Sokan egy vagy több kisállattal osztjuk meg az otthonunk. Igyekszünk a legjobban figyelni kedvenceink étrendjére, mégis felmerül a kérdés: valóban a legjobbat tesszük a tányérjukra? Dr. Kopócsi Andrea holisztikus állatorvos, homeopata cikksorozata ebben is segít eligazodni.

Mi határozza meg kedvenceink egészségét?

Több mint harminc éve dolgozom állatorvosként, és ez idő alatt megszámlálhatatlanul sokszor találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: a gazdik szeretnék a legjobbat kedvencüknek, mégis egyre nehezebben igazodnak el a sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó tanácsok között.

Pedig kutyáink, macskáink hosszú távú egészségét nem csak az határozza meg, hogyan kezeljük őket, amikor megbetegszenek. Legalább ennyire számítanak azok a hétköznapi döntések is, amelyeket gazdiként mi hozunk meg: mit adunk enni és mikor, milyen szempontok alapján ivartalanítunk, hogyan gondolkodunk felelősen a védőoltásokról, és hogyan védekezünk a paraziták ellen.

Ebben a hosszabb lélegzetvételű cikksorozatban ezeket a témákat járom körül – holisztikus állatorvosi szemlélettel. Nem kész recepteket adok, inkább olyan összefüggéseket mutatok meg, amelyek segítenek tudatosabban dönteni kedvencünk életkorát, egészségét, életmódját és egyedi igényeit is figyelembe véve.
Mert a megelőzés ritkán egyetlen nagy lépésről szól. Sokkal inkább a mindennapok apró, átgondolt döntéseiről.

Amit érdemes átgondolni kedvencünk étrendjéről

Naponta egyszer-kétszer megfogjuk az etetőtálat, beletesszük az ennivalót, letesszük kedvencünk elé. Egyszerű, hétköznapi mozdulat – de alig van még egy döntés, amit gazdiként ilyen sokszor hozunk meg. Évente több száz, egy hosszú állatélet alatt akár több ezer alkalommal döntjük el, mi kerüljön abba a tálba.

Nem mindegy tehát, mit választunk.

Több mint harminc év alatt rengeteg kutyával, macskával – és még ennél is többféle etetési szokással – találkoztam. Azt is újra és újra láttam, hogy a gazdik szinte kivétel nélkül tényleg a legjobbat akarják. Csak épp egyre kevésbé egyértelmű, hogy mi is az.

Mi kerüljön a tányérra?

Száraz táp? Konzerv? Főtt házi koszt? BARF? Gabonamentes? Magas hústartalmú? „Prémium”? „Teljes értékű”? „Természetes”? Nem csoda, ha az ember időnként elvész a részletekben.

Ezért azt szoktam javasolni: Ne egy adott táplálási irányzathoz ragaszkodjunk mindenáron, inkább tanuljunk meg kérdezni, mérlegelni, és – ami talán a legfontosabb – megfigyelni a saját állatunkat.

Mert nem az a lényeg, melyik etetési irányzat mellett tesszük le a voksunkat, hanem hogy tudjuk-e, valójában mit teszünk a tálba – és miért.

„Teljes értékű” – tényleg mindent elmond ez a két szó?

A legtöbb kutya és macska ma valamilyen kész eledelt eszik, aminek megvannak a maga előnyei: kényelmes, könnyen adagolható, jól tárolható, és egy jól összeállított teljes értékű eledel biztosítani tudja az adott korban szükséges tápanyagokat.
De érdemes pontosan tudni, mit is jelent valójában a „teljes értékű” jelző.

Alapvetően annyit, hogy az eledelt úgy állították össze, hogy megfelelő mennyiségben tartalmazza az állat számára
szükséges tápanyagokat. Ez fontos – csak épp nem ad választ mindenre.
Nem árulja el önmagában, hogy:

• milyen minőségűek az alapanyagok,
• mennyire dolgozták fel azokat,
• mennyire emészthető az adott állat számára,
• milyen hatással lesz rá hosszú távon,
• és főleg, hogy pont az én kutyámnak vagy macskámnak ez-e a legjobb választás.

Mi számít kedvenceink étrendjének összeállításakor?

Egy tanácsadás alkalmával ezért sosem csak azt kérdezem meg, milyen márkájú eledelt kap az állat.
Sokkal többet elárul, ha együtt átnézzük az összetételt, az etetett mennyiséget, az állat kondícióját, emésztését, bőrét, szőrzetét, esetleges betegségeit – és azt is, hogyan alakult mindez az adott étrend mellett.
Ne csak azt kérdezzük tehát: „Teljes értékű-e?” Hanem azt is: „Miből és hogyan készült – és hogyan reagál rá az én kutyám/macskám szervezete?”

A kutya nem macska – és ez a tányéron is számít

Bár mindkettő ragadozó, a kutya és a macska táplálkozás-élettana jelentősen eltér egymástól. A macska obligát húsevő (valódi húsevő). Olyan tápanyagokra van szüksége, mint például a taurin, az arachidonsav, és olyan, állati eredetű A-vitaminra, amelyet a szervezete közvetlenül fel tud használni.

Ezekhez természetes körülmények között főként húsból és más állati táplálékból jut hozzá, ezért ezeknek kiemelt szerepük van a macska étrendjében.

A kutya ennél alkalmazkodóbb. Az ember mellett eltöltött évezredek alatt megtanult jól bánni a keményítővel is, így a megfelelően elkészített növényi összetevőket és szénhidrátokat is tudja hasznosítani. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minél több szénhidrát van egy kutya táljában, annál jobb.

Miért holisztikus látásmód?

És itt válik fontossá az a szemlélet, amit én is vallok: Nem egyetlen tápanyagot vagy százalékot érdemes kiragadni, hanem az egész állatot és az egész étrendet kell nézni.

Milyen minőségű a fehérje? Mennyi a zsír? Mekkora az energiabevitel? Milyen a rostellátás? Rendben vannak-e a vitaminok és nyomelemek? Mennyit mozog az állat? Fiatal vagy idős? Egészséges, vagy valamilyen krónikus betegséggel él?

Ugyanaz az étrend nem biztos, hogy két hasonló fajtájú, hasonló testsúlyú kutyának is egyformán megfelel.

Minél feldolgozottabb egy eledel, annál rosszabb?

Erre sincs egyszerű igen-nem válasz.

A hőkezelésnek megvannak a maga előnyei: csökkentheti a kórokozók számát, egyes tápanyagokat könnyebben emészthetővé tesz, és lehetővé teszi, hogy az élelmiszer biztonságosabban, hosszabb ideig eltartható legyen.

Ugyanakkor az erősebb hőhatásnak más következményei is vannak. Itt említeném meg az úgynevezett Maillard-reakciót.

Mi az a Maillard-reakció?

A neve bonyolultabban hangzik, mint maga a jelenség. Gondoljunk arra, ahogy megpirul a kenyér héja, megsül a hús felszíne, vagy aranybarnára sül egy sütemény. A barnulás és a jellegzetes íz, illat részben abból ered, hogy a hő hatására bizonyos cukrok és fehérje-alkotóelemek kémiai reakcióba lépnek egymással. Ezt hívjuk Maillard-reakciónak.

Önmagában ez nem valamiféle „mérgező” folyamat – az emberi konyhában is naponta találkozunk vele. Erősebb hőkezelésnél viszont különféle (akár káros) reakciótermékek is keletkeznek, és egyes tápanyagok, például bizonyos aminosavak, kevésbé hozzáférhetővé válhatnak a szervezet számára. Ezek közben képződhetnek az úgynevezett AGE-k is.

Mik azok az AGE-k?

Az AGE (Advanced Glycation End-products, magyarul előrehaladott glikációs végtermékek) lényege leegyszerűsítve az, hogy bizonyos cukormolekulák hozzákapcsolódhatnak fehérjékhez vagy zsírokhoz, ezzel megváltoztatva azok szerkezetét és működését. AGE-vegyületek nem csak az étel hőkezelésekor keletkeznek – a szervezetben is folyamatosan képződnek, főleg az életkor előrehaladtával és bizonyos anyagcsere-folyamatok során.

Az emberi orvoslás régóta kutatja, mi köze lehet mindennek az oxidatív stresszhez, a gyulladásokhoz, az öregedéshez és egyes krónikus betegségekhez. Kutyáknál, macskáknál is egyre több vizsgálat foglalkozik ezzel. Fontos azonban leszögezni: ebből ma még nem következik, hogy egy hőkezelt eledel vagy az abban lévő AGE-k önmagukban betegséget okoznának. A tudomány ennél sokkal óvatosabban fogalmaz.

Számomra viszont ezek a kutatások egy fontos kérdést vetnek fel: Amikor kedvencünk éveken keresztül naponta ugyanazt az eledelt fogyasztja, nemcsak azt érdemes megvizsgálnunk, mi van benne, hanem azt is, hogyan készült.

Folytatjuk a táplálkozás témakörben…

Dr. Kopócsi Andrea
  holisztikus állatorvos, homeopata
www.kimintvet.hu

A személyes konzultáció menetéről és a bejelentkezés lehetőségéről a KimintVet honlap Konzultációk menüpontjában olvashat részletesebben: https://kimintvet.hu/konzultaciok/