúd tökéletesen megfelel. Ennek bizonyítékaként azt is fel lehet hozni, hogy egy jó minőségű ezüstkolloid (10 ppm-es) elemzésénél, ami 99,9%-os elektródákkal készült, a következő szennyezéseket lehetett kimutatni: nátrium 0,47 ppm, kalcium 0,26 ppm, mangán 0,07 ppm, kálium 0,05 ppm, magnézium 0,024 ppm. Ezek egyértelműen nem származhatnak az elektródákból, csak a desztillált vízből jöhetnek. Éppen ezért a víz minőségének fontosságát nem lehet elégszer hangoztatni. Inkább erre kell ügyelni és nem a nagyon drága „színtiszta” ezüstre. A jó minőség miatt viszont a szakszerű előállítók 99,99%-os tisztaságú ezüstrudacskákat használnak. A nanokolloidok legtöbbje fordított ozmózisos eljárással tisztított vízzel és nem desztillált vízzel készül, ezért van sok mérgezés az ilyen nanokolloidoktól!

Keverés

Enélkül a szemcsék képződése nem egyenletes, ami rossz minőséghez vezet. Keverésre legjobb egy megtisztított üvegpálca, lehetőleg ne használjon műanyagot.

(Folytatjuk)

‘Dr. Weixl-Várhegyi László
mérnök, radiesztéta, bioenergetikus,
fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó, természetgyógyász
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről