Ősi hangok hordozója – Jeszenszky István zeneszertartásai
Különös találkozásra invitált jógamesterem a minap. Elküldött egy különleges zenészhez, akit „szóval kellett tartanom”, míg a mesterem megérkezik. A nem szokványos bemutatkozáskor hamarosan egymásra találtunk, a művésztalálkozónkon pedig megörültünk egymásnak. Éppen félórája hagytam fel az írással: az emberi test atomjairól igyekeztem összefoglalni gondolataimat. Éreztem, hogy pihennem kell, mert a dimenziók olyannyira „átmostak”, hogy nehéz volt kilépnem ismét az emberek közé. Jeszenszky Istvánnal egy cukrászdába siettünk jázminteát kortyolgatni, és pár perc elteltével már a víz atomjainál tartottunk, amelyeket ő újból harmonizál a zeneszertartásával.
Mivel testünk csaknem kétharmadát víz teszi ki, auránk is átalakulhat egy-egy ilyen esemény után. István több mint 10 évig élt Indiában, mestere útmutatása nyomán hatalmas utat tett meg, gyökerei is új értelemmel töltődtek fel. Már évek óta kizárólag forrásvizet iszik, csak ritkán tesz kivételt egy-egy teával. A víz embere, érezhetően tele van hatalmas szeretetérzéssel, és hiányzik belőle a „fél-elem”.
Ismeretségünk estéjén zeneszertartásban részesült a jógás társaság. Többen meditációs ülésben helyezkedtek el, és volt, aki relaxációban élhette meg az áthangolódást. Jeszenszky István ősi indiai hangszereken játszott, és eszközei között szerepelt a vízzel töltött rezgőedény is, amelynek a fülét dörzsölgetve csalogatott elő belőle egyedülálló hangokat.
Kezdetben már-már monotonnak tűnő motívumok követték egymást, felidézve az őserőket. Később a hangok felerősödtek, elhaltak a város zajai. Az est szürkületét csak az István előtt lévő gyertya lángja tette ünnepélyessé. A rezgőedény vízéből valóságos szökőkutak törtek fel, megvalósulhatott az átrendezés. A hangok – úgy éreztük – egyszeriben elhagyták az emberi létet, és már igazán mélyről, az őserdők elfeledett rejtekéből jöttek a megindító erők. Hol állatokat (madarat, kígyót stb.) idéztek, hol a szél suhogását, majd ismét vízcsobogást – ahogy az erdők zöldjei feltárultak előttünk. Kint és bent érzése egyszeriben összeolvadt bennünk, mígnem az épületen kívülről mennydörgés zaja „ébresztett”. Visszaérkeztünk a városba, de valami maradandót hozhattunk magunkkal.
Jeszenszky István országszerte ad koncerteket, valósággal felhozva az emlékeket a Káli-medence csodatavából.
K. O.
